Provokatív címválasztásom természetesen szubjektív alapokon nyugszik. A leghelyesebb úgy lenne, ha azt mondanám: a világ nyelvei közül számomra a latin a "legkorrektebb" nyelv. Bizonyításom igen egyszerű. Azt a kisiskolások is tudják, hogy a latin az ún. holt nyelvek közé tartozik, hiszen ma már nem él olyan népcsoport, amely mindennapi valóságának kifejezésére ezt a nyelvet használná. "Holt" jellegéből fakad, hogy tanulása során nem nagyon kell számolnunk renitens nyelvtani esetekkel, változó formulákkal, melyek élő nyelveknél természetesek és mindennaposak. A latin nyelvtant zárt rendszerré rögzítették, melyet ha alaposan elsajátítunk, akkor bámulatosan könnyedén igazodunk el szövegei világában. Írásunk kicsit közelebb szeretné hozni ennek a roppant logikus nyelvnek az eredetét és történeti fejlődését.

A latin az indoeurópai nyelvcsalád itáliai nyelvcsoportjába tartozik. (E nyelvcsalád más ágai pl. a görög, örmény, albán vagy germán nyelvek.) A latin nyelv eredetileg Rómának és a Rómát övező vidéknek, Latiumnak volt a nyelve. Róma hódító háborúi azonban alaposan kitolták az egykori határokat, és lassan egész Itália, végső soron pedig az egész Római Birodalom hivatalos nyelvévé vált.

Ahogy a többi indoeurópai nyelv, úgy a latin is az ún. flektáló, azaz a hajlító nyelvek típusába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a latin nyelv a szavak mondatbeli viszonyait a ragozáson felül gyakran a tőalak változásával fejezi ki. De szerkezetére jellemző az is, hogy előszeretettel használ ún. praepositiókat, azaz elöljárószavakat, megkülönböztet grammatikai nemeket stb.

A mai indoeurópai nyelvek és a latin szókincse között bámulatos a hasonlóság, hiszen a latin egy régi, több ezer éve konzerválódott alakrendszer, mely a többiekhez képest nem változott, tehát jól tükrözi az ősi viszonyokat. Mondják is, hogy aki foglalkozott valaha latinnal, könnyebben tanul pl. angolt, amely nyelv szókészletének kb. 40%-a egyezik a latinnal. Nézzünk néhány példát a nyelvek alapszókincséből. Vegyük a stare 'áll, állni' igét, vagy a sex 'hat' számnevet s lássuk a többi indoeurópai nyelv miként fejezi ki ezeket.

olasz: stare
francia: (exister)
spanyol: estar
román: a sta
orosz: sztojáty
német: stehen
angol: stand

olasz: sei
francia: six
spanyol: seis
román: sase
orosz: sesty
német: sechs
angol: six

Igen nagy a száma azoknak a szavaknak is, amelyek a jog vagy az orvostudomány latin szavainak későbbi átvételeként honosodtak meg a modern nyelvekben. A latin logikus szerkezete, viszonylag egyszerű nyelvtana és árnyalt kifejezőkészsége miatt széles körben elterjedt, és továbbélt a közép- és az újkorban is elsősorban a keresztény egyház, a művészetek, illetve a tudományok nyelveként.

A latin nyelv fejlődéstörténetében megkülönböztetünk archaikus, klasszikus és későkori latin nyelvet. A latin klasszikus virágkora csekély ideig, i.e. 100-tól i.sz. 100-ig tartott. Ebben az időszakban születtek a latin kultúra legkiforrottabb és legértékesebb alkotásai. Társadalmi rétegződése szerint pedig megkülönböztetünk latin irodalmi és latin népies (azaz vulgáris) nyelvet. A vulgáris melléknév itt nem pejoratív értelmű. A latin ún. leánynyelvei, az újlatin nyelvek (olasz, francia, spanyol, román stb.) ebből alakultak ki a későbbi századok során.

Felhasznált és ajánlott irodalom latinul tanulni vágyók számára: Nagy-Kováts Péter: Latin nyelvtan. Nemzeti tk. kiadó, Bp.

---

Oszd meg, ha tetszett!