Az OMV a térség piacvezető olajipari társasága. Igaz a Mol nem sokkal marad el mögötte. (Jelenleg az OMV 15 milliárd, míg a Mol 13 milliárd eurós vállalat) Körülbelül 30%-ban az osztrák állam tulajdona. Főként Romániában és Törökországban vannak érdekeltségei.

Mindkét társaság célja a terjeszkedés, a finomítókapacitás, valamint az értékesítés növelése, egyszóval egy nagyobb tortaszelet a piacból. Az OMV stratégiája kézenfekvő, hiszen ha lenyelhetné a Mol-t, azzal több legyet ütne egy csapásra. Finomítók tekintetében a Molnak jobbak a számai (Százhalombatta, Pozsony) .Azonnal teljesítené az elkövetkező évekre kiszabott terveit, megszűnne a legnagyobb konkurenciája, valamint aranytojást tojó tyúk kerülne a kezébe, ami jól jöhet, ha valamelayik orosz energiamamut szemet vetne közép-európai energiaipari részvénytársaságokra. A földrajzi elhelyezkedés miatt is előnyös lenne a OMV-Mol fúzió, hiszen egybefüggő terület jöhetne létre, mely olajipari cégek esetében nem kevés előnnyel jár.

Az OMV többször próbált tárgyalni az egyesülésről a Mol menedzsmentjével, de ők köszönik szépen, nem kérnek az ölelésből. A cél szentesíti az eszközt elv alapján a nyáron, előzetes bejelentés, vagy ajánlattétel nélkül kezdett Mol részvények tömeges vásárlásába. Emiatt többször fel kellett függeszteni a Mol-papírok kereskedelmét a magyar értéktőzsdén. Igaz a lépés nem sért törvényt, hiszen részvények (részvénytársaságok) felvásárláshoz bárkinek joga van, azzal a kitétellel, hogy 25% feletti hányad megszerzését már előzetes nyilvános ajánlattétel kell, hogy megelőzze. Az OMV mindkét felvásárláskor titokban tevékenykedett, csak utólag ismerte el a részvények vásárlását, a Mol tulajdonhányadának növelését. Ez kifejezetten barátságtalan és nem túl etikus lépés a tőkepiacon. A majd 20% OMV részesedés a szabályozás értelmében csak 10%-nyi szavattal bír, így veszélytelen a jelenlegi Mol vezetésre nézve, amelynek leváltása előremozdíthatná a két cég egyesülését. Időközben a Mol vezetése, megérezve a veszélyt, óvintézkedéseket vezetett be. Ekkor kerültek az OTP-hez és a Fejlesztési Bankhoz kölcsön részvények, illetve ekkor történt a saját részvény vásárlás is. A 40%-os kontroll a vezetés bebetonozását jelenti. A történet itt véget is érhetett volna, de nem ért.

A játékba beszállt a magyar állam is. A kormány által barátságtalan felvásárlásnak titulált OMV lépés elindította a lex Mol törvény tervezetét, majd elfogadását. A törvény hivatalosan az ország szempontjából stratégiai fontosságú részvénytársaságok felvásárlását nehezíti meg, főleg külföldi állami cégek esetében. A védett társaságok vezetését csak 75%-ot birtokló csoportok képesek ezentúl elmozdítani.

Miért fontos nekünk a Mol? Miért nem volna jó a fúzió? A kormány, és az ellenzék is nemzeti stratégiai érvekkel támasztja alá a lex Mol-t. A hazai földgáz hálózat zavartalan működése, a Mol papírok esetleges kikerülése a tőzsdéből óriási pofon lenne az értéktőzsdének, jó eséllyel a forint is gyengülne. A Mol által fizetett óriási adók esetében is lehetne változás, munkahely teremtések áthelyezésével stb. Egyes vélemények szerint (Bokros Lajos) a lex Mol az oligarchák (politikai befolyással bíró fontos gazdasági szereplők) ajánlása, és elsősorban őket védi. Az biztos, hogy az Európai Bizottság (az EU "kormánya") vizsgálja a lex Mol-t, és annak tőkepiaci hatásait. Több elemző szerint is a törvény akadályozza a szabad tőkeáramlást. Tényleg nemzeti érdek, vagy durva állami beavatkozás?

Azt hiszem a jövő még tartogat meglepetést a "háborúban". Az OMV nehéz helyzete ellenére a nagy hányadot képviselő külföldi Mol-részvényeseket próbálja meggyőzni. A piaci értéknél jóval nagyobb árú ajánlattétel (akár negyvenezer forint részvényenként) a befektető részvényesek számára igen kedvező lehet. Ez esetben akár az 50% ot is meghaladhatja az OMV részesedése a Mol-ban. Ez igen kockázatos lépés lehet, hiszen ebben az esetben sem tudná leváltani a jelenlegi vezetést, ugyanakkor el kellene számolnia a saját közgyűlésével is. A Mol álláspontja szerint a fúzió nem tenne jót a Mol-nak, anélkül is tudna terjeszkedni és biztosítani, növelni a jelenlegi piaci részesedését a térségben. Ennek érdekében mindent megtesz a fúzió ellen.

A sokszor etikátlan lépéseket tartalmazó csatának a kimenetele még nem tudható. Pláne akkor nem, ha a háttérben valamelyik orosz nagyágyú (Gazprom, Lukoil mamutvállalatok) is beszáll a játékba. Vagy ez talán már megtörtént?