Hm a szájam az anyámé, hm a szemem az apámé, az állam...az Állam én vagyok.

It's only when I find myself, It's only when I loose myself.

Tehát az életed értelme az igazság. Úgy tďż˝nik, hogy ezt a fajta /élet célja értelmezést/ csak te vagy kevesen vallják, miközben /látónak/ ítéled magadat, mely képesség nem kegy, nem ajándék, talán inkább teher. Így élsz. Kinek az igazsága ez? A te igazságod, amely igazságnak a vontakoztatási rendszere magad vagy, nem más. A te életed értelme az igazság, magamérďż˝l késďż˝bb nyilatkozom.

Mi az igazság?

Döntéshelyzetben (opciók száma akár a végtelen felé is konvergálhat) EMBEREK által felállított logika, szabályzó mechanizmusok (morál, jog, szokásjog stb.) alapján való ÍTÉLKEZÉS. Nem Isten vagy bármely szupernaturális entitás ítélete. Válassz. Kimondhatjuk tehát, hogy az igazság egyenlďż˝ választási folyamat során létrejött döntéssel. Az igazság, ha modellként állítjuk be, amennyiben maga a döntéshelyzet sokfaktoros, akkor hamissá is válhat, torzulhat. Sďż˝t, akár féligazság is lehet, amely bizonyos /ha/ kondícionálással vagy konjunkciókkal érvényes. Akkor és csak akkor igaz, ha minden részállítás igaz.

Valaki osztja az észt valakinek. Paradoxon. Tetszik. Ki töpreng vajon? Az ész? Az ész én vagyok?

Gondolkodom tehát vagyok. Érdeme az észnek a töprengés cselekedete? Vagy kötelessége? Vagy másra nem is alkalmas? Külön entitás lenne? Hol a fájdalom érzet? A tapintás, látás, a külvilág érzékelése? Menjünk vissza a kályhához. Az ész töprengése egyenlďż˝ lenne az értelemmel. Az értelem, tehát az ész töprengése (már maga is egy cselekvés, interior) magát a cselekvést (exterior, kettďż˝s beágyazódás), mint keretrendszer kitölti. Ha nincsen, üres vagyok? Az exterior cselekvés az interior cselekvést determinálja. Maga a bölcselkedés (mint kvázi hibás vagy "meddďż˝" tévútja az interior cselekvésnek) tehát céltalan lenne? Kérdés: mi a célja a bölcseletnek? Ha ápolom az értelmemet, akkor bölcselkedem is egyben (interior cselekvés).

Ha a bölcselkedés (mint interior cselekvés) külsďż˝ iránya a cselekvés, akkor lenne csak értelme a bölcselkedésnek? Emberi erdmény célja? Einstein, Jung, Szókratesz stb. Bölcselekednek. Az egyik matériát ad a világnak, a másik lelket. Közös. Nem szabad elválasztani. Lélek nélkül az anyag "üres". Igen. Nem szabad túlbonyolítani a dolgokat. Mily lélek az, aki erre képes? És mit veszt vagy nyer vele? Gépezet? Matematika egyenlet? Egy-két változót kiiktatok, egyszerďż˝sítek és máris könnyebb az életem. Bölcselkedem, de rájövök.

Meg kell tanulni adni. Meg kell tanulni kapni. Egy kicsit Úrvacsora. Vegyétek testem, vegyétek vérem. A belsďż˝ bölcselkedés csak akkor jó, ha azt megoszthatom valakivel. Átadhatok magamból. Önzetlenül. Nyíltan. Fogadni is tudni kell. Adni is. Ennyi.

Fagyott kézzel, lábbal..., aggyal: reggel, este. Mozdulj már! A legnehezebb az elhatározásból fakadó tett. A túlönboncolás következtében beálló identitászavarok már nem csupán pillanatokra képesek lemerevíteni az egész organizmust - ha jobban tetszik homo sapiens sapienst -, hanem percekre, órákra, s talán egy egész életre, mert nem képes fölülemelkedni önmaga kishitűségén és egoján. Takk..takk..zikk....zakk..és egyre inkább bekattan, egérutat keres, bármit ami egy kicsit is igazolja, kiszabadítja a mások által csak ördögi vagy mókuskeréknek nevezett őrületből. És ekkor jelentkezik pszichológusnak...