A múlt hét pénteki etika órán az élet egyik leggyakoribb és legfontosabb témájáról beszélgettünk. Arról, ami körülvesz minket, ami megtalálható a mindennapokban. Egy teljesen hétköznapi és relatív dologról: a jó és a rossz kérdéséről. Nem könnyű meghatároznunk, hogy mit nevezünk jónak és rossznak. Nem véletlen írtam,hogy ez a két dolog relatív. Vegyünk egy példát. Egy olyat, amiről már mindenki hallott, olyan 7 éves kora körül, vagy talán korábban is. Robin Hood neve ha jól gondolom senki előtt nem ismeretlen. Bűnt követett el, amikor meglopott embereket. Rosszat cselekedett, amikor kifosztotta a gazdagokat. Ugyanakkor a szegényeknek, a rászorulóknak adta a kincseket, ami nem sorolható a büntetendő dolgok közé. Egy a kérdés: ezáltal meg is bűnhődött, vagy a lelkiismeretfurdalástól nem szabadul meg az ember ilyen könnyen? Rendben, a példa kissé extrém, ugyanis nem egy létező személyt, hanem egy kitalált történet szereplőjét vettem alapul, de így próbáltam közelebb hozni, megfoghatóvá tenni a témát mindenki számára.

A bűn és a bűnhődés kérdése évszázadók óta foglakoztatja az embereket, nem véletlen, hogy az irodalomban és egyéb művészeti ágakban is igen hamar megjelent és közkedvelt témává vált. Elsőként a Bibliában olvashatunk az „eredendő bűnről“. A történet mindenki számára világos: Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből. Igen, nem vicc,mindketten…És mit csinált Isten? Kitiltotta őket a paradicsomból…Még ilyet? De igaza volt, nem? Ráadásul bűnt bűnhödés követ, ez így volt és így is lesz míg a világ a világ. Persze ez nem azt jeletni,hogy Ádám és Éva hagyatéka a bűn lett volna.Mi csak a bűnre való hajlamot örököltük. És köszönjük szépen, rendesen ki is használjuk. Mert megtehetjük.Hiszen utána megbűnhődünk,nem igaz? Akkor mért ne tennénk? Ráadásul örökül kaptunk némi lelkiismeretfurdalást és igazságérzetet is, tehát szó sem lehet arról, hogy leéljünk egy életet azzal a teherrel a vállunkon,hogy valami rosszat tettünk. Mert ha nem mi magunkat,majd más megbüntet minket, és ennyi. Kész is vagyunk. Az egyenletnek megoldást is találtunk és az a bűnhődés.

De térjünk vissza az irodalomra. Szophoklész megírta az Antigónét. Ő is a bűn és a bűnhődés témáját dolgozza fel. Majd erre felbuzdulva Shakespeare egy szerelmi történetet kerekít eköré. A Rómeó és Júliában a két rivális család önfejűsége és büszkesége a bűn, de az ostor a főhősökön csattan.Bár a bűnhődés egy kissé drasztikusabb Ádámék végzeténél. És ne feledkezzünk meg a magyarokról se! Berzsenyi a Magyarokhoz című versében a magyarság erkölcsi romlása a bűn,a büntetés pedig a jelenben várható, ez a magyar nép pusztulása. Arany pedig Ágnes asszonyt mosással bélyegzi meg örök életére férje meggyilkolása miatt.

Az orosz realizmus fő témája volt a jó és a rossz keresése, a társadalom valósághű vagy kissé ironikus ábrázolása. Dosztojevszkij volt az orosz realizmus egyik legnagyobb alakja. Zaklatott életének megpróbáltatásai után a világot diszharmóniában, negatívan és kiábrándultan tudta csak szemlélni. Mindezek következtében írta meg fő művét,a Bűn és bűnhődést. Főhőse Raszkolnyikov, egy nyomorgó diák,aki egy beteges képzelgés rabjává vált, miszerint egy uzsorás öregasszony megölésével jót tesz az emberiségnek. Az asszony meggyilkolásával megszabadítja a népet egy számukra terhes tényezőtől, ráadásul, ha elveszi a pénzét azzel az emberiség javát szolgálja. Ezáltal ő az átlagemberek fölé emelkedik és a sorsa is gyökeresen megváltozik.

Raszkolnyikov cselekszik, megöli az uzsurásnőt, de eközben az öregasszony húga váratlanul haza ér, így főhősünk kétségbeesésében Lizavettát, a húgot is meggyilkolja. És itt kezdődik a bűn és a bűnhődés kérdése. Raszkolnyikov bűnt követett el,amikor ártatlan embereket ölt meg, de az ő álláspontja szerint jót cselekedett…egészen addig,amíg Lizavettát is meg nem gyilkolta. Ugyanis ő senkinek sem ártott, ráadásul az uzsorásnő szegényeknek szánt pénzének nagyrészét Raszkolnyikov el sem lopta. Célját nem érte el, feleslegesen ölt embert, furdalja a lelkiismeret, fél a leleplezéstől, de ez még mind semmi. A férfi legnagyobb tragédiája,hogy semmi sem különbözteti meg őt az átlagembertől. Pont ugyanolyan, mint bárki más, így nem változtathatja meg az életét, nem tud kiszabadulni a mókuskerékből. Raszkolnyikov roskadozik a bűne súlya alatt és már fizikai tüneteket produkál. Szenved, mert nem beszélhet róla senkinek, de ennek ellenére kiáll elmélete mellett. Bizonygatja igazát, elárulja másoknak,hogy hisz az emberfeletti emberben s ezáltal egyre gyanúsabbá is válik mások számára. Raszkolnyikov folyamatosan kezd ráébredni,hogy nem emberfeletti, s megváltását Szonyától, egy szegény, szerencsétlen mélyen vallásos utcalánytól várja,aki már túllépett az erkölcsi határokon: hogy eltartsa a családját, saját erkölcsi tisztaságát áldozta fel. Szonya hatására feladja magát a rendőrségen, de még mindig hisz maga igazában, a bűnhödés még távol áll tőle. Végül a szibériai büntetőmunka közben sikerül felfognia tettét, a vallás és ezáltal a bűnhődés, a megtisztulás útjára lép. Dosztojevszkijnek talán ezzel sikerült is megfogni a bűn és a bűnhődés lényegét. Mindenki mást nevez bűnnek, mindenki máshogy bűnhődik, de egyszer mindenkit utol ér a bűn is, és ezáltal a bűnhődés is.

Persze a bűnnek vannak fokozatai. Bűnnek nevezzük,amikor a Katikát kibeszéljük a háta mögött, bűn az, ha kegyetlenül összenyomunk egy pókot a falon vagy véletlen egy csigára taposunk eső után. (Ez ugyan nem szándékos, de öltünk. Ez van.) De bűn az is,ha megütünk valakit, összetörjük egy ember szívét, megrongálunk valamit, kekszet lopunk az áruházból, mert hiányzik 50 forint és nincs kitől kölcsön kérni vagy épp legurítunk egy kis páleszt a tilosban. Bűn,ha embert,vagy állatot kínzunk, bűn ölni, háborúzni, paráználkodni. Bűn a rasszizmus, a terrorizmus, a drog…Egy oldalról minden az. De bűnnek érzi-e az ember,hogy kibeszélte a Katikát? Nem, mert Katika is kibeszél minket. És ha lenyomjuk a pókot,azzal kinek ártunk? Minek jött be a szobába? És önvédelemből bántalmazni valakit helytelen? És a keksz? Kinek fog hiányozni egy zacskó keksz,aminek az előállítási költsége azt az 50 forintot sem nagyon haladja meg,amiért sumákolni kényszerültünk? Bűn paráználkodni? Amióta az interneten és egyéb médiában központi témává vált a szex mindenféle formája, a szexuális bántalmazások nagyjából a felére csökkentek. És mi van a többivel? Normális ember nem öl és nem kínoz senkit. Az betegség. Gyógyítani kell. A betegség pedig bűn? Mióta? Így a bűn, mint olyan megszűnik létezni. Mert nem követhetünk el úgy bűnt, ha beteg az elménk vagy rögtön meg is bűnhődtünk tettünkért. A rossz nem definiálható, ez mindenkinek mást és mást jelent, ahogy a jó is. Neked jó a karalábéfőzelék, más már a karalábé szótól is a legközelebbi wc után érdeklődik. Az egyetlen,ami szabályozza a jót és a rosszat az a törvény. Nem kell feltétlen elfogadnunk: az őseink már úgyis rég megtették helyettünk.Nekünk csak együtt kell vele élnünk, ha tetszik, ha nem. És tudnunk kell, ha megszegjük, bűnhődnünk kell. Akkor is ha szerintünk esetleg jót cselekedtük.

---

Oszd meg, ha tetszett!