Lassan már száz éve a roller az egyetlen városi közlekedésre alkalmas jármű – gondolom magamban, ahogy kedvenc éttermem elé gördülök. Már vagy tucat hasonló helyet nyitottam, de az elsőhöz még mindig romantikus emlékek fűznek. Belépek. A kalaptartó alá teszem elektromos rollerem, keménykalapom ráakasztom. A legjobb asztalhoz kísér a főpincér. Kopott ezüst kabátom kigombolom – ami a közlekedéshez kiváló, ebédnél nem kényelmes, túlságosan feszül -, barna, kockás szövetnadrágom kicsit felhúzom, kamáslim kivillan, ahogy leülök. Csak biccentek, a pincér már tudja, mit kell hoznia. Amíg italom megérkezik, elszívok egy mentolt. Imádom. A rövid szipkát kiveszem a dobozából a többi közül. „Na lám, már csak két szálam van. Le kellene szoknom.” – villan agyamban, de az édes, értágító slukk frissítő íze kisöpör fejemből mindent. Ellazulok. A harmadik világ problémáját még nem oldották meg, de ilyenkor mégis jól érzem magam. Megérkezik a rostos gyömbérital és az újságom, Eduárd.

Már nem tudom, hol és mikor olvashattam az elsőt. Talán nagyapám padlásán, az újsággyűjteményben. Az érzésre viszont emlékszem, ami átjárt olvasás közben. Mintha egy régmúlt világba, a huszadik század elejére csöppentem volna. Italomba kortyolok. Erős, intenzív élmény, csak az igazi ínyencek tudják élvezni. Azóta sokat fejlődött a lap. Bátrabbak, merészebbek lettek. Megtalálták a helyüket. Szórakoztatóbb, mint az utcai bulvár – sosem gondoltam volna, hogy a plebsz eddig eltartja a média torzszülötteit -, és egyenesebb, mint a hatalmasok által üzemeltetett hírszolgálatok. Elfeledett magyar ízek olvadnak szét számban, ha a buborékokat olvasom. Mély mosoly. Nem csak szórakoztatás, hanem kultúra. Alternatív irodalom. Mielőtt lapoznék, még egy mentolt szippantok tüdőmbe. Örülök, hogy megvan a képregénybolt is. Nekik köszönhetően ismerhettem meg Rejtő Jenő műveit, de Az arany embert, az Egri csillagokat és a Vörös és feketét is. Vizuális kultúrában nőttem fel, a betűk már nem vonzanak. A hívóm szinte elnézést kér, ahogy bepittyeg gondolataimba. Lehúzom a maradék gyömbért. Indulnom kell. Az utolsó mentollal még feldobom vérkeringésem. Az üres dobozát elegáns mozdulattal hajítom a kijárat melletti szemetesbe. Vár az élet.

Eduárd Képregénybolt
1061 Budapest
Dalszínház utca 8.

www.eduard.hu
www.kepeskiado.hu

---

Oszd meg, ha tetszett!

• Tizenegyezer szopás -25/05/2011
• A Petőfi Csarnokban sírtak az Apocalyptica csellói -25/02/2011
• Geréb Ágnes pro és kontra -13/10/2010
• Ki lakjon a Baker Street 221b-ben? -01/10/2010
• Fény-kép -06/09/2010
• SZELID TEREMTÉS - A Frankenstein-terv, Mundruczó Kornél új filmje -26/04/2010
• Húsvéti gondolatok -05/04/2010
• Ismét Képzett társítások - AEGON-estek a Nemzetiben -26/03/2010
• Szubjektív: 1. rész /A 10 legjobb külföldi és a 10 legjobb magyar zene szeretkezéshez/ -25/03/2010
• A szomszéd kertje? -21/03/2010