|
Mit jelent ez a szó? Az angol "cheater", azaz csaló magyarítása. A számítógépes világból lett áthozva. Ha kicsit szabadabban értelmezem, akkor a csíterek, azaz a csalók nem csinálnak mást, mint megszegik a játékszabályokat. Megkerülik őket, kiskapukat keresnek, vagy egyszerűen csak nem tartják be őket. A 21. század embere opportunista, azaz keresi a lehetőségeket, amiket ha megtalál, kihasznál. A lehetőségek pedig az utcán hevernek. Mégis, vajon mi szabályozza az átlagembert, hogy ne csaljon? Melyek azok a játékszabályok, amiket be kell tartani?
Sajnos a katolikus egyház hanyatlásával (aminek személy szerint én örülök) a törvény vagyis a jog az egyetlen olyan játékszabály, amit mindenkinek be kell tartania. Az egyház volt régen, ami a a lelki-erkölcsi játékszabályokat írta, de ez megszűnt. A törvény viszont az erkölcsi kérdésekről nem rendelkezik. Akkor vajon mi az, ami meggátol valakit, hogy ne csalja meg a feleségét, ne verjen meg egy kismacskát, ne terrorizálja lelkileg a családját? Semmi.
A törvények és a jog arra épül, hogy ha nem tartod be a játékszabályokat, büntetést kapsz. Az egyház azzal próbálta anno háttérben tartani az erkölcsi "szabálysértőket", hogy a pokol büntetéseit lebegtette a csaló feje felett. Aki hitt ebben, az nem tette meg.
Vajon véletlen-e, hogy internetes pedofilokról cikkezünk, akik gyakorlatilag erkölcsi nullák? Nem. Ugyanide sorolhatjuk a pornó társadalmilag elfogadott státuszát, azt is, hogy szemet hunyunk akkor, ha ismerősünk csalja a párját, vagy azt, ha esetleg valaki az mondja a mamánkra, hogy ipari szinten űzi az ősi mesterséget.
Nincs írott törvény, nincs büntetés és megtorlás ezen tettekkel szemben. Ha nem derül ki a csalás, akkor főleg nem. Az egyház hatalmának leminimalizálódásával a társadalom (ha egyáltalán van ilyen), megkapta a jogot arra, hogy az ő szintjén, azaz társadalmilag kezelje ezeket a problémákat. Kérdés az, hogy mit tud ezzel kezdeni a társadalom? Akar-e egyáltalán foglalkozni vele?
A magyar társadalom különösen gáz ebből a szempontból, mert nálunk a "ne szólj bele az enyémbe, és sem szólok bele a tiédbe" elv érvényesül, azaz se egyén szintjén, se közösség szintjén nem elvárható, hogy valakinek
beleszóljunk az életébe.
Kérdezem én tőletek, mi fogja vissza az embert, hogy ne csaljon? Szerintem semmi. Ezért vagyunk itt.
Kép: www.thomashawk.com
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
Mert ha nekem ahhoz van kedvem, hogy üvöltözöm a gyerekeimmel, mint egy állat, vagy éheztetem őket, akkor a rendőrség csak akkor lép közbe, ha már vér folyik, vagy éhenhalnak.
Pedig legalább az előbbi mások által is észrevehető, ha a gyerek meg csontsovány, akkor mindkettő. Mégsem tehetünk semmit.
Más: egy vallásos ember számára nem szűntek meg az "erkölcsi-játékszabályok", ahogy írtad. Valamint egy vallásos ember nem az általad írt pokol büntetései miatti félelmében erkölcsös...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.