A társkeresés zűrös folyamában biztosan találkozol azzal az esettel is, amikor a kiszemelt lovag a levélváltások során képtelen megérteni, miért nem őt választod. Hiába a burkolt célzások, hiába a finom elutasítás, a hős szerelmes tovább bombáz szenvedélyes üzeneteivel. Mintalevelünk azt a célt szolgálja, hogyan riassz el bárkit magad mellől hatásosan, úgy, hogy sose keressen többet.
-Hol alszol ma?
-Mindig van hol aludnom.
-Olyan hazátlan vagy...keressünk valami meleg helyet neked...
-Köszönöm,nem szükséges.
-Látom,hogy fázol...a szád széle is kékül,gyere...
-Nem alkuszom...inkább fázom.
-Semmi bajod nem lesz,meglátod,nálam meleg van.
-Nem megyek...majdcsak megleszek valahogy.
-Bizalmatlan vagy...nálam van mit enned,látom,lefogytál.
-Jó így nekem...miért vagy erőszakos?
-mert szeretnék segíteni.
-Ezt a mondatot sokszor hallottam...de enni nem adott senki...meleg lakásba sem vittek...csak tettek egy szánakozó ajánlatot,mert azt hitték,jobb emberek lesznek tőle,ha egy nyomorultat befogadnak.
-Hol éltél te,hogy így beszélsz?
-Nem az a kérdés,hol éltem,hanem az,hogy hol nem...
-Nem értelek.
-Nem baj.
-De baj,mert szeretnék mindent érteni és te olyan fennhéjázó stílusban beszélsz.
-Nézz rám...hogyan beszélhetnék úgy,ahogyan mondod?
Nincs jó ruhám,szakadozik mindenem,éhes vagyok és fázom.
-Éppen ezért mondtam,hogy szeretnék segíteni.
-Nem,te nem rajtam akarsz segíteni...csak azt képzeled,ha megmentesz valakit,valami alól felmentést kapsz.
-Öntelt vagy...de mire?semmid nincs!
-Igaz...semmim nincs.de amit mondok,mégis elgondolkodtat Téged,mert beszélsz velem már vagy 10 perce.
-Mert sajnállak.
-Nem...nem sajnálsz...próbálod megérteni,hogy vagyok képes gondolkodni,amikor a semmi közepén állok...
-Pökhendi vagy.
-Lehet,de én már megtehetem,mert nincs mit veszítenem.Ne pocsékold rám az idődet.Menj haza,amig van hová menned.
-Jól van,Tőlem akár meg is fagyhatsz.
-Menj már.Isten áldjon.
-Ki vagy Te?
-Senki.
-És hol alszol ma?
-Ahol tegnap...és azelőtt ...és azelőtt...mert bár mindennap megkérdezi valaki,hol alszom és mindennap szeretne segíteni valaki...mégis ugyanott alszom minden éjjel...
...a gyomok között...
-Hol alszol ma?
-Mindig van hol aludnom.
-Olyan hazátlan vagy...keressünk valami meleg helyet neked...
-Köszönöm,nem szükséges.
-Látom,hogy fázol...a szád széle is kékül,gyere...
-Nem alkuszom...inkább fázom.
-Semmi bajod nem lesz,meglátod,nálam meleg van.
-Nem megyek...majdcsak megleszek valahogy.
-Bizalmatlan vagy...nálam van mit enned,látom,lefogytál.
-Jó így nekem...miért vagy erőszakos?
-mert szeretnék segíteni.
-Ezt a mondatot sokszor hallottam...de enni nem adott senki...meleg lakásba sem vittek...csak tettek egy szánakozó ajánlatot,mert azt hitték,jobb emberek lesznek tőle,ha egy nyomorultat befogadnak.
-Hol éltél te,hogy így beszélsz?
-Nem az a kérdés,hol éltem,hanem az,hogy hol nem...
-Nem értelek.
-Nem baj.
-De baj,mert szeretnék mindent érteni és te olyan fennhéjázó stílusban beszélsz.
-Nézz rám...hogyan beszélhetnék úgy,ahogyan mondod?
Nincs jó ruhám,szakadozik mindenem,éhes vagyok és fázom.
-Éppen ezért mondtam,hogy szeretnék segíteni.
-Nem,te nem rajtam akarsz segíteni...csak azt képzeled,ha megmentesz valakit,valami alól felmentést kapsz.
-Öntelt vagy...de mire?semmid nincs!
-Igaz...semmim nincs.de amit mondok,mégis elgondolkodtat Téged,mert beszélsz velem már vagy 10 perce.
-Mert sajnállak.
-Nem...nem sajnálsz...próbálod megérteni,hogy vagyok képes gondolkodni,amikor a semmi közepén állok...
-Pökhendi vagy.
-Lehet,de én már megtehetem,mert nincs mit veszítenem.Ne pocsékold rám az idődet.Menj haza,amig van hová menned.
-Jól van,Tőlem akár meg is fagyhatsz.
-Menj már.Isten áldjon.
-Ki vagy Te?
-Senki.
-És hol alszol ma?
-Ahol tegnap...és azelőtt ...és azelőtt...mert bár mindennap megkérdezi valaki,hol alszom és mindennap szeretne segíteni valaki...mégis ugyanott alszom minden éjjel...
...a gyomok között...
...ha most törve van a szárnyad?
Láttunk repülni ,fényes madár...
Színeidben nem gyönyörködhetünk...
tollad a porban ég el...
nem kell,hogy mellettem ragyogj..
más oldalán is csoda létezésed.
Ha szólni tudnál,hangod messze szállna,
némaságod árnyékban vergődik,
hallasd hangod...kérlek!
gyerek vagy még,fel sem nőttél,s most halnál meg?
Kit büntetsz ily kegyetlenül?
Hívságodta ki tör orrvul?
Nézlek,íved messze mutat...
nem vagy halandó...
csak reméled.
feltámadásod töretlen zászlót lebegtet...
Aludnod kell....fáradt vagy már.
messze vitt a képzelet.
Érkezz meg újra...