A legeslegelején azzal kezdeném, hogy kijelentem nem vagyok zsidó. Ezt persze nem azért teszem, mert bármi bajom lenne a szóval vagy bárkivel aki zsidónak vallja magát, hanem mert az alkotmány lehetőséget ad önmagam meghatározására és képessé tesz arra eldöntsem hogy magamat egy kisebbség tagjának vallom-e vagy sem. Kizárnám továbbá azt, hogy azzal vádoljanak elfogult vagyok és a zsidóságom miatt támogatom Izraelt vagy annak külpolitikáját. Á dehogy. A dolog csak azért bonyolult, mert amikor azt írom nem vagyok zsidó ezzel azt mondhatom, nem vagyok izraelita vallású, nem voltak őseim között izraeliták(legalábbis tudtommal) és nem is élek Izraelben, nem vagyok állampolgára. Viszont egyszer egy szép napon vettem a fáradságot és elindultam megnézni. Azért vállaltam ezt a hosszú és fáradságos utat, mert tanulmányaim és olvasmányaim során nem tudtam eldönteni melyik leegyszerűsített kép a valóságos, melyik kisarkítással értek annyira egyet, hogy véleményemként fogadjam el?

Izrael egy gonosz megszálló zsarnok a közel-keleti probléma maga, vagy menedék 5 millió üldözött számára, akiket a Holocaust után a környező országok katonai fenyegetettsége kényszerít agresszív önvédelemre. Kíváncsi voltam persze erre a kis földarabra, amiért a történelem kezdete óta annyi nép került konfliktusba egymással, hogy felsorolni is bajos. Manapság persze a leegyszerűsítések korát érjük, hiszen a bonyolult dolgok drágák, vagy egyszerűen nincs rájuk idő. Én mégis azt éreztem jobb lesz bonyolultan hozzáállni és megnézni a környező ellenséges országokat is, hiszen egy vitában is fontos odafigyelni mindkét fél szavára, így utam során útba ejtettem Szíriát is, valamint igyekeztem a muszlim országok lakóihoz is nyitott füllel közeledni, hogy nemcsak az öngyilkos merénylőkre, hanem a hétköznapi emberekre is vetüljön némi fény. Az időt nem sajnálva hallottam a vízről, amit a Jordán folyóból nyernek ki, kiszárítva a Holt tengert, hallottam a nukleáris fenyegetésről, amelyet Izrael jelent, a menekültekről, akik borzasztó körülmények között élnek, és hallottam egy Adolf Hitler nevű németről (sic) is, aki legalább tett valamit a „zsidók” megfékezésére, amiért minden németet dicséret érdemel. A zsidó, mint szó arrafelé egyet jelent az ellenséggel, a gonosszal. Találkoztam persze olyan arabokkal is, akik az üzletet látják az izraeli turistákban, és nem okoz gondot „kollaborálni” velük.

Aztán végül 5 hónap után végre eljutottam Jordániából Izraelbe, és teljesen összezavarodtam. Izrael a nyugatot szimbolizálja arrafelé modernitásával, felhőkarcolóival iható közivó vizeivel, fogyasztói kultúrájával és sokszínűségével. Bizony a legerősebb jellemző ez, a sokszínűség. Izrael állampolgárai az elmúlt 60 év alatt a világ összes országából érkeztek. Jelentős részük az először Európából a Holocaust elől, vagy utána a megmaradt túlélők a világban szétszóródott és Izraelben menedéket látók leszármazottja, de nagyobb hányada a lakosainak később idetelepülő orosz, etióp, marokkói, iraki és más anyaországból idetelepült zsidó. Nagyszámú „kisebbség” továbbá a jó másfél milliós arab is, amely olyan arab törzseket jelent, akik az Izrael megalakulását követő évtizedekben békét kötöttek a zsidó állammal és szinte teljes békében élnek határai között. Ők az iskolákban saját anyanyelven tanulnak és a parlamenti pártjuk révén befolyással rendelkeznek a közéletre. A multi-kulturális érzés teljesen ellentmond a cionista eszme hazai (tév)értelmezésének és Izrael békében hagyja ezen népcsoportok szokásait, vallását, kultúráját. Így például a nem-vagy-kevéssé vallásos orosz bevándorlóknak köszönhetően orosz nyelvű média és disznóhúst árusító kisboltok találhatóak mindenfelé, de az etióp ajzószert a Gat-ot rágcsálóknak is árusítanak és valószínűleg Izraelben található a legtöbb fajta nemzeti étterem, így persze egy magyar is (Tel-Aviv). Az Izraelre jellemző tudathasadásos állapot egyik példája az ultra-ortodox zsidóké, akik csak a megváltó messiás megérkezésekor fogadják majd el Izrael létét, így úgy élnek a zsidóként a zsidó államban, hogy nem fogadják el annak legitimitását, így például megtagadják a hadkötelezettséget és az adófizetést is.

A mindennapok vidám képét árnyalja, hogy 4 és félhónapos ottlétem alatt közel 300 rakétagránátot lőttek át Gázából, illetve 3 nagyobb merényletet követtek el, amelyben 12 civil halt meg szerte Izraelben. Számtalan apró történet rejtőzik minden sarkon, hiszen a Templom-hegy (amelyen a kereszténység, a zsidóság és a mohamedán vallás szent emlékhelyei is megtalálhatóak) árnyékában élők állandó fenyegetettségben élnek egymástól saját országuk határain belül. A telepesek fegyverrel járnak iskolába, a megszállt területeken járőröző katonákra pedig tizenévesek serege dobál ökölnyi köveket. A környező országok lakói valószínűleg nem tudják például, hogy az Izraelben munkát kapó arabok az egyik legmagasabb életszínvonalon élnek, és hogy az iszlámista mozgalmakra szavazó fiatalok a változásra és a szociális segélyekre mondtak igent nem Izrael elpusztítására. A biztonsági fal vagy a katonai megszállás olyan garancia az egyszerű, nem elfogult a békét támogató izraeliek számára (akik a csendes nyugodt többség ott is), mint a biztonsági öv minálunk. Amíg nincs törés-biztos autó és a sofőrök ittasan is vezethetnek jobb ha véd engem is valami. A legtöbben békét és nyugalmat szeretnének, nem újabb területeket esetleg világuralmat vagy ahogy nemrég egy „radikális” nemzeti honlapon olvastam Magyarország gyarmatosítását.

A bonyolultság és a leegyszerűsítés jó példája lehetne a Magyar Gárda is, hiszen leegyszerűsítés az, hogy biztos minden gárdista azért állt be hogy különböző kisebbségek tagjait tartsa rettegésben, hiszem hogy mind az 56 tag élete bonyolultabb és összetettebb ennél. A rasszizmus csak kategóriákban gondolkozik, kisarkít, leegyszerűsít. Nemzeti-hazaáruló, barát-ellenség, jó polgár-rossz polgár, mi-ők. Az élet és benne minden ennél sokkal összetettebb és ezt mindenki érzi, és értenie kellene. Ezért magamról annyit, hogy bár nem vagyok zsidó bonyolultabb vagyok néhány skatulyánál vagy leegyszerűsítésnél, így egyszerre vagyok a maga a Magyar Gárda és Izrael.

---

Oszd meg, ha tetszett!