A világhírű sakkozókat általános megbecsülés, sőt szinte misztikus légkör övezi. Az igazán nagyok oly kevesen vannak és voltak a világtörténelemben, hogy név szerint is könnyű számon tartani őket. Ritka és hálás figurái ők a világirodalom olyan remek alkotásainak is, mint Nabokov Végzetes végjátéka vagy Zweig Sakknovellája. A sakk külön világ. Főhősei különleges képeséggel megáldott emberek, akik már pár éves koruktól fogva csodagyerekként vannak számontartva. De hogyan "látja" a táblát egy zseniális sakkozó? Írásunk Maróczy Géza, talán a legnagyobb magyar sakkozó gondolatait idézi fel. A világhírű sakk-nagymester egy ízben harminckét táblás vakszimultánt játszott, s mindegyik játszmáját megnyerte. Verseny után egy kíváncsi pszichológus megkérdezte tőle, mi ennek a fantasztikus teljesítménynek a titka. Hogyan tud fejben megjegyezni 64x32 fekete és fehér mezőt? Hogyan lát maga előtt 32x32 teljesen eltérő „képességű” fekete és fehér figurát, amelyek ráadásul a helyüket is állandóan változtatják? A válasz roppant figyelemreméltó volt.

– Én nem a figurákat látom – mondta a nagymester. – Én erőket és erőszerkezeteket látok magam előtt! Számomra a futó nem fényes, fehér kis figura, amelynek fekete feje van: hanem ferde erő, amely átszeli a világos mezőket! A bástya: egyenes erő, a vezér: ferde és egyenes erő... és a királyom a szívem, amelyet védelmeznem kell!... Minden partinak van egy dinamikus sémája, amelyet roppant könnyű megjegyezni! Olyasféle, mint valami energiaháló vagy szövés: pontosan látom, ha az egyik szálat meghúzom, mi minden rándul össze benne!... Hasonlóképpen látom az erőket akkor is, ha a sakktábla előtt ülök, ilyenkor azonban már a konkrét figurákat is látom, a fehér testű futómat a fekete fejecskéjével, ő azonban számomra nem csupán tárgy, hanem szimbólum is: egy erő jelképe! Vagyis a szememmel is látok, és a képzeletemmel is: de ez az utóbbi látás mindig elsődleges! A bábut a kezem fogja, de a partit a „lelkem” irányítja! Ezért van az, hogy mintegy a jövőbe látok: pontosan megjelenik előttem, hogy ez az erőszerkezet hogyan alakul majd, milyen törvények alapján bonyolódik majd le az elkövetkező tíz-tizenkét Lépés során! Ehhez persze ellenfelem fejével is kell gondolkodni, s ha formában vagyok, ez sem nehéz, mert rákényszerítem a lépésekre: hiszen ő is ugyanazt az erőszerkezetet látja, amelyet én, s ezért lépései sorsszerűek. Aki csak a figurákat látja maga előtt: nem sakkozó!

Ennél tömörebben senki sem beszélt még a meditatív állapotról. Ez a benső, erő- és szimbólumlátási képesség fejti meg számunkra azt a titkot, hogy ebben a roppant bonyolult játékban miért vannak csodagyerekek. A csodagyerek ösztönösen így lát. Még nem fokozódott le tudata az érzékszervi világ szűk valóságára: még otthon van a fizikai szemmel nem látható erők országában is.

A Prokontra kiemelt ajánlata azok számára, akik még nem olvasták, mert valóban élményt adó írás:

klikk: http://mek.oszk.hu/00500/00538/00538.htm

Maróczy gondolatainak forrása: Müller Péter: Benső mosoly II. Édesvíz, 2002.

---

Oszd meg, ha tetszett!