-Hol alszol ma?
-Mindig van hol aludnom.
-Olyan hazátlan vagy...keressünk valami meleg helyet neked...
-Köszönöm,nem szükséges.
-Látom,hogy fázol...a szád széle is kékül,gyere...
-Nem alkuszom...inkább fázom.
-Semmi bajod nem lesz,meglátod,nálam meleg van.
-Nem megyek...majdcsak megleszek valahogy.
-Bizalmatlan vagy...nálam van mit enned,látom,lefogytál.
-Jó így nekem...miért vagy erőszakos?
-mert szeretnék segíteni.
-Ezt a mondatot sokszor hallottam...de enni nem adott senki...meleg lakásba sem vittek...csak tettek egy szánakozó ajánlatot,mert azt hitték,jobb emberek lesznek tőle,ha egy nyomorultat befogadnak.
-Hol éltél te,hogy így beszélsz?
-Nem az a kérdés,hol éltem,hanem az,hogy hol nem...
-Nem értelek.
-Nem baj.
-De baj,mert szeretnék mindent érteni és te olyan fennhéjázó stílusban beszélsz.
-Nézz rám...hogyan beszélhetnék úgy,ahogyan mondod?
Nincs jó ruhám,szakadozik mindenem,éhes vagyok és fázom.
-Éppen ezért mondtam,hogy szeretnék segíteni.
-Nem,te nem rajtam akarsz segíteni...csak azt képzeled,ha megmentesz valakit,valami alól felmentést kapsz.
-Öntelt vagy...de mire?semmid nincs!
-Igaz...semmim nincs.de amit mondok,mégis elgondolkodtat Téged,mert beszélsz velem már vagy 10 perce.
-Mert sajnállak.
-Nem...nem sajnálsz...próbálod megérteni,hogy vagyok képes gondolkodni,amikor a semmi közepén állok...
-Pökhendi vagy.
-Lehet,de én már megtehetem,mert nincs mit veszítenem.Ne pocsékold rám az idődet.Menj haza,amig van hová menned.
-Jól van,Tőlem akár meg is fagyhatsz.
-Menj már.Isten áldjon.
-Ki vagy Te?
-Senki.
-És hol alszol ma?
-Ahol tegnap...és azelőtt ...és azelőtt...mert bár mindennap megkérdezi valaki,hol alszom és mindennap szeretne segíteni valaki...mégis ugyanott alszom minden éjjel...
...a gyomok között...