Tanárként gyakran elcsodálkozom azon, hogy tanítványaimnak milyen eleven, színes a fantáziája. Egy csodálatos kis világ nyílik meg előttem minden egyes alkalommal, amikor olyan jellegű feladatot kérek tőlük, ahol gondolataik béklyó nélkül, szabadon szárnyalhatnak. Mielőtt pedig azt hinnétek, hogy egész más értékrenddel rendelkeznek, mint mi, rá kell döbbentselek benneteket: sokkal közelebb állnak a hagyományos felfogáshoz, mint képzelitek. Például amikor azt kértem tőlük, hogy írjanak egy plusz fejezetet Voltaire: Candide c. művéhez, a diákok fele összeházasította Candide-t és Kunigundát, azután született egy vagy több gyermekük, dolgoztak mindketten, és szépen, boldogságban éltek. Bevallom, nekem eszembe se jutott volna diákok fogalmazásaiból összeállítani egy színdarabot, de szerencsére Pelsőczy Rékának igen. Így született meg egy igazi kis örömjáték: Én egy szemüveges kisfiú vagyok.