Egy szép napon az egyetem professzora felkereste a zen mestert, mondván: érdekli a tanítása. Ám mihelyt a zen mester elkezdett egy mondatot, a professzor minduntalan közbevágott és közölte:
„Ó, ezt mi is ismerjük!” vagy „Persze, ez nekünk is megvan!”
Máskor pedig a zenről alkotott véleményéről hozakodott elő anélkül, hogy a mestert végighallgatta volna.
Úgyhogy a zen mester befejezte a társalgást, hagyta, hadd beszéljen a professzor. Közben csendesen felszolgálta a teát, s vendége csészéjébe töltötte. Töltötte, töltötte – még akkor is töltötte, amikor pedig már kicsordult a csészéből.

– Hagyd abba ! – kiáltott a tanult ember.
– A csésze megtelt, egy csepp sem fér már bele!
– Oh, valóban, látom – válaszolta a zen mester.
– Nos, ahogy a csésze, úgy Te is színültig teltél a saját véleményeddel, gondolataiddal. Teli csészébe nem önthetek friss teát. Ha először nem üríted ki a csészédet, hogyan kóstolhatnád meg az én teámat?

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010