Ma már az internet szinte kikerülhetetlen (1,2 milliárd felhasználó); ezzel egy olyan virtuális világ jött létre, melynek egy idő után önálló szabályozásának kell lennie. Persze maga az internet pontosan azért jött létre, hogy ne lehessen centralizálni, cenzúrázni stb. Próbálkozni lehet ezekkel, de esélytelen. A hálózat elér mindenhová, és mivel ma már számítástechnika nélkül nincsen élet, a legnagyobb urak bizony ennek a virtuális világnak a mesterei közül kerülnek ki – haeckerek, ha úgy tetszik. De egy kis ráfordítással bárki könnyen hozzáférhet bármihez. Elhangzott a műsorban az is, hogy mivel mindenhonnan azt reklámozzák, hogy a világ csak egy kattintásnyira van, nem kell törődni semmi mással, mindenki olyan boldogan adja át magát a szabadság eme felelősségtől mentesnek hitt élménynek, hogy bele sem gondol, mi minden történik/történhet a háttérben. Persze, nem mindenki számítástechnikus, de azt gondolom, hogy a körülöttünk lévő világ iránt érdemes érdeklődni. Más kérdés az, hogy olyan tempójú a fejlődés, hogy jogszabályokkal követni szinte lehetetlen, mert ahhoz kéne egy külön bizottság, ami nap mint nap ezzel foglalkozik... Próbálkozások vannak, de nehéz ezt konkrétan megfogni (a szokásos jogi herce-hurcákról ne is beszéljünk). És egyáltalán milyen lenne, hogyan kéne erre jó megoldást találni? Számítástechnikai szemmel nézve ezen csak mosolyog az ember, mert ez a világ akkora szabadságot képes nyújtani (és itt nem kizárólag az internetre gondolok, hanem a számítástechnikára, mint egészre), amekkorát elképzelni is nehéz; ahol nem számít semmiféle szabályozás, mert jórészt az fejleszti az egész rendszert mind jó, mind rossz irányba. És aki nagyon ért hozzá, az mindig egy lépéssel előrébb lesz. Szabadság ez, de ez a szabadság mindenkire vonatkozik! Ezt sosem szabad elfelejteni.