 "Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen." [Jer12:11]
Nukleáris fegyverek. A világ pusztulásának időzített
bombái, a világbéke megteremtői és őrzői? Kiváltságosok játékszere?
Miért nem lehet mindenkinek? Kik szeretnének nagyon és miért? Atomhatalmak. Manhattan-terv, Los Alamos,
Hirosima, Nagaszaki. Mit tettünk mi magyarok az atombombáért? És mit ellene? Atomsorompó, atomcsend. Mit jelentenek? A harmadik
világháború az atomfegyvereké? Ha megtörténik az atomháború, vajon lesz
menekvés? Az írás az atomfegyverekről szól. Kezdve az első
maghasadástól napjaink nukleáris félelméig.
A kezdetek...
Mi is az a nukleáris fegyver? Olyan fegyver, melynek rendkívül nagy
energiája robbanáskor a maghasadás (atombomba) , vagy a magfúzió
(hidrogénbomba) következtében felszabaduló atommag kötési energiák
felszabadulásának következménye. Az atomerőműveket és a nukleáris
bombákat is a láncreakció működteti. A hasadóképes magok nagy sebességű
neutron hatására széthasadnak két kisebb atommagra, illetve újabb
neutronokra. Az atomerőművekben a reakció szabályozott, vagyis
elnyeletéssel csak annyi neutront hagynak, ami elég a reakció
folytatásához. A nukleáris bombákban visszont nem korlátozzák a
hasadást előidézni képes neutronok számát, így a folymat nagy
sebességgel játszódik le.
Az atombomba elméleti kutatása 1934-ben kezdődött, mégpedig Szilárd Leó
magyar származású fizikus ténykedésével. Szilárd nem hitte el az akkori
álláspontot (Rutherford), miszerint a nap energiáját adó magreakciók
földi körülmények között nem hozhatók létre. 1936-ban beadott egy
titkos szabadalmat az atombomba megvalósíthatóságáról, bár azt még nem
tudta, hogy mely elemekkel lehet megvalósítani. A zsidóüldözés miatt az
akkor Németországban élő zsidó származású tudós Bécsbe, Londonba, majd
New Yorkba menekült. Kutatásait folytatva több elemet elvetve,
érdeklődése az urániumra korlátozódott.1938-ban Hahn és Strassmann
felfedezik a maghasadást. 1939-ben, a második világháború előestéjén az
amerikában dolgozó tudósok úgy gondolták, hogy a német atomkutatások
előrehaladott állapotban vannak. Szilárd Leót ezért egyre jobban
foglalkoztatta az atomenergia mint bevethető fegyver. Kollégáival, a
szintén magyar származású Teller Edével és Wigner Jenővel az Egyesült
Államok vezetésétől vártak anyagi támogatást a kutatások folytatásához.
A befolyásos barátokkal rendelkező Albert Einsteint meglátogatva
meggyőzték őt az ügy fontosságáról. Rajta keresztül levelet írtak az
akkori elnökhöz, Franklin Delano Roosevelthez. A levél hatására,
melyben a kutatók vázolták a láncreakció és a nemzetvédelem
összefüggéseit, az elnök meghívta a három tudóst. A találkozó után
Roosevelt elnök anyagi támogatást biztosított a kutatásoknak, amivel
1942-ben elindult a Manhattan-project.
Az ominózus levél magyar fordításban:
F.D. Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének,
Fehér Ház, Washington
Tisztelt Elnök úr,
Kéziratban olvastam E. Fermi és L. Szilárd
tanulmányait. Ezek arra engednek következtetni, hogy az urán nevű elem
a jövőben egy új és fontos energiaforrássá válhat. Ez új helyzetet
teremt, ami megkívánja a Kormány figyelmét és - ha szükséges - gyors
intézkedését. Úgy érzem, hogy kötelességem az Ön figyelmébe ajánlani a
következő tényeket és javaslatokat:
Az utóbbi év folyamán Joliot kísérletei
Franciaországban, továbbá Fermi és Szilard kísérletei Amerikában
megmutatták, hogy elegendő nagy uránmennyiségben láncreakció idézhető
elő, minek során hatalmas mennyiségű energia és sok rádiumszerű elem
keletkezik. Szinte bizonyos, hogy ez a közeli jövőben megvalósítható
lesz.
Az új jelenség bomba gyártását is lehetővé teheti.
Föltételezhető - noha kevésbé bizonyos - hogy egészen új típusú és
rendkívüli erejű bomba készíthető. Ha egy ilyen bombát hajón egy
kikötőbe juttatnak és ott felrobbantanak, az elpusztíthatja az egész
kikötőt és annak környékét. Lehet, hogy a bomba túlságosan nehéz lesz,
hogy repülőgép szállíthassa.
Az Egyesült Államokban csak alacsony
koncentrációjú uránérc található korlátozott mennyiségben. Uránérc
található Kanadában és az egykori Csehszlovákiában. A legfontosabb
urán-lelőhely Belga-Kongó.
Mindezt figyelembe véve Elnök Úr fontosnak
ítélheti, hogy folyamatos kapcsolat létesüljön a Kormány és azok közt a
fizikusok között, akik Amerikában a láncreakcióval foglalkoznak. Ennek
egy lehetséges módja, hogy Ön fölkér valakit, aki az Ön bizalmát
élvezi, és aki esetleg nem hivatalos minőségben is ellátja a következő
tennivalókat:
a) kapcsolatba lép a megfelelő kormányhivatalokkal,
folyamatosan informálja azokat, és ajánlásokat terjeszt a kormány elé;
elsősorban pedig gondoskodik arról, hogy uránércet szállítsanak az
Egyesült Államokba;
b) megfelelő pénzügyi támogatással felgyorsítja a
kísérleti munkát, ami segíti mindazokat, akik be kívánnak kapcsolódni a
munkába, továbbá esetleg bevon olyan ipari laboratóriumokat is,
amelyeknek megvan a megfelelő felszereltségük.
Tudomásom van róla, hogy Németország leállította
a megszállt Csehországban bányászott urán eladását. Az ilyen akciót
talán az magyarázza, hogy Weizsäcker német államtitkár fia Berlinben, a
Vilmos Császár Kutatóintézetben dolgozik, ahol most egyes Amerikában
végzett kutatásokat megismételnek.
Tisztelő híve
Albert Einstein
A II. világháború és a Manhattan-terv
 A
második világháború előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy a Német
Birodalom is atomkutatásokat végez, és ezekben jó eredményeket ér el. A
valóság ennél másabb volt, a németek valójában nem tartottak ott, ahogy
azt a tengerentúlon sejtették. A németek valójában 1942-ben felhagytak
az atombomba kutatással. Ebben kulcsszerepe volt Heisenberg német
atomfizikusnak, aki erkölcsi okok miatt ellenezte az atombomba
előállítását. Hátráltatása, valamint a nyersanyagok hiánya nagyban
hozzájárult a német atomprogram lassulásához, majd megállásához.
A
Manhattan-terv ennek ellenére gőzerővel haladt előre. Az Egyesült
Államokon kívül Nagy-Britannia és Kanada vettek részt a kutatásokban
állami szinten. A kezdeti alacsony költségvetésű tudományos kisérlet
hamarosan titkos katonai haditervvé nőtte ki magát dollármilliárdokat
felemésztve. A projekt kezdetben a Metallurgiai Laboratóriumban folyt,
teljes titoktartásban. Katonai felelőse Groves tábornok volt. A
kutatásokat Robert Oppenheimer vezette. Vezetésével 1942-43-ban az
Új-Mexikói Los Alamosban felépítették a titkos kutatólaboratóriumot,
melyben az atombombán dolgoztak. A laboratóriumba egyre több kutató,
tudós, dolgozó valamint tudományos eszköz érkezett. 1945-ben már több
mint ötezer ember dolgozott a szigorúan titkos katonai létesítménnyé
váló intézetben. Többek közt ott dolgozott Teller Ede, Wigner Jenő,
Szilárd Leó, Neumann János.
A
roppant erőforrásokat felvonultató Manhattan-tervnek 1945-re meglett az
eredménye. Július 16-án az Új-Mexikói Alamagordo légibázis
közelében sor került az első kísérleti atomrobbantásra. A bombát
Oppenheimer Trinitynek nevezte el , egyes feltevések szerint John Donne
14. szonettjének kezdősorából ("Rombold le a szívemet, háromszemélyű
Isten") . Robbanóanyaga plutónium volt. A bombát egy 30 méter magas
acélszerkezetre erősítették fel, amely a robbanás során elpárolgott.
Fénye látható volt egész Új-Mexikó államban. Az éles felvillanást
követően hatalmas, csaknem másfél kilométer átmérőjű tűzgömb emelkedett
fel alig egy perc alatt, nyomában hatalmas porfelhő, mely végül gomba
alakúvá vált. A robbanás epicentrumában a hőmérséklet 10 000-szer
nagyobb volt, mint a Nap felszínén. A fényjelenséget dörgés,
földrengésszerű zaj követte. A bomba pusztító hatása mintegy 45 ezer
tonna TNT-vel volt egyenlő. A robbanás zaja a majd 500 kilométerre
északra lévő Los Alamosban is tökéletesen hallható volt. A robbantás
környékén még 800 méterrel is a sivatag pora különféle színű üveggé
olvadt mintegy 3 méter mélységig.
Enrico
Fermi, olasz származású fizikai Nobel-díjas (1938) tudós, aki
Szilárddal együtt alkotta meg a maghasadásos reaktort, a robbanás előtt
figyelmeztetett, hogy a robbanás apokaliptikus hatású lesz , és egész
Új-Mexikó elpusztul. Nem lett igaza.
Folytatás hamarosan.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
