A női lélek bonyolult szerkezet. Még a nőknek sem mindig sikerül egyértelműen megmagyarázni, mit miért csinálnak. A férfiaknak pedig egyenesen misztikum a női lélek működése. A nagy emberek lelki világa is összetett. A rengeteg felelősség alatt nem egy uralkodó, tudós vagy művész roskadt össze, és ért hirtelen, szomorú véget. S ha az ember nagy is és nő is egyszerre, bizonyosak lehetünk felőle, hogy lelkét a Mindenható olyan aprólékos gondossággal készítette el kismerhetetlenül bonyolulttá, amilyen odaadó szeretettel készíti a svájci óramester egyedi zsebóraművét.

Az Elizabeth: az Aranykor, I. Erzsébet uralkodásának legmozgalmasabb időszakát dolgozza fel. A királynő már közel harminc éve uralkodik Angliában, ahol a protestáns-katolikus ellentét kezd tetőfokára hágni. Mindeközben Skót Mária börtönéül szolgáló kastélyában udvarhölgyei körében a királynői trónról ábrándozik. Teszi ezt joggal, hiszen a vallási fanatikus II. Fülöp király őt szemeli ki a „fattyú” trónbitorló, Erzsébet utódjául. Titkos összeesküvésük sikerrel kecsegtet. Fülöp nem sajnálja sem országa kincseit, sem katonáit, célja, hogy a nagy Angolországot visszatérítse a jó útra, a pápa hű alattvaló közé. Krisztus nevében létrehozza a legyőzhetetlen armadát, mely végérvényesen lesújt a renitens Angliára. A királynő a háború és az összeesküvés árnyékában élve, mindent elkövet, hogy megfeleljen hazája elvárásainak. Miközben megfelelő hitvestársat keres Európa uralkodócsaládjai között, megismeri Walter Raleigh-t, a féli-kalóz világutazót, kinek őszintesége, és lebilincselő személyisége hamar rabul ejti. Az újvilágot is megjárt, cseppet sem csúnya férfi azonban elérhetetlen a világ egyik legnagyobb országának uralkodója számára. Raleigh nem nemes, így kettejük kapcsolata eleve halálra ítélt. Erzsébet képtelen elengedni, ezért kedvenc udvarhölgye karjaiba kergeti, mellyel nem hogy enyhítené, inkább fokozza szenvedéseit. Lelki válsága kellős közepén tör ki a háború, mely próbára teszi, vajon képes-e megállni gyenge nőkét a történelem, és az érzelmek vad viharában.

Shekar Kapur nem adja fel egy könnyen. Első Elizabeth rendezése, melyben a világtörténelem egyik legkiemelkedőbb női uralkodójának, I. Erzsébet királynőnek uralkodását mutatta be, BAFTA díjak ide, Golden Globe oda, a nagy Oscar mérlegen alul maradt a Szerelmes Shakespeare-rel szemben. Kapur megrendült, Kapur magába fordult, de nem adta fel. Talán tanult valamit kedvencének bizonyult nőalakjától, és 2007-ben újra a vászonra vitte eme civilizált amazon portréját.

Ami jó volt megtartotta. Így Cate Blanchett újra magára ölthette a XVI. Századi királynő hófehér arcát, és uszályos kosztümjeit. Ismét sikerrel, sőt! Az elmúlt 10 év, akár a jó bornál, a színésznőnél is meghozta azt a változást, ami a tökéleteset utánozhatatlanná teszi. Ehhez az alakításhoz egy érett Blanchett kellett. És lőn. A virágzásán túli, ám még mindig gyönyörű nő lelki vívódásaihoz kellettek azok a vonások, melyek a színésznőnek már sajátjai. Egy húszas évei végén járó nő sosem lenne képes olyan hitelesen alakítani ezt az Erzsébetet, ahogy Kapur instrukció alatt Blanchettnek sikerült. Az arcjáték a gesztusok, minden a helyén, a női lélek vérzik, és együttérez, ahogy Erzsébet főnixtáncát figyeli a vásznon. S ha már a női léleknél tartunk, említsük meg a kalóz-utazó Raleigh-t alakító Clive Owen-t. Ő igazi, királynőhöz illő, ízig-vérig férfit alakít. Ezért a Férfiért (!) még a történelemért egyáltalán nem rajongó hölgyeknek is érdemes beülni a moziba. Megéri!

Ahogy fent már kitértem rá, A rendező megtartotta ami jó. Így az operatőrt sem cserélte le. Remi Adefarasin képei élnek, mégis olyanok, akár egy-egy tökéletesen kidolgozott festmény. A színek, a történelmi filmes hagyományoktól eltérően nem harsognak. A látványt átlengi egyfajta borongás, mely a történet hátterét is egyre jobban beborítja. A fényekkel való játék briliáns. Ez a visszatérő motívum egyeseknek kissé giccsesnek tetszhet, elgondolkodva rajta azonban egyértelműen látható, mennyire odatartozik, s mennyi többletet ad a látványhoz, és az értelmezéshez egyaránt. A szín-fény játék elengedhetetlen a rendezői metaforák megjelenítéséhez, például a film végén található Erzsébet-Fülöp összehasonlításnál.

I. Erzsébet történetének ezen új feldolgozása igazi remekmű. Bízom benne, hogy ezt nem csak a mi nézők, de majdan az Akadémia is így gondolja, s megjutalmazzák Shekar Kapur-t páratlan kitartásáért. Ez a fajta bíztatás talán ráveszi, hogy újabb film-gyöngyszemmel örvendeztesse meg a mozirajongókat! Igen, folytassa Mr. Kapur!

---

Oszd meg, ha tetszett!