JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Tudomány arrow Atom - hatalom, átok vagy kerub, aki békét őriz? 2.
Atom - hatalom, átok vagy kerub, aki békét őriz? 2. PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 0
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Maholányi Zsolt   
2007. October 28.

Gombafelhő"Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen." [Jer12:11]


Nukleáris fegyverek. A világ pusztulásának időzített bombái, a világbéke megteremtői és őrzői? Kiváltságosok játékszere? Miért nem lehet mindenkinek? Kik szeretnének nagyon és miért? Atomhatalmak. Manhattan-terv, Los Alamos, Hirosima, Nagaszaki. Mit tettünk mi magyarok az atombombáért? És mit ellene? Atomsorompó, atomcsend. Mit jelentenek? A harmadik világháború az atomfegyvereké? Ha megtörténik az atomháború, vajon lesz menekvés? Az írás az atomfegyverekről szól. Kezdve az első maghasadástól napjaink nukleáris félelméig.

 

 

 

 

A háború záróakkordjai: Hirosima, Nagaszaki


A Manhattan-project sikeres volt. Azonnal értesítették a Harry S. Trumant (az USA akkori elnöke, aki Roosevelt 1945 április 12.-ei halála után követte őt az elnöki székben), aki Churchillel és Sztálinnal a Potsdami konferencián tartózkodott. A konferencia légkörére már rányomta bélyegét a köszöbön álló hidegháború. Truman elnök bejelentette a Los Alamosi atomrobbantás sikerességét, ezáltal először deklarálta az Egyesült Államokat atomhatalomként. Churchill és Truman egyetértett abban, hogy a bombát be kell vetni. Mivel Németország május 9.-én kapitulált, így csak Japán lehetett a célpont. Az atomtámadás mellett a következő érveket sorakoztatták fel a szövetségesek: Japánnak kapitulálnia kell mielőtt a vörös hadsereg megszállja Japánt, ezáltal újabb kommunista országot hozva létre. A korábbi kisebb Japán által megszállt szigetek visszaszerzésénél az amerikai csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek, mivel a japán katonák számára idegen volt a megadás fogalma. Egyes becslések szerint egy Japán elleni szövetséges partraszállás esetén legkevesebb negyvenezer (legrosszabb esetben akár egymillió) szövetséges (főként amerikai) katona halt volna meg. Az elhúzódó Csendes-óceáni amerikai leterheltség esetén ráadásul a porig rombolt, éhező Európa nem kapott volna légi segélyezést az Egyesült államoktól. A támadás döntésében nem utolsósorban az új fegyver kipróbálásának tanulmányozása is szerepelt. Az atomtámadás kérdésében Churchill jóval radikálisabb álláspontot képviselt Trumannél. Az atomtámadás természetesen Sztálinnak is szólt. Ezért kellett még a konferencia vége előtt megtörténnie. A célpont kiválasztásának szempontjai voltak, hogy a bevetés sokkolja a japánokat, elrettentő legyen, városra dobják le (a lakatlan területre történő csapás tervét elvetették). Július végére a terv részleteit kidolgozták, a lehetséges célpontok Hirosima, Nagaszaki, Kokura és Niigata voltak. Felhős idő estén a bombát a másodlagos célpontokra dobták volna. A támadás végrehajtására Paul Tibbetts Jr. ezredes 509. vegyes repülőcsoportját választották ki. Tibbetts volt az amerikai légierő B-29 új nehézbombázójának tesztpilótája, csaknem 400 repült órával. A támadás előestéjén Tibbetts és személyzete elhelyezték a 3,6 m hosszú, 0,7 méter széles és 4,4 tonnás uránium atombombát, a Little Boy-t (Kisfiú) gépük, az Enola Gay bombaterében. (A repülőgépet Tibbets ezredes az édesanyjáról nevezte el) Másnap, 1945 augusztus 6.-án felszálltak a B-29 bombázók a tiniani légibázisról. Ezek közül az elsők az időjárást derítették fel, a közvetlenül az Enola Gay meletti gépeken pedig tudósok és fotósok voltak. A felderítők hamarosan tiszta időt jelentettek az elsődleges célpont, Hirosima felől. A város fölé érve kiengedték az atombombát tízezer méter magasságból, mely ejtőernyőn szállt, mígnem 570 méteren fel nem robbant. Pontos helyét a 13 km magas gombafelhő mutatta még órákig. A robbanás után 1 km-es körzetben minden a földdel lett egyenlővé, 80.000 ember azonnal, 60.000 három napon belül meghalt. A hosszantartó sugárzás következtében az áldozatok pontos számát ma sem tudni.
A támadást követően Truman elnök ultimátumot adott a Japánoknak, akik azonban nem reagáltak erre. Ennek következményeként augusztus 9.-én sor került a második atomtámadásra Nagaszaki ellen (az elsődleges célpont, Kokura felett felhők voltak). Charles Sweeney vezette Bockscar fantázianevű B-29-es bombázó által célbajuttatott Fat Man (Kövér Ember) munkanevű plútóniumbomba kétszer akkora erejű volt a Hirosimára dobotthoz képest. Gyakorlatilag a teljes várost pusztulás érte. 40.000 ember azonnal, 30.000 néhány napon belül meghalt.
Augusztus 14.-én Hirohito japán császár bejelentette Japán feltételek nélküli kapitulációját, melyet Truman elnök elfogadott. Az atombomba bevetésének szükségessége mai napig vitatott téma. Az áldozatok magas száma nem volt nagyobb mint egy második világháborús gyújtóbombázásé. Az viszont kétségtelen, hogy Japán akkor már elvesztette a háborút. Hirohito császár tanácsadóinak fele a bombatámadás előtt is a kapitulációt sürgette. Ez az arány az atomtámadások után sem változott.
 
A hidegháború atomhatalmai


Szovjet SS-4 középhatótávolságú rakétaA világháborút követően a két blokkra szakadt világ nagyhatalmai a nukleáris fegyvereket tartották a biztonságuk zálogának. A nukleáris kísérletek minden nagyhatalomnál gőzerővel folytak.
A szovjet atombomba az 1940-es évekre nyúlik vissza, mikor is az amerikai sikereket látva Kurcsatov vezetésével létrehozták az Uránium Bizottságot. Politikai felelőse Berija volt. Helye Moszkvától nem messze. 1941-ben Hitler megtámadta a Szovjetúniót. Bár ekkor már jó úton haladtak, Moszkva ostromával a kutatást felfüggesztették. A háborút követően Sztálin tartott egy atomfegyverekkel "lejátszott" III. világháborútól, ezért újraindította az atomprogramot. 1948-ban beindították az első plútóniumtermelő reaktort. 1949 augusztus 29-én a kazahsztáni sivatagban felrobbantották első kísérleti atombombájukat. Deklarálva ezzel a Szovjetúniót, mint atomhatalmat. Az USA válaszul újraindította nukleáris programját, mely rövidesen a hidrogénbomba megalkotásához vezetett. A hidrogénbomba (termonukleáris bomba) jóval erősebb az atombombánál, tervei Teller Ede nevéhez fűződnek. Az ötvenes években újabb és újabb, erősebbnél erősebb, pusztítóbbnál pusztítóbb nukleáris bombákkal próbálta egymást túllicitálni az Egyesült Államok és a Szovjetúnió. Ennek teljesen értelmetlen csúcsa 1960 körül volt, amikor is a Szovjetúnió megalkotta a Cár-Bombát, ami az addigi legnagyobb hatóerejű bomba volt viszont méretei , tömege, és rossz tervezése miatt gyakorlatban bevethetetlen volt. Ez fordulópont is volt, ezután az atomhatalmak inkább a célbajuttatás távolságát, pontosságát tartották fontosabbnak.
Lassan a többi nagyhatalom is belépett az atomhatalmak sorába. Nagy-Britannia 1952-ben, Franciaország 1960-ban, Kína 1964-ben alkotta meg saját atombombáját. A nukleáris fegyverkezés kezdett tömeges méreteket ölteni. A kísérleti atomrobbantások elérték a többszázat. (1945-1995 között 2025 kísérleti atomrobbantást hajtottak végre). 1963-ban az atomhatalmak aláírták az Atomcsend egyezményt, melyben kijelentik, hogy azonnal befejezik a légköri, felszíni, vízalatti atomkísérleteket. Franciaország és Kína csak 1992-ben írta alá. A többiek addig a föld alatt robbantottak. Ezt ugyanis "kifelejtették" az egyezményből. 1992 után vállalták, hogy semelyik atomhatalom nem robbant sehol.
1968-ban született egy másik egyezmény is, az Atomsorompó. Az ezt aláíró országok elismerik az öt deklarált atomhatalmat, azok viszont vállalják, hogy nem adnak át nukleáris fegyvert vagy technológiát azzal nem rendelkező országoknak. Az egyezmény egyben megtiltja a nem atomhatalmaknak az atomfegyver kifejlesztését. Az egyezményt Kína és Franciaország 1992-ben írta alá. Velük együtt 190 ország csatlakozott az egyezményhez. A nemzetközi szerződést India, Pakisztán és Izrael nem írta alá, Észak-Korea pedig 2003-ban kilépett belőle.
A "de jure" atomhatalmakon kívül azonban vannak "de facto" atomhatalmak is, akik feltételezhetően rendelkeznek nukleáris fegyverekkel. Ezek India, Pakisztán, és Izrael.
A hidegháború évein nem mehetünk keresztül anélkül, hogy ne említenénk meg a Kubai rakétaválság néven elhíresült incidenst, mely bizonyítottan az a pont a történelemben, amikor a világ legközelebb volt egy atomháborúhoz. Az 1950-es évek végén az Egyesült Államok támadó rakétákat telepített Olaszországba és Törökországba. Ennek hatására Nyikita Hruscsov atomtöltetű rakétákat telepített titokban az újdonsült szövetséges, Kuba területére, mintegy 200 km-ra az amerikai partoktól. A Szovjetúniónak abban az időben nem voltak még interkontinentális rakétái, így a stratégiai fegyverek elhelyezésében hátrányban érezte magát. A Kubába telepített rakétákat az amerikai kémrepülőgépek felfedezték, majd Kennedy elnök tengeri blokádot vont Kuba köré, és ultimátumot intézett Hruscsovhoz. Hruscsov felismerte, hogy egy háború esetén valószínűleg a Szovjetúnió húzná a rövidebbet. Feltétellel - mely szerint az Egyesült Államok garantálja, hogy nem szállja meg Kubát, és a Törökországi rakétákat leszerelik - elfogadta az ultimátumot, melybe Kennedy belement. A patthelyzetből a történelem az USA-t hozta ki nyertesül, mivel Hruscsov látványosan, a nemzetközi közösség előtt meghátrált. Ez hozzájárult 1964-es bukásához is.
Az ellenséges atomhatalmak felismerték, hogy közel jártak az atomháborúhoz. Ennek köszönhetően, valamint a tévesen regisztrált támadások kivédése miatt hamarosan forródrótot létesítettek Washington és Moszkva között.
Folytatás hamarosan..



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2007. October 28. )
 

Hozzászólások  

# justmemory 2007-10-28 11:25
...én úgy tudom ( felvételt is láttam róla - bár manapság ugye ki tudhatja ), hogy a Cárt ledobták valahol az északi sarkkör környékén, ezzel a leghatalmasabb robbanást előidézve - tényleg apokaliptikus méretű volt... Pont a múlt héten láttam egy filmet a robbanóanyagokr ól, melyben szóba került az atom-, a hidrogénbomba is; sőt mára már sikerült kifejleszteni jóval hatásosabb robbanóanyagoka t is. Ezek "előnye", hogy legalább nem nukleáris alapon megy; pontosabban nincs sugárzás utána... Ettől pesze nem lesz kisebb a szenvedélyünk a pusztításra; kíváncsi vagyok mikor szokik le az ember arról, hogy istent játszon, és mikor kezd el bízni a saját fajtájában...
# ja, mégjustmemory 2007-10-28 11:30
Egyébként ez is tipikusan olyan dolog, hogy jóra és rosszra egyaránt használható. Békét legfeljebb abból a szempontból őriz, hogy mindenki fél egy esetleges atomháborútól, ezért talán készségesebbek lesznek majd egyes tárgyalások során... Csak nehogy az legyen belőle, mint a horror filmekben: ha egy kés megjelenik, akkor azt használni is fogják...
# maho 2007-10-28 11:32
így igaz. A Cárt felrobbantották Novaja Zemlján 1961. október 31.-én, de ebben lehet, hogy tévedek. A Cár erődemonstráció volt, 27 tonnás tömegét ugyanis elég nehéz lett volna az USA-ig cipelni :-)
A robbanás erejének nagyrésze kiment a földi légkörből, így esetleg a marslakókat veszélyeztette.Földi hatása nem állt arányban a bomba nagyságával.
# justmemory 2007-10-28 11:44
:D legalább a "kintiek" is kétszer is meggondolják... Viszont az a baj, hogy így más irányba folynak majd a fejlesztések - ahogy azt írtad is. Csak remélni tudom, hogy az erőfitogtatás elég...
# maho 2007-10-28 11:48
folynak??? :-) ez 50 éve volt. Azóta a fejlesztések márnagyon máshol tartanak, de ezt majd a következő részben. :-)
# justmemory 2007-10-28 12:05
Igen, tudom, úgy értettem. Robbantani elég sokféleképpen lehet - várom a folytatást :-)
# Bogi 2007-10-28 13:34
...és ugye a folytatásban lesz saját vélemény is? kíváncsi lennék egy személyes konklúzióra is. ;-)
# maho 2007-10-28 13:37
Ritkán teszem közzé, kedves. Tudja ezt már. Legtöbbször a kommentekből kitűnik a sajátom is, ami persze van. Egyébként meg csúnya, a cikk meg nem rólam szól :-)
# Bogi 2007-10-28 13:41
akkor majd a kommentekben provokálom, hátha beljebb jutok. hihi
# maho 2007-10-28 13:49
hehe...asziszi van beljebb? :-)
# maho 2007-11-02 00:17
Érdekes dolog ez.

Meghalt Paul Tibbets (index.hu/politika/kulhirek/332202/)

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >