Egy piciny buzdítás azoknak, akik elakadtak az útkeresésben, vagy letértek, és nehezen találnak vissza. Egyik, számomra igen kedves könyvben (Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok) találtam ezen sorokat.

"Charles Simic egyik költeményéből van ez a sor, s mindannyiunkhoz szól. Az egyensúly megtartására kiélezett ösztönökkel ugorj, ahová akarsz, üvölts kedvedre, fogadd el, ami ott van, tudj meg róla mindent, hagyd, hogy érzéseid kiüljenek szemedbe, nézd meg, amit látsz. Táncolj a piros cipőkben, de vigyázz, saját kezeddel készített cipők legyenek azok. Életvidám leszel."

---

Oszd meg, ha tetszett!