Az Ember mindig úgy érzi,most végre megtörténik.És vár.

Napokig nem eszik,nem alszik,nem simogatja meg a macskát ül és porosodik.Bizony az ember alapvetően rab,önmagát börtönzi be,a korlátainkat nem léphetjük át.Ha botor módon arra is vetemednénk,hogy ezt megkérdőjelezzük,akkor is eszünkbe kell vésnünk van határ.Azt hiszem néhány dologban ti is egyetértetek velem:enni kell,inni kell,ba... szóval kell.Persze elvetálhatunk ezek nélkül is ,de akkor csupán annyi történik,hogy még szűkebb tömlöcbe költözünk .A sarki hentes is csak rab,ugyanúgy ahogy a pénztáros kisasszony is aki olyan bután vigyorog rám,hogy nyilván semmit sem vesz észre az egészből.

De mi van azokkal akik tudatukat megvilágosították,felébredtek monoton agóniájukból?

Semmi.Bármely szomorú is ezt kimondani semmi az égegyadta(ezt nem biztos hogy jól írtam) világon semmi.

Térjünk csak vissza hősünkhöz.

Még mindig a szobájában ül és töpreng. Aztán hirtelen áramütés fut végig a testén,MEGTÖRTÉNT TÉNYLEG MEGTÖRTÉNT.

De most mi legyen,mihez kezdjen újonnan megszerzett tudásával?

Tényleg.

Mihez?

Aztán megsimogatja a macskát,megeszik egy kalóriamentes fitness hamburgert és elszenderedik.

Másnap azt hiszi álmodta az egészet.

Az Ember mindig úgy érzi,most végre megtörténik.És vár majd nem hiszi el.

A kalózok kalandos világa minden embert elvarázsol. Hiszen ki ne akart volna legalább egyszer az életében belebújni Kidd kapitány, Fekete szakáll vagy Sir Francis Drake bőrébe, s izgalmas tengeri csatákat vívni, kincsket keresni és persze meghódítani a gyönyörű hölgyek szívét. Majd egy sikeres hadjárat után a kikötői kocsmában egy nagy adag rum társaságában elmesélni legújabb kalandjait felebarátainak....

A 17-18. század a klasszikus kalózkodás kora. A rablók leggyakrabban a Karib-tenger és a Csendes-óceán vizein portyáztak. A Délkelet-Afrika partjainál fekvő Madagaszkár szigetén még egy Kalóz Köztársaság is alakult: Libertalia egészen 1730-ig állt fenn. Általában minden kalózhajónak megvolt a maga szimbóluma. A kalózok zászlaját leggyakrabban halálfej, illetve halálfej két keresztbetett csonttal vagy karddal "díszítette". A fekete halálfejes zászlót „Jolly Roger”-ként emlegették. A kor legismertebb karibi kalózai Anne Bonny, Michel de Grammont, Edward England, Mary Read, Egykezű Billy és Bartholomew Roberts voltak.

Fontos tudni a kalózokról, hogy rabló, gyilkosok és bandíták voltak, s nem hasonlitottak a manapság ábrázolt kalózfigurákhoz. Ha egy hajót klózok támadtak a hajó legénysége biztos lehetett benne, hogyha nem elég rátermettek könnyen halvacsora lehet belölük. Az elfoglalt a hajókat kifosztották és az esetleg megmaradt legénységet a sorsukra hagyták a tengeren étlen, szomjan.

A kalózok nem igazán voltak azok a hős szerelmes tipusok. Az elfoglalt hajókon, ha találtak egy hölgyet azt magukkal vitték és a családja soha többé nem hallott róla. E miatt alakult ki az a tév hit, hogy a nő balszerencsét hoz a hajón, hiszen a legénység babonásságát kihasználva az emberek megmenthették a leányaikat az esetleges kalóz támadástól, hiszen majdnem,hogy fel sem engedték őket a hajókra.

Azonban a kalózok nem csak hajókat fosztogattak, hanem városokat is. Az éj leple alatt megtámadták a várost, kifosztották a házakat, rengeteg embert megöltek és elrabolták az asszonyokat és a lányokat.

De, hogyan is lett valaki kalóz? Néhány embert az elfoglalt hajókról, városokból kényszerítettek, hogy álljanak át hozzájuk. Mások eredetileg tisztességes tengerészek, kereskedők voltak, de a nagyobb haszon és a kalandok miatt inkább ezt a fajta "foglalkozást" választották. A kalózkapitányok,ha legénységre volt szükségük a kikötővárosok kocsmáiban válogatott bünőzőket fogadtak fel a hajóikra.

Én a tényekkel ellentétben, még mindig a kedvencemnek tartom ezt a korszakot. Imádom olvasni, nézni az ezzel kapcsolatos könyveket, filmeket . S örülök, hogy nem abban a korban éltem.