 12 évvel ezelőtt Budapesttől alig párszáz kilométerre sor került a második világháború óta történt legvéresebb etnikai tisztogatásra. A srebrenicai mészárlás az amúgy is sötét délszláv háború talán legsötétebb epizódja volt. Az ördögi terv hidegvérű végrehajtása megdöbbentette a világot.
A holocaustról úgy gondoltam nem történhet meg mégegyszer (tudom, meg sem történt, igaz..?). Most nem elsősorban a nagy számú embertömegek halálára gondolok, hanem az elvekre, amik alapján ezek végrehajtódtak. A tervszerű népirtás, az etnikai hovatartozás "bűnének" halállal torlása. Aztán amikor megtörtént, rájöttem, hogy tévedtem. Addig úgy gondoltam, azért tartjuk életben a második világháborút (lenne mit felejteni), hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy a népcsoportok elleni irtóhadjárat elítélendő, nem megengedhető senki részéről. Különösen fájó, hogy ez a huszadik század végén történt, ha úgy tetszik tegnap. A srebrenicai mészárlás több mint tizenkét éve történt. A sajtó már csak az évfordulókon tesz említést az esetről, itt az ideje hát, hogy felidézzük az eseményeket.
A délszláv háború a sokadik , és könnyen lehet nem az utolsó balkáni háború, újrarajzolta a térképet tőlünk délre. Ma már nevezhetjük történelemnek. Nem amiatt, mert régen volt, hanem mert meghatározó esemény volt Európában, sőt, az egész világon.
A történet 1945-ben kezdődik. A második világháborút követően az egykori partizán, Josif Broz Tito került hatalomra Jugoszláviában. A kommunizmus ideológiája alatt sikeresen kovácsolta egybe az etnikailag, valamit vallási téren rendkívül sokszínű országokat (Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szlovénia, Montenegró, Koszovó). Az etnikai ellentétek, történelmi okokra visszavezethető sérelmek az egyes népcsoportok közt természetesen megvoltak, de nem nyerhettek teret Tito diktatúrája alatt. Szunnyadtak, hogy aztán Tito 1980-ban bekövetkező halála után kicsírázzanak. A nyolcvanas évek végén a meghatározó tagállamokban nacionalista vezetők kerültek az elnöki székekbe. Horvátország, Szlovénia, Macedónia, majd később Bosznia-Hercegovina is kikiáltotta függetlenségét. Ezzel elszabadult a pokol és vele együtt Európa legvéresebb regionális háborúja a második világháború óta. A témához a Boszina-Hercegovinában történő cselekmények kötődnek leginkább. Boszniában a háború kezdeti szakaszában is rendkívül heves harcok folytak, mivel mindhárom népcsoportból jelentős számmal éltek az egykori tagállamban. A horvát hadsereg, a boszniai muszlim csapatok, valamint a szövetségi jugoszláv haderő támogatását élvező boszniai szerbek próbáltak minél nagyobb területet elfoglalni a középen elhelyezkedő Boszniából. A boszniai szerbek az egész kelet-boszniai térséget ellenőrzésük alatt tartották. Az ENSZ ekkor már több szerbek által elfoglalt területen fekvő muzulmán várost, úgynevezett enklávét védett övezetté nyilvánított. Ilyen enklávé volt Srebrenica is. Ezeket ENSZ kéksisakosok felügyelete alá vonták. A biztonsági zóna és az ENSZ békefenntartóinak jelenléte eredményezte, hogy a környékről több ezer bosnyák menekült gyűlt össze a városban. Július 10-én a boszniai szerb csapatok - Ratko Mladics vezetésével - megközelítették a várost, majd ultimátumot adtak a 450 holland békefenntartónak a város, valamint a táborukba menedéket találó civilek átadására. Ratko Mladics ígéretett tett a menekültek zavartalan távozására, sőt, ehhez logisztikai támogatást is ígért. A férfiakat és a nőket különválasztották. A férfiakat szállító járművek csak a hegyekig mentek, ahol az elkövetkező néhány napban nyolcezer 12-80 év közötti bosnyák férfit és fiút lőttek agyon tervszerűen. A második világháború óta a legvéresebb etnikai tisztogatásának egyik legborzasztóbb fejezetét hajtották végre a boszniai szerb csapatok.
A mészárlás a brit felderítésnek köszönhetően hamar kiderült. A világ közvéleményén döbbenet söpört végig. Az eseményeknek döntő szerepük volt abban, hogy az ENSZ felkérte a NATO-t a katonai beavatkozásra, mely véget vetett a harcoknak. 1995-ben a daytoni megállapodás értelmében békeszerződést írtak alá Slobodan Milosevic szerb, Franjo Tudjman horvát, valamint Alija Izetbegovic bosnyák elnökök, létrejött a mai Bosznia-Hercegovina, melyben mindhárom népcsoportnak önrendelkezési joga van. A háború lezárását követő években a tömegsírok feltárásával egyre inkább fény derült a rémtettekre. A délszláv háborúban elkövetett háborús bűnösökkel foglalkozó Hágai Törvényszéken azóta is folynak perek és születnek ítéletek több-kevesebb sikerrel.
A srebrenicai mészárlás felelőseinek kérdése összetettebb, mint elsőre tűnik. Sokan a holland békefenntartók felelősségét firtatták. Az akkoriban ott állomásozó mintegy nyolcszáz holland kéksisakosnak nem volt felhatalmazása a tűzparancsra, de ha lett is volna, a rendkívül jól felszerelt (jugoszláv hadsereg támogatása) boszniai szerbek könnyedén elbántak volna velük. Igaz, ennek akkor talán azonnali katonai beavatkozás lett volna a következménye. A holland békefenntartók szerepe rendkívüli súllyal esett latba a későbbiekben. Jelzésértékű, hogy a 2002-ben a holland kormány a srebrenicai mészárlás holland aszisztálása miatt lemondott. Egyes vélemények szerint hiba volt az ENSZ-nek biztonsági zónává nyilvánítani a kelet boszniai enklávékat, megtévesztve ezzel a menekülteket. Hiba volt békefenntartókat küldeni oda, ahol nem volt béke. A kék sisakban és az UN feliratban ugyanis megbíztak az emberek, melyekből ezreknek ez az életébe került.A nagyhatalmak sem maradtak ki a felelősségrevonásból. Az USA-t sok vád érte, amiért katonai, politikai lehetőségei ellenére nem avatkozott közbe előbb.
A mai napig vannak feltáratlan tömegsírok, a lelki sebek pedig még generációk múlva sem fognak begyógyulni. Szerbia jelenlegi elnökét, aki bocsánatot kért, és elismerte Jugoszlávia felelősségét a szrebrenicai mészárlásban, nem látják szívesen a srebrenicai özvegyek az évenkénti megemlékezéseken.
A szerbiai közvélemény 2005-ig abban a tudatban élt, hogy a szerb egyenruhát viselő hősök a délszláv háborúban a hazát védték. Ekkor a Hágai Nemzetközi Törvényszék által nyilvánosságra került felvétel járta be a világsajtót (Kifejezetten erős idegzetűeknek!) , melyen hat muzulmán fiatal kivégzése volt látható szerb katonák által. Az ő bűnük csupán annyi volt, hogy nem szerbnek születtek. A szerb átlagemberben ekkor tudatosult a felfoghatatlan.
Természetesen a háború éveiben háborús bűnöket nem csak a szerbek követtek el. Dokumentáltak bosnyák oldalon harcoló afgán katonák által elkövetett rémtetteket is, és a horvát csapatok sem válogattak az eszközökben. A szerb túlerő viszont sokkal több incidenst tett lehetővé.
A délszláv háború kirobbantói már nem élnek. Milosevic, Tudjman, Izetbegovic ágyban , párnák közt haltak meg. Igaz Milosevic a hágai börtönben. A fő bűnösök persze azok, akik a srebrenicai mészárlást kitervelték illetve végrehajtatták. Ők személy szerint Ratko Mladic boszniai szerb főparancsnok és Radovan Karadzic, a Boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke. A mai napig szabadlábon vannak, a világ legkeresettebb háborús bűnösei közé tartoznak.
Végezetül pedig álljon itt egy idézet a Bibliából:
"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja."
[Zsoltárok könyve 64:2-9]
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
Hozzászólások
folytatás itt:
http://index.hu/politika/kulfold/dd080722/
hihetetlen történet.
"Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni..."
...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.