|
"Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen." [Jer12:11]
Nukleáris fegyverek. A világ pusztulásának időzített
bombái, a világbéke megteremtői és őrzői? Kiváltságosok játékszere?
Miért nem lehet mindenkinek? Kik szeretnének nagyon és miért? Atomhatalmak. Manhattan-terv, Los Alamos,
Hirosima, Nagaszaki. Mit tettünk mi magyarok az atombombáért? És mit ellene? Atomsorompó, atomcsend. Mit jelentenek? A harmadik
világháború az atomfegyvereké? Ha megtörténik az atomháború, vajon lesz
menekvés? Az írás az atomfegyverekről szól. Kezdve az első
maghasadástól napjaink nukleáris félelméig.
A háború záróakkordjai: Hirosima, Nagaszaki
A Manhattan-project sikeres volt. Azonnal értesítették a Harry S.
Trumant (az USA akkori elnöke, aki Roosevelt 1945 április 12.-ei halála
után követte őt az elnöki székben), aki Churchillel és Sztálinnal a
Potsdami konferencián tartózkodott. A konferencia légkörére már
rányomta bélyegét a köszöbön álló hidegháború. Truman elnök
bejelentette a Los Alamosi atomrobbantás sikerességét, ezáltal először
deklarálta az Egyesült Államokat atomhatalomként. Churchill és Truman
egyetértett abban, hogy a bombát be kell vetni. Mivel Németország május
9.-én kapitulált, így csak Japán lehetett a célpont. Az atomtámadás
mellett a következő érveket sorakoztatták fel a szövetségesek: Japánnak
kapitulálnia kell mielőtt a vörös hadsereg megszállja Japánt, ezáltal
újabb kommunista országot hozva létre. A korábbi kisebb Japán által
megszállt szigetek visszaszerzésénél az amerikai csapatok súlyos
veszteségeket szenvedtek, mivel a japán katonák számára idegen volt a
megadás fogalma. Egyes becslések szerint egy Japán elleni szövetséges
partraszállás esetén legkevesebb negyvenezer (legrosszabb esetben akár
egymillió) szövetséges (főként amerikai) katona halt volna meg. Az
elhúzódó Csendes-óceáni amerikai leterheltség esetén ráadásul a porig
rombolt, éhező Európa nem kapott volna légi segélyezést az Egyesült
államoktól. A támadás döntésében nem utolsósorban az új fegyver
kipróbálásának tanulmányozása is szerepelt. Az atomtámadás kérdésében
Churchill jóval radikálisabb álláspontot képviselt Trumannél. Az
atomtámadás természetesen Sztálinnak is szólt. Ezért kellett még a
konferencia vége előtt megtörténnie. A célpont kiválasztásának
szempontjai voltak, hogy a bevetés sokkolja a japánokat, elrettentő
legyen, városra dobják le (a lakatlan területre történő csapás tervét
elvetették). Július végére a terv részleteit kidolgozták, a lehetséges
célpontok Hirosima, Nagaszaki, Kokura és Niigata voltak. Felhős idő
estén a bombát a másodlagos célpontokra dobták volna. A támadás
végrehajtására Paul Tibbetts Jr. ezredes 509. vegyes repülőcsoportját
választották ki. Tibbetts volt az amerikai légierő B-29 új
nehézbombázójának tesztpilótája, csaknem 400 repült órával. A támadás
előestéjén Tibbetts és személyzete elhelyezték a 3,6 m hosszú, 0,7
méter széles és 4,4 tonnás uránium atombombát, a Little Boy-t (Kisfiú)
gépük, az Enola Gay bombaterében. (A repülőgépet Tibbets ezredes az
édesanyjáról nevezte el) Másnap, 1945 augusztus 6.-án felszálltak a
B-29 bombázók a tiniani légibázisról. Ezek közül az elsők az időjárást
derítették fel, a közvetlenül az Enola Gay meletti gépeken pedig
tudósok és fotósok voltak. A felderítők hamarosan tiszta időt
jelentettek az elsődleges célpont, Hirosima felől. A város fölé érve
kiengedték az atombombát tízezer méter magasságból, mely ejtőernyőn
szállt, mígnem 570 méteren fel nem robbant. Pontos helyét a 13 km magas
gombafelhő mutatta még órákig. A robbanás után 1 km-es körzetben minden
a földdel lett egyenlővé, 80.000 ember azonnal, 60.000 három napon
belül meghalt. A hosszantartó sugárzás következtében az áldozatok
pontos számát ma sem tudni.
A támadást követően Truman elnök ultimátumot adott a Japánoknak, akik
azonban nem reagáltak erre. Ennek következményeként augusztus 9.-én sor
került a második atomtámadásra Nagaszaki ellen (az elsődleges célpont,
Kokura felett felhők voltak). Charles Sweeney vezette Bockscar
fantázianevű B-29-es bombázó által célbajuttatott Fat Man (Kövér Ember)
munkanevű plútóniumbomba kétszer akkora erejű volt a Hirosimára
dobotthoz képest. Gyakorlatilag a teljes várost pusztulás érte. 40.000
ember azonnal, 30.000 néhány napon belül meghalt.
Augusztus 14.-én Hirohito japán császár bejelentette Japán
feltételek nélküli kapitulációját, melyet Truman elnök elfogadott.
Az atombomba bevetésének szükségessége mai napig vitatott téma. Az
áldozatok magas száma nem volt nagyobb mint egy második világháborús
gyújtóbombázásé. Az viszont kétségtelen, hogy Japán akkor már
elvesztette a háborút. Hirohito császár tanácsadóinak fele a
bombatámadás előtt is a kapitulációt sürgette. Ez az arány az
atomtámadások után sem változott.
A hidegháború atomhatalmai
A
világháborút követően a két blokkra szakadt világ nagyhatalmai a
nukleáris fegyvereket tartották a biztonságuk zálogának. A nukleáris
kísérletek minden nagyhatalomnál gőzerővel folytak.
A szovjet atombomba az
1940-es évekre nyúlik vissza, mikor is az amerikai sikereket látva
Kurcsatov vezetésével létrehozták az Uránium Bizottságot. Politikai
felelőse Berija volt. Helye Moszkvától nem messze. 1941-ben Hitler
megtámadta a Szovjetúniót. Bár ekkor már jó úton haladtak, Moszkva
ostromával a kutatást felfüggesztették. A háborút követően Sztálin
tartott egy atomfegyverekkel "lejátszott" III. világháborútól, ezért
újraindította az atomprogramot. 1948-ban beindították az első
plútóniumtermelő reaktort. 1949 augusztus 29-én a kazahsztáni
sivatagban felrobbantották első kísérleti atombombájukat. Deklarálva
ezzel a Szovjetúniót, mint atomhatalmat. Az USA válaszul újraindította
nukleáris programját, mely rövidesen a hidrogénbomba megalkotásához
vezetett. A hidrogénbomba (termonukleáris bomba) jóval erősebb az
atombombánál, tervei Teller Ede nevéhez fűződnek. Az ötvenes években
újabb és újabb, erősebbnél erősebb, pusztítóbbnál pusztítóbb nukleáris
bombákkal próbálta egymást túllicitálni az Egyesült Államok és a
Szovjetúnió. Ennek teljesen értelmetlen csúcsa 1960 körül volt, amikor
is a Szovjetúnió megalkotta a Cár-Bombát, ami az addigi legnagyobb
hatóerejű bomba volt viszont méretei , tömege, és rossz tervezése miatt
gyakorlatban bevethetetlen volt. Ez fordulópont is volt, ezután az
atomhatalmak inkább a célbajuttatás távolságát, pontosságát tartották
fontosabbnak.
Lassan a többi
nagyhatalom is belépett az atomhatalmak sorába. Nagy-Britannia
1952-ben, Franciaország 1960-ban, Kína 1964-ben alkotta meg saját
atombombáját. A nukleáris fegyverkezés kezdett tömeges méreteket
ölteni. A kísérleti atomrobbantások elérték a többszázat. (1945-1995
között 2025 kísérleti atomrobbantást hajtottak végre). 1963-ban az
atomhatalmak aláírták az Atomcsend egyezményt, melyben kijelentik, hogy
azonnal befejezik a légköri, felszíni, vízalatti atomkísérleteket.
Franciaország és Kína csak 1992-ben írta alá. A többiek addig a föld
alatt robbantottak. Ezt ugyanis "kifelejtették" az egyezményből. 1992
után vállalták, hogy semelyik atomhatalom nem robbant sehol.
1968-ban született egy
másik egyezmény is, az Atomsorompó. Az ezt aláíró országok elismerik az
öt deklarált atomhatalmat, azok viszont vállalják, hogy nem adnak át
nukleáris fegyvert vagy technológiát azzal nem rendelkező országoknak.
Az egyezmény egyben megtiltja a nem atomhatalmaknak az atomfegyver
kifejlesztését. Az egyezményt Kína és Franciaország 1992-ben írta alá.
Velük együtt 190 ország csatlakozott az egyezményhez. A nemzetközi
szerződést India, Pakisztán és Izrael nem írta alá, Észak-Korea pedig
2003-ban kilépett belőle.
A "de jure"
atomhatalmakon kívül azonban vannak "de facto" atomhatalmak is, akik
feltételezhetően rendelkeznek nukleáris fegyverekkel. Ezek India,
Pakisztán, és Izrael.
A hidegháború évein
nem mehetünk keresztül anélkül, hogy ne említenénk meg a Kubai
rakétaválság néven elhíresült incidenst, mely bizonyítottan az a pont a
történelemben, amikor a világ legközelebb volt egy atomháborúhoz. Az
1950-es évek végén az Egyesült Államok támadó rakétákat telepített
Olaszországba és Törökországba. Ennek hatására Nyikita Hruscsov
atomtöltetű rakétákat telepített titokban az újdonsült szövetséges,
Kuba területére, mintegy 200 km-ra az amerikai partoktól. A
Szovjetúniónak abban az időben nem voltak még interkontinentális
rakétái, így a stratégiai fegyverek elhelyezésében hátrányban érezte
magát. A Kubába telepített rakétákat az amerikai kémrepülőgépek
felfedezték, majd Kennedy elnök tengeri blokádot vont Kuba köré, és
ultimátumot intézett Hruscsovhoz. Hruscsov felismerte, hogy egy háború
esetén valószínűleg a Szovjetúnió húzná a rövidebbet. Feltétellel -
mely szerint az Egyesült Államok garantálja, hogy nem szállja meg
Kubát, és a Törökországi rakétákat leszerelik - elfogadta az
ultimátumot, melybe Kennedy belement. A patthelyzetből a történelem az
USA-t hozta ki nyertesül, mivel Hruscsov látványosan, a nemzetközi
közösség előtt meghátrált. Ez hozzájárult 1964-es bukásához is.
Az ellenséges
atomhatalmak felismerték, hogy közel jártak az atomháborúhoz. Ennek köszönhetően,
valamint a tévesen regisztrált támadások kivédése miatt hamarosan
forródrótot létesítettek Washington és Moszkva között.
Folytatás hamarosan..
Oszd meg, ha tetszett!  Kapcsolódó írások: |
Hozzászólások
A robbanás erejének nagyrésze kiment a földi légkörből, így esetleg a marslakókat veszélyeztette.Földi hatása nem állt arányban a bomba nagyságával.
Meghalt Paul Tibbets (index.hu/politika/kulhirek/332202/)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.