|
Köszöntő!
(helyett)
Vannak találkozások, amik ha nem történnének meg, akkor a világ szegényedne.
De mivel megtörténnek, az így találkozó személyek gazdagabbak lesznek.
Ez a gazdagítás,
talán, ha nem is abban az időben, korban, de valamikor tanulságul
szolgálhat, hatással lehet, mások gondolkodás, és viselkedés formájára
is.
Így értékelem én a barátságomat, és annak vonzatában felbukkanó egyéb ismeretségeket, az írás végén nevesített magyar emberrel.
Ki gondolná ebben a
világban, ahol mindig minden téren csapodár politikai nézetek,
mérkőznek, családokon, ismeretségeken, munkahelyi kapcsolatokon belül.
És természetesen kívül.
Van néha, egy, egy asztalnál ülő trió, Kárpátalján.
Résztvevők, egy
Katolikus plébános, egy helybéli született Magyar ember. Így ahogy írom
EMBER! Aki persze nézeteit tekintve nem tartozhat az én nézeteimet
vallók közzé.
Ő születésénél fogva determinált nézeteket kell, érezzen, valljon. Én tisztelem, nézeteit.
Meghallgatom állásfoglalásait. Ő, illetve ők az enyémet, mi mindanyunkét.
És csodák csodája!
Akár mennyi időt töltünk egymás nézeteinek a megismerésével, barátokként ülünk le, és e ként állunk fel. A
beszélgetések során, inkább mélyülni látszik a kapcsolat, hármónk
között, mint lazulni, távolodni. Nézeteink, nem kerülnek közelebb, világ
látásunk alapjai változatlanok, de próbáljuk egymást érteni, megérteni.
Ez mennyire sikerül?
Erre nem tudok
válaszolni. De tudom, hogy mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy
olyan emlékekkel gazdagíthassam őket, amik az ő világlátásukkal
egybevág.
És teszik ezt ők is érezhetően irányomban.
Az én ismereteimet Ők bővítik, én, lehet az övéket.
Nem akarjuk egymást át, meg, ki, és benevelni!
Mi barátok vagyunk!
És maradunk!
V. Sándor
Barátomnak
|
Blog 
