Tavasz van, márciushoz képest ragyogó napsütés. Ritka ez mostanában, amikor éjszaka annyira leesik a hőmérséklet, hogy feljebb kell állítani a fűtést, vagy a kazánba raknak még pár darabot a téli tüzelőből – kinek milye van, mert különben fázunk. Jóindulatú napsugarak cirógatják a járókelők arcát, már mindenki felveszi a napszemüvegét – hiszen ez mostanában úgy is annyira divatos, akármennyiért is vetted meg, a piacon vagy valamelyik szaküzletben, messziről nem látszik az ára, a szemünknek meg mindegy. A bátrabbak rövid ujjú ingben szaladgálnak, ők biztosan bevették reggel a multivitaminjukat, az óvatosabbaknál azért ott van egy kardigán, netalán egy farmer kabát. De mindenki érzi, végre elmúlt a tél, valami új, már ismert mégis ígéretekkel teli jó dolog közeledik.

Üdvözletem az Olvasónak! Nevem Osthanes, a klasszikus asztrológia tanonca vagyok. Hogy miért nem nevezem magam asztrológusnak? Erre igen egyszerű a válasz: Magyarországon egyetlen asztrológus sincs, sőt a világon is igen-igen kevés. Mielőtt azonban bárki felhördülne, előre kell bocsátanom, hogy nem árulok bóvlit, és nagyon is jól tudom, milyen súlya van ennek a kijelentésnek.

Amerikai filmekben sokszor használatos kijelentés, miközben általában a pontos jelentését nem tudja a nagyközönség. A ROGER szó, abban az értelemben mint igen, értettem, megértelek része annak a kódrendszernek, amiben az ABLE, BAKER, CHARLIE kódok használatosak minden rádióadós szolgáltatás keretében. A kezdeti időkben a vezetéknélküli kommunikációban a Morse-kódban használatos R betű (ti-tá-ti) jelentette a minden renden van tényt.

Bármely eseményt is ragadunk ki a történelemből, nem tűnhet érvénytelennek, és nem közelíthetünk érzéketlenül hozzá. Korunk szempontjából természetesen mindig akadnak aktuálisabbnak tűnő motívumok. A számtalan sarkpont között kitüntetett helyet foglal el a nürnbergi per, melyről mára már kevesen állíthatják azt, hogy számukra valaha valóság volt, ám éppoly kevesen azt, hogy a feldolgozott múlt.

Flow-ról hallva sokkal ösztönösebb divatos szlengre, mint egy mindannyiunkat oly igen érzékenyen érintő lelkiállapotra asszociálni. Flow (áramlat, folyam) alatt a képesség és a kihívás optimális egyensúlyi állapotát érti a pszichológia egy meglehetősen speciális ágazata, a hedopszichológia. Igen, ez valóban az a szigorúan cseppenként élvezett és mindig elillanó entitás, amelynek ízlelése iránt érzett vágy nemcsak egyetlen emberélet örökös mozgatója lett, hanem magának a történelemnek is. A „lét esszenciája”, ahogy Csáth Géza nevet adott neki az Ópium című novellájában: a tünékeny mámor, a legintimebb élmény és a legemlékezetesebb pillanat a maga kristálytiszta önvalójában.

"Az emberek mindig a körülményeiket okolják azért, hogy ott tartanak, ahol tartanak. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek jutnak előre a mai világban, akik nekiindulnak és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találják, hát kialakítják őket."

A Prokontra.hu megosztásról szól. Ez az alapelve. Nem lelki segélyszolgáltat, mindazonáltal ha bármely olvasó képes erőt meríteni a gondolatokból, akkor mellékes célt is elért a léte. Mostani témánk nem a mikro vagy makro gazdaság, nem a politika. A témánk a szeretet, szerelem, az emberi kapcsolatok törékenysége, vezérlőelvei. Mivel tudniuk kell a vitaindítót, ezért el kell olvasniuk azt a Márai írást, melyet közreadtunk. Kérjük ezt tegyék meg, illetve ha van pár hetük, olvassák el az összes Márai Sándor művet is. Ha készen vannak, megérlelődtek az érzések, vélemények, akkor jöjjenek vissza, mi itt leszünk.

Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatosos képeslap, mely - vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk.

Nem, ennek a nőnek nem kellett semmiféle olcsó mütyürke, ami kárpótolhatja, megvesztegetheti. Ennek az egész kellett, az egész élet, a sors, minden veszélyével. Ez tudott várni.

Egy piciny buzdítás azoknak, akik elakadtak az útkeresésben, vagy letértek, és nehezen találnak vissza. Egyik, számomra igen kedves könyvben (Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok) találtam ezen sorokat.

"Charles Simic egyik költeményéből van ez a sor, s mindannyiunkhoz szól. Az egyensúly megtartására kiélezett ösztönökkel ugorj, ahová akarsz, üvölts kedvedre, fogadd el, ami ott van, tudj meg róla mindent, hagyd, hogy érzéseid kiüljenek szemedbe, nézd meg, amit látsz. Táncolj a piros cipőkben, de vigyázz, saját kezeddel készített cipők legyenek azok. Életvidám leszel."

Egy ilyen kérdés megválaszolásához, mint általában egy félreérthetően feltett kérdés esetében, célszerű definiálni, hogy mit jelent az "írás". No, nem etimológiailag (szószármaztatás, szófejtés, szóeredet), hanem a gyakorlati életben. Ez a kérdés félreérthető. Írni sok mindent lehet és sokféleképpen. Az írás, mint egyfajta kollektív tudás, képessé teszi az embert évezredek óta valami átadására, olyasvalaminek a megörökítésére, amely az egyetemes tudás, kultúra, művészet alapját teremthette meg.