Szeptember végén volt 86 éves. A kora sosem foglalkoztatta, szerinte az egy másik szakma, filozófia vagy valami ilyesmi. Szivar, pipa, nikotin…no, nem azért mert ez annyira fontos az életében, hanem mert jól mutat a képeken. Egy kis füst, egy kis jó hangulat és egy egyéniség: Jancsó Miklós filmrendező.

Sokszor mondták már filmjeire, hogy nem tetszik, de ez csak azért van, mert nem értik. Filmjeinek nincs mindig könnyen elmesélhető történetük, de kimagaslóan jól rendezettek, és minden esetben bőségesen van mondanivalójuk. Tavaly bemutatott filmje az „Ede megevé ebédem”, ami rövid epizódokból áll és cirka két hét alatt készült el, mert annyira kevés volt rá a pénz. Napokban olvastam egy nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy az ő ideje nem rendezéssel, hanem pénzszerzéssel telik és pénzszűkében meg kell tanulni gyorsan leforgatni egy filmet. Borzasztó szomorúság töltött el, mert sajnos ez jellemzi társadalmunkat és azt hiszem ehhez nincs is mit hozzáfűznöm… Nem régen egy reggeli tévéműsorban a műsorvezető ezekkel a szavakkal fogadta: „Itt ül velem szemben egy élő legenda.” Illetlenség volt, de Jancsó elnevette magát és szerényen megjegyezte: „Legenda? Ugyan! Ebből csak az igaz, hogy még élek!”

Cikkem direkt nem nyúlt hosszúra, mert aki érti, az ennyiből is érti, hogy miért írtam, akit pedig nem érdekel, azt ezután sem fogja és csak remélni merem, hogy egyszer a nagyátlag is elszakad Hollywood iszonyától, egy kicsit "hazajön" és megpróbál értékeket felfedezni a művészetben!!! Mert nem szeretnénk ha Miki bácsi elköszönne tőlünk, begyöpösödöttektől…, mert ő tovább megy, mi meg itt maradunk unalmas újmédiánkkal, képernyőinkkel és a nézhetetlen gagyi filmszalagokkal…

Én minden filmjét láttam és nagyra értékeltem. Mindenkinek ajánlom.

---

Oszd meg, ha tetszett!