Kiválasztottam néhány olyan momentumot a filmvilágból, amelyek örökre
belevésték magukat az agyamba. Talán másnak nem jentenek annyit, mint
nekem, mégis hiszem, hogy sokak számára váltak feledhetetlenné. Lehet,
hogy nem ezek a világon a legjobb filmek - ha létezik egyáltalán ilyen
kategória - de amikor az alábbi mozzanatokat, szimbólumokat láttam,
számomra egy kicsit megállt az idő.
A Donnie Darko című
filmből egy alig egyperces jelenet ragadott meg leginkább. Donnie az
ágyában fekszik, hangosan felnevet, majd a párnájára hajtja fejét,
tudva, hogy a következő pillanatban megöli a szobájába becsapódó
repülőgép alkatrész. Ez az apró pont, a néhány másodperces nevetés
volt, ami kezdetben megdöbbentett, majd magyarázatot adott a film
mibenlétére. Az élet csodaszép című filmklasszikus megmutatja, milyen
lenne a főhős létezése nélkül szerettei élete, a Donnie Darko
bemutatja, milyen lenne, ha életben maradna. Ami először eszembe jutott
a filmről, hogy egy olyan fiú története, aki nem találja helyét a
világban, akinek létezése fájdalmat okoz a körülötte élők számára.
Sajnáltam őt hiábavalósága miatt, izgultam érte. Ezért is döbbentett
meg, amikor mosolyogva mondott le az életről, elismerve ezzel létének
speciális mivoltát és halálának különleges jelentőségét. Aztán, amikor
újból megnéztem, döbbentem rá, hogy éppen ez a kacaj adja a film
eszenciáját azáltal, hogy azt üzeni: "Én is így akarom. És azért
akarom, mert így megmentelek titeket a fájdalmaktól." "Vicces és
szomorú is, hogy mindig pont azok az álmaimban a legszebbek, amikor
meghalok. Elmondani sem tudom, és elfogadni sem, hogy körös-körülöttem
ez a világ milyen őrült." - mondja a dal a befejező képsorokban
tökéletes keretet adva a filmnek.
Amit a Donnie Darko
első nézésre megkérdőjelezett bennem, arra a Faun labirintusa adott
megnyugtató választ. Az egész film nyomorúságos korban játszódik,
nyomorúságos sorsokkal, sötét díszletekkel, ahol még a képzelet mesés
világa is zord és félelmekkel teli. Ez a remekmű mégis életünk
valamirevalóságára világít rá. A film utolsó jelenetében egy virág
nyílik az elkorhadt fa ágán a főszereplő létének szimbólumaként.
Megdöbbentett, amikor barátaimmal való beszélgetéseimből kiderült,
sokan mégcsak nem is emlékeznek erre a jelenetre. Arra bíztattam őket,
akkor talán nézzék meg újból, mert a filmnek ez a néhány másodperc ad
értelmet. Itt fogalmazódik meg a mű legfontosabb üzenete: mindenki után
marad valami a Földön, de csak az látja meg, aki tudja, hogy mit kell
nézni.
A legszebb, néma
szerelmi vallomás a Bin Jip - Lopakodó lelkek című filmben látható. Az
egész mű olyan finoman adagolja az érzelmeket, hogy
összehasonlíthatatlan a nyugati világ bármely "termékével". Máshol
elképzelhetetlen, hogy ilyen módon szövődjön mély szerelem fiú és lány
között. Egy szót sem szólnak, és mégis annyit mondanak egymásnak. A
legszebb jelenet kétség kívül a plakáton is látható csók. A lopakodás
művészetét elsajátító fiú riválisa háta mögé állva, mintegy láthatatlan
lepellé válva csókolja meg szerelmét. Tökéletes jelenet egy gyönyörű
filmből, vagy gyönyörű jelenet egy tökéletes filmből... mindkettő igaz.
Ha már a szerelmi
történeteknél tartunk, következzen kedvenc romantikus amerikai filmem,
a Túl a barátságon zárójelenete. Ennis, a magának való, szótlan és
szikár cowboy fájdalmasan szorítja magához halott kedvese ingjét. Ennis
egész életében titkolni kényszerült, hogy egy férfiba szerelmes, mert
nem akart a társadalom kitaszítottja lenni. Önként választott
magányának okait nem tárta fel senkinek, szerelme halála okozta sebeit
nem mutatta másnak, fájdalmát csendben hordozta magában. De otthon,
amikor magához ragadta az egyetlen emléket, amit titkolt kapcsolatából
megőrízhetett, élete legőszintébb pillanatát élte át.
Csakúgy, mint a Bábel
végén összeölelkező süketnéma lány és az apja. A filmnek egyébként
majd' minden jelenete emlékezetes, én mégis ezt emelném ki. A Bábel
egymásba folyó sorscsapásai és hatásos, nyomasztó zenéje végig valami
nagy katasztrófa bekövetkezését sejtette. Ezt éreztem a sivatagban
hagyott gyerekeknél, a nyakon lőtt nőnél és a japán lánynál is. Boldog
voltam, hogy nem az történt, amire számítottam, mert akkor a film nem
lett volna más, mint egyéni tragédiák sorozatának lenyomata. Így
viszont teljesen más a jelentéstartalma, és ezt legjobban az
egybeolvadó apa-lánya duó jeleníti meg. Azt üzenik, hogy átélheted a
legnagyobb szenvedéseket, a legfájdalmasabb csapásokat, de senki nem
veheti el tőled kálváriád jutalmát, azt a néhány percnyi megnyugvást,
ami boldogsággal tölt el.
Valami hasonló
üzenetet rejt - nem is túl burkoltan - az Amerikai szépség általam
kiragadott jelenete, amely a film címének is értelmet adott. Először
ugyanis azt hittem, hogy a cím a főszereplő álmait megtestesítő lány
szépségére utal, de a következő jelenet ráébresztett, hogy ennél
többről van szó. A tinédzser fiú barátnőjével egy videófelvételt néz,
amelyen egy zacskót fúj, sodor magával a szél. Közben a fiú arról
beszél, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek annyira szépek, hogy
szinte fáj, mikor látod. Ez a jelenet a hétköznapisága miatt tetszett
meg. Olyan dologra hívja fel a figyelmet, amelyet mi is számtalanszor
átélhetünk, de talán soha nem fogalmazzuk meg. Az életben vannak
bámulatba ejtő dolgok, és összeszorul a szívünk, mikor szembesülünk
vele, talán azért, mert félünk, hogy elveszik, hogy nem láthatjuk
többé. Féltjük, mert megismételhetetlen.
Én az ilyen
pillanatokért nézek filmeket, remélve, hogy a többszáz percben találok
néhány gyöngyszemet, ami megszólít, elgondolkoztat, és talán egy rövid
időre kiragad ebből a világból. Mindenkinek hasonló jó szórakozást
kívánok!
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
Úgy gondolom, hogy az utolsó mondatod tökéletesen igaz magára az életre is.
bb
de majd bepótolom
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.