A Rubiconban egyszer régen valami olyasmit olvastam, hogy a történelmet és a politikát 150 év választja el egymástól. Ezt ők úgy értették, hogy ami 150 évvel ezelöttig történt az történelem, ami azóta az politika. Miért 150 év, jó kérdés, de főleg azért, hogy az akkori események akkori szemtanúi már ne lehessenek itt és ne befolyásolhassák érzelmeikkel és visszaemlékezésükben jelentkező torzulásokkal a múltat tanulmányozó tudóst. Na ja, mit lát ma Magyarország népe? Van neki egy 51 éve megesett 35 évig így, 15 éve úgy értelmezett eseménye és a vita körülötte. Szemtanúi egyrészt kiállnak a nép ereje, a demokráciába vetett hit, és az elnyomó rendszer, ráadásul a gonosz Góliátot büszkén kihívó Dávid mellett. Az 56-os eseményeket a Magyar Történelem legszebb emlékeként ünneplik, hőseit újratemetik, elítélik minden kritikusát, sőt, néhányan ma is 56 romantikus remakejében, egy az elnyomó hatalmat elsöprő hullámban reménykednek.

Azzal kezdeném, hogy a hatalom szükségképp elnyomó, ez a természete. Az állam a legális erőszak őrzőjeként szükségszerűen teret hagy vagy nyom el kisebbséget és többséget egyaránt. Ha ezt nem teszi azt anarchiának vagyis az egymással szemben álló erők-politikai pártok-törzsek-akármik zabolázatlan küzdelmének nevezzük. Ha nincs hatalom, az érdekek konfrontációja széles, nem becsatornázott. Pl, a fociszurkolókat is csak a hatalom az erőszakkal legálisan élő állam tudja egymástól szétválasztani. Magyarul másképp nem megy, csak ha legálisan az arra kijelölt eszközökkel elnyomó hatalmat helyezünk a fejünk fölé, amely megvéd, és törvények közé szorít. Ha kirabolnak megfogja a rablót, ha árvíz van odaküldi a tűzoltót, hadsereget. Ja és ha én vétek a törvény ellen, akkor engem üldöz és csuk le, végez ki, amire joga van. Éppen ezért a rendvédelmi szervek mindig az aktuális hatalmat, de ezúttal a népet is védik. Így tettek az akkori rendőrök, katonák, akikből nem önkéntes alapon, szervezték és oszották be a rendvédelem speciális alakulatait is. Aki ezen alakulatokban karriert ért el semmiben nem különbözik a ma, vagy a bármikori jövőben vagy múltban szolgálóktól.

Mi is az a forradalom? Na igen, erre igazi definíciót keresni és azt minden eseményre egyaránt érvényesnek találni komoly kihívás. Az biztos, hogy a lényeges elemei, hogy a hatalom birtokosai ellen közvetlenül irányul, annak erőszakos megdöntésére törekszik. Nyílván eredménye egy új, az eddigiektől csak személyében esetleg ideológiájában különböző újabb hatalom létrejötte lehet. Fontos tudni az 56-os eseményekkel kapcsolatban, hogy a Nagy Imre kormány jogilag nem volt hatalmon, annak résztvevő nem birtokolták legálisan a nép által kezükbe adott hatalmukat, hiszen azt sem választás, sem egyéb más jogilag legitimáló eszközzel nem nyerték el. Nyílván azon fiatalok vagy éppen idősek, akik a harcokban részt vettek, forradalmat hajtottak végre, hiszen egy új az addigiaktól különböző vezetést szerettek volna létrehozni.

A kérdés azonban, hogy milyet. Ilyenkor jön elő a beszámolók sokasága és a forradalom valódi arcára árnyék borul. Arra, hogy ez kiderüljön nem igazán volt mód, hiszen a kísérlet nem tartott elég soká. Semlegesség, nyugattól, kelettől való egyenlő távolság, demokrácia és kommunizmus, új rend vagy a korábbi, senki sem tudhatja pontosan. A beszámolók szólnak sokféle emberről, akik részt vettek a forradalomban és szólnak visszaélésekről, lincselésekről. Nyílván a mosolygó fiatalokra is gondolunk, akik a felgyújtott és elevenen megégett orosz katonáról készültek, amikor a forradalom hőseire emlékezünk. Vagy az már nem olyan szép emlék, az nem tartozik hozzá a teljes képhez? Ma október 23 nemzeti ünnep és jó is ez így, hiszen az ország szereti a nemzeti ünnepeket. Azonban a forradalmat sokan nem ünnepként élték meg. Sokan rettegtek a semmilyen legitimitással nem rendelkező fegyveresektől az utcán, sokan menekültek el, és sokan is sérültek meg vesztettek el rokonokat, vagy lettek földönfutókká. Ők ha emlékezni kell, nem fognak jó szavakat mondani. Nyílván a nagy események arról ismerszenek meg, hogy mindenkinek van személyes élménye, ami hozzájuk fűződik, és én igyekeztem begyűjteni párat és a kép egyre zavarosabb lett. Sokan, akik elhagyták az országot és emigrációban töltötték az elmúlt évtizedeket távolról szépnek és igaznak látták a forradalmat. Mások, sokan, akik itt maradtak a csőcselék zavargásának. Azt hiszem azért vagyunk emberek és azért van saját véleményünk, hogy tiszteljük a másikét. Legalábbis ami az emlékeket illeti. Senkinek sincs joga megmondani egy másik embernek mit kell gondolnia 56ról. Nincs hivatalos történelem, talán majd 100 év múlva, ha majd az emlékek kifakulnak utódaink megmondják mi is volt ez. A jelenkor pedig, ahogy a Rubicon mondja, maradjon a politikánál.