Az Írók Boltjában került kezembe Eugéne Ionesco A magányos című regénye, amely a Barrus gondozásában jelent meg újra. A kopasz énekesnő és A mester írójának ez az egyetlen prózai műve, amelyben egy kishivatalnok hirtelen jött gazdagsága mögé nézhetünk, olyan leírást kapva kezünkbe, amely felér egy párizsi útikönyvvel. Na jó, nem a legfontosabb helyszínekről fest izgalmas képet az abszurd drámaíró, de talán ez jobb is így.

Ionescót a színház inkább taszította, mint vonzotta, és első színműve megírására is egy olyan prózai esemény indította, amelynek semmi köze nem volt sem színházhoz, sem irodalomhoz. Meg akart tanulni angolul. Egy Assimil nevű nyelvkönyv példamondatait olvasgatta, amikor felfedezte, hogy a tankönyvben szereplő Smith nevű házaspár szájába adott mondatok lényegében ugyanazokat a közhelyeket, tartalmatlan kliséket, semmitmondó banalitásokat ismételgetik, amelyek a valóságban is alkotóelemei a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának. Ez adta neki az ötletet A kopasz énekesnő megírásához, amely 1949-ben jelent meg. Az "ellenszínmű" egyszerre támadja az örök kispolgárt és a színházi közhelyeket. Az Örkény István Színház A különórával együtt vitte színre. "A Különóra a legobjektívebb darabom. Azt hiszem, ez láttatja legtisztábban a dolgokat." – vallja be Ionescu.

Az író 1994. március 28-án párizsi otthonában hunyt el, a Montparnasse temetőjében helyezték örök nyugalomra, ravatalánál a rengeteg barát, ismerős és rajongó mellett Mihály egykori román király is megjelent. A máig is méltán népszerű drámaíró sírkövén neve és évszámai alatt ez olvasható: "Imádság ahhoz, akiről nem tudom, ki ő. Reményem: Jézus Krisztus."

Mivel szinte kizárólag francia nyelven írt, gyakran tekintik, félig román származása ellenére franciának. Romániában ma az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő író. Mi is kedveljük, és ezt A magányos olvasása közben még inkább mondhatom.

Kedvenc mondataim A magányosból:

“Ostoba gőg ez talán, hogy mindenárom elakarjuk gondolni az elgondolhatatlant.”

“Nem létezik semmiféle vétek. Senki sem bűnős semmiben. Vagy mindenki bűnős mindenben: ez pedig ugyanazt jelenti.“

„Mintha előadáson lenne az ember, vagyis távolságot vesz, távolságot tart, mintegy nem vesz részt a látványban, mivel ő maga már nem szereplő. Körülveszi a világ, de ő már nem tartozik hozzá.“

---

Oszd meg, ha tetszett!