A mai animációs filmek jórészt két stúdió égisze alatt készülnek. Az egyik a konkrétan erre szakosodott Pixar, a másik az eredetileg filmeket forgalmazó DreamWorks, ami 2000-ben alapította meg animációs "szakosztályát". Azóta ez a két alkotógárda vetekedik a minél nagyobb nézőszámért és a kritikusok elismerő szavaiért.

A Pixar 1995-ben lépett színre a Toy story - Játékháború című animációs filmjével, ami világszerte 362 millió dolláros bevételt hozott a konyhára. De ami még talán ennél is fontosabb, alapkövet tett le az animációs filmgyártásban. Ez az első teljes egészében számítógépes technikával készített mozifilm, ami egy egész mozgalmat indított el, sőt egy új iparágat teremtett a filmgyártáson belül. Amellett, hogy rendkívül modern kivitelezésű (legalábbis akkoriban annak számított), ötletes, igényes és vicces is. Bemutatkozásával a Pixar olyan magasra helyezte a lécet, hogy félő volt, nem tudja tartani ezt a színvonalat. Az imdb-n (The Internet Movie Database, azaz internetes filmadatbázis) kapott 8.0-ás csillaga a legjobb 250 film közé repítette az alkotást. Sőt azon belül is olyan előkelő helyre, ami még évekig biztosítja a listán való tagságát. (Az imdb-n folyamatosan lehet szavazni a filmekre, így elképzelhető, hogy egy - egy film előrébb kerül, vagy egy új film felkerül a listára, és ezzel kiszorítja a legutolsót. A Toy story azonban még mindig a listán van, jelenleg a 189.)

A Toy story középpontjában Woody, egy seriff rongybaba áll, aki gazdája, Andy kedvenc játéka. Egészen addig privilegizált helyzetben van, míg Andy születésnapjára meg nem kapja Buzz Lightyeart, a csillagkommandó űrvadászát. A játékok a kezdeti rácsodálkozás után szívesen fogadják új társukat, kivéve Woodyt, aki mindenáron el akarja tüntetni a házból vetélytársát. Ezért kapóra jön neki, hogy Buzz valódi csillagharcosnak képzeli magát, aki nem elégszik meg egy gyermek játékának lenni, hisz fontos küldetést kell teljesítenie a Földön.

A Toy story amellett, hogy ismertté tette a Pixart, és népszerűvé a 3D - s animációs filmeket, az egészestét rajzfilmek között elsőként adagolta szórakoztató módon a tanulságokat a Disney filmekben látható megható, ám sokszor giccses jelenetek alkalmazása nélkül. Talán az első olyan "mese", amit a felnőttek is ugyanolyan lelkesedéssel néznek, és ugyanannyira élvezik (sőt!), mint a gyerekek. Nem kell kompromisszumokat kötni, sem pedig a bennünk lakozó gyermeket előhívni, vagy talán csak egy kicsit. Innen datálható az a korszak, amikor az animációs filmekre nem a gyerekek ráncigálják el a szülőket, hanem fordítva. És mindenki jól jár.

A Toy story második része hihetetlen módon minőségileg is elérte az első rész színvonalát. A folytatásokkal kapcsolatban sajnálatos törvényszerűség, hogy anyagilag általában nagyobb sikereket könyvelhetnek el (itt sincs ez másképp - 485 millió dollár bevétel) az alapmű népszerűsége miatti érdeklődésből fakadóan, viszont történet szempontjából legtöbbször elmaradnak elődeik mögött. A kivétel azonban erősíti a szabályt, és erre legjobb példa a Toy story - Játékháború 2., amely meglovagolja ugyan az első rész sikerét, de eredeti és önálló filmként is kezelhető. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ugyanúgy 8.0-ás csillagot kapott, és a listán csupán 12 hellyel lemaradva követi a Toy story - t.

A 2001-es Szörny Rt. ismét fontos tanulsággal szolgált kicsiknek és nagyoknak: Nem minden olyan, amilyennek látszik. Sully, a főszereplő egy szörny, aki gyerekek ijesztegetésével keresi a pénzét. Ő tartja a rémísztgetés rekordját, ezáltal hivatalosan is ő a legfélelmetesebb szörny. Legbelül azonban érző lélek, ami bebizonyosodik, amikor az emberek világából véletlenül átkerül egy kislány, Boo, aki érdekes módon ragaszkodni kezd a nagy szőrmókhoz. Kettejük, illetve a hatalmas szemmel, Mike Wazowski - val kiegészülve hármójuk barátsága és közösen átélt kalandjaik adják a történet fő vonalát. Kedves történet a Toy storynál is fejlettebb látványvilággal, ahol Sully bundájának minden szőrszálát gondosan kivitelezték.

Ám ebben az évben vetélytársat kapott a 3D-s animációs filmgyártásban eddig egyeduralkodó Pixar. A filmforgalmazó DreamWorks ugyanis létrehozta saját animációs stúdióját, és 2001 - ben előrukkoltak a Shrekkel. Őt ugyebár senkinek nem kell bemutatnom. Aki egyetlen részt sem látott a Shrek - trilógiából, az is tudja miről szól vagy azt, hogyan néznek ki a főszereplők és, hogy mi is az az ogre. A DreamWorks a legnagyobb animációs kultfilmet hozta tető alá, ami olyan évszázados történeteket homályosított el, mint a Csipkerózsika vagy a Hófehérke és a hét törpe. Ha azt mondom, Ariel, nem biztos, hogy nem a mosóporra gondolnak, de Fiona nevét mindenki tudja, hova helyezze el. És az biztos, hogy jöhet bármilyen fantasztikus rajzfilm ezután, nem fognak annyian beszélni róla, mint anno a Shrekről. A zöld ogre és a többi szerethető karakter (azt hiszem, főleg Szamár) fergeteges humorukkal majd' minden embert levett a lábáról. A két és fél éves unokaöcsém például ugyanúgy szereti, mint a hatvankét éves anyám. A Shrek első részével filmklasszikus született, ez nem vitás. Az Academy Awards, azaz ahogy mi ismerjük az Oscar meg is alapította gyorsan a Legjobb animációs film kategóriát, ahol a Szörny Rt. és a Shrek is jelölt volt, de a díjat végül Jimmy Neutron, a csodagyerek nyerte (tudja valaki, mi az?)

Nehéz helyzetbe került a Pixar, és sokkal több vesztenivalója volt, mint a DreamWorksnek, mivel nekik egyetlen profiljuk az animáció volt. Okosan döntöttek, amikor hagyták ülepedni a Shrek - sikert. Nem kezdtek erőszakos ellenkampányba, és nem álltak elő valami erőltetett dologgal csak azért, hogy hallassanak magukról. Így készült el megfontolt és precíz munka eredményeképpen a Némó nyomában, ami véleményem szerint a legjobb Pixar film. Amikor a mozik játszani kezdték én még mindig a Shrekbe voltam szerelmes, nem is érdekelt más animációs film, így kb. másfél évvel a bemutatása után láttam csak a Némót. De akkor... a tengerből kifogott Némó és őt kereső apjának története kitaszított minden mást a szívemből. Sosem felejtem Szenillát a memóriazavaros hallányt vagy az akvárium lakóit, akik a legtöbb helyzet - és jellemkomikumot adják. A Némó nyomában nem az a térdcsapkodós, könnyesre nevetős film, hanem olyan, ami észrevétlenül mosolyogtat meg, és alig láthatóan csempészi magát a szívedbe. Minden pillanata emlékezetes és szórakoztató. Olyan finoman ábrázolt érzelmek jelennek meg apa és fiú kapcsolatában és főleg az apa kétségbeesett hajszájában, ami a legjobb élőszereplős filmek ábrázolásmódját idézi. Aki nem látta, nézze meg! Aki látta, nézze meg újra!

A Némó nyomábannal a Pixarnak sikerült felülmúlnia a Toy story színvonalát (ezt jelzi a 8.2-es csillag, a 141. helyezés és az Oscar - díj), a Shrek kultuszát azonban nem törte meg. Pizsi és Szenilla neve máig nem mond annyit, mint Szamáré és Fionáé. A DreamWorks nem kevés energiát fektetett rá, hogy így legyen. 2004 - ben forgalomba hozta a Shrek 2.-t remélve, hogy meg tudja csinálni azt, amit a Pixar a Toy storyval. Igazából nem sikerült, a második rész - bár csak kicsivel - de elmarad az első rész mögött, ugyanakkor kevesebb, mint négy hét alatt maga mögé utasította a Némó... amerikai bevételeit. És azt is sikerült elérnie, hogy a világ ismét ogre - lázban égjen. Az tagadhatatlan, hogy a Shrek 2. is rengeteg remek poént tartogat, de "mélyebb üzenetét", azt hogy légy, aki vagy és fogadjuk el egymást olyannak, amilyen, már a Shrek is kimondta (sőt a másik oldalon a Szörny Rt. és valahol, közvetett módon a Némó...is). Ez így egy kicsit erőltett lett. A Toy story 2. attól működött, hogy új sztoríval és tanulsággal állt elő, a Shrek 2. - ből hiányzik ez a spiritusz. Emellett viszont elismerem, hogy az új figurák sok jó poénra adtak lehetőséget, és Csizmás is igazi kultfigurává vált. Sőt a személyes kedvenc Shrek - poénom is ebből a részből származik: "Pinokkió, hazudj valamit, hogy megnőjön az orrod! Hazudd, hogy női bugyi van rajtad!" "Női bugyi van rajtam." Nem történik semmi, néma csönd. "Pinokkió! Női bugyi van rajtad?" "Nem, nem." - feleli, és lám, lám, nőni kezd az orra. Amikor először láttam a Shrek 2. - t őszintén szerettem, de az első részhez képest, és pláne a legalább annyira vicces, ráadásul valódi érzelmekkel operáló Némó nyomában mellett eltörpül.

Ezzel egyidőben dobta piacra a Pixar a Hihetetlen családot, ami az Oscar - díjat is elcsente a "Második Shrek" elől. Egy szuperhősökből álló család életébe nyerünk bepillantást, akik a szürke hétköznapokat félretéve ismét magukra öltik jelmezeiket, hogy a jó szolgálatába álljanak. Megmondom őszintén a nagy siker és a sok elismerés ellenére sem tudott lenyűgözni a Hihetetlen család. Lehet, hogy az a baj, hogy én már a Szupermant, Pókembert, Batemant és társaikat sem találtam túl érdekfeszítőnek soha. A 8.2-es csillag a Némó nyomában színvonalát tükrözi, számomra sokkal kevesebbet nyújtott. Bizonyára sokaknak vált kedvencévé, számomra kevésbé emlékezetes.

Csakúgy, mint a szintén ebben az évben bemutatott Cápamese a DreamWorkstől. Az alkotók rájöttek, hogy a tenger alatti téma kellendő, és azt gondolták az egzotikus helyszín elegendő a sikerhez. Hát nem volt elég, a leggyengébb DreamWorks animáció született meg. Egy vegetáriánus cápa elég sok kiaknázandó lehetőséget és poént tartogat, és ebből meglehetősen keveset láttam a vásznon. Néhány vicces szituációt leszámítva eléggé lapos. Ha valamiért mégis meghatározó számomra, hát azért, mert itt figyeltem fel a két stúdió közt folyó harcra. Ekkor kezdtem elpártolni kedvenc Shrekkem alkotóitól. Ekkor fedeztem fel, hogy egy olyan versengés folyik itt, amit leginkább a DreamWorks gerjeszt folymatos utánzával (lásd a Shrek duplázása vagy a Némó tenger alatti világát majmoló Cápamese), mégis mindig ő marad alul magát roppant kellemetlen helyzetbe hozva. Mindeközben a Pixar látszólag mit sem törődik ellenfelével. Szépen, a maga elképzelései szerint, a maga tempójában gyártja jobbnál jobb filmjeit. Ezáltal többszörösen is győztesen kerül ki a párharcból, amelyben szinte részt sem vesz.

Na de a sornak nincsen vége. A Cápamese után a DreamWorks előállt a Madagascar - ral, ami néhol ugyan blőd és erőltetett, de szépítésnek számít az előző produkcióhoz képest. Volt, hogy kicsit untam, de vannak olyan poénok, amikre máig emlékszem, pedig már elég rég láttam. Ilyen az a jelenet, amikor a pingvinek megérkeznek az Anktartiszra, ahová annyira vágytak. Csak hátulról látjuk őket, ahogy sorban állnak, és nézik a végtelen jégmezőt, majd egyikük váratlanul megszólal: "Ez gáz!". Ez talán a legtöbbször idézett mondat a Madagascar - ból. Aztán tetszenek a filmes utalások, amik amellett, hogy poénosak, nyilván azért kerültek bele, hogy reklámot csináljanak a DreamWorks által forgalmazott filmeknek. Ezek közül is az tetszik legjobban, amikor megszólal az Amerikai szépség zenéje, és a rózsákban fekvő lány helyett az oroszlánt látjuk, ahogy húsokban fetreng. De a Számkivetettből ismerős golyófej is jó poén csakúgy, mint amikor a szomorúan ücsörgő Alex háta mögött egyszercsak leesik a Help felirat p betűjének teteje, és pont úgy esik, hogy a helpből Hell lesz. Az is biztos, hogy a "Riszálom úgyis, úgyis..." jó darabig divatban volt, viszont tény, hogy a Shrek sikerét még mindig nem sikerült megismételni, pláne nem a nívóját elérni.

Ezután következett a csendes fogadtatásban részesülő Elvitte a víz, majd a Túl a sövényen, ami sokak kedvence lett. Kedves, életszerű karaktereket teremtett ez a film, mint Verne, a bölcs és atyáskodó Teknős, a folyton halált színlelő oposszum vagy a nagyszájú borzlány, aki legbelül rejtett szépségét és nőiességét keresi. A legemlékezetesebb karakter azonban Hami, a pörgős mókus, aki édes, hatalmas szemeivel úgy tud nézni, mint a Szörny rt. Boo-ja vagy Csizmás a Shrek 2.-ben. Viszont pont a főszereplő, Stikli nem került igazán közel hozzám. A történet elején még nem is lett volna baj, ha nem nyeri el a szimpátiámat, mivel egy jellemfejlődést hivatott bemutatni a Túl a sövényen. Valamiért én később sem tudtam megszeretni a mosómedvét, mert csak a legvégén vált hirtelen jófejjé. Emiatt is éreztem kicsit kevésnek a filmet, meg azért, mert csak úgy eltelt a játékidő, és közben bennem nem történt semmi. Túl sok ennél jobbat láttam eddig. Egyetlen olyan jelenet volt, amit nem fogok elfelejteni, ami egy filmrajongónak igazi csemege. Az oposszum éppen eljátsza, hogy haldoklik. Hörög, szívéhez kap, közben meglát egy rózsabokrot, és utolsó lehelletével kimondja: Rózsabimbó. Ez az Aranypolgár című filmben hangzott el a főszereplő, Charles Foster utolsó szavaként. Merész húzás volt egy 21. századi, főként gyerekeknek készült mesébe beletenni ezt a finom utalást egy olyan filmből, ami 1941-ben készült. És egyben tiszteletre méltó megemlékezés az egyik legnagyobb amerikai mozgóképes műről. Amellett, hogy először és utoljára felnevettem, komolyan tisztelem a DreamWorks-t ezért az egyetlen szóért.

A Pixar a 2006-os évben beszáguldott a Verdákkal. Ez Villám McQueen, a versenyautó története arról, hogy mennyivel jobb tartozni valahová, mint magánzóként hajkurászni a sikert. Aki látta a Doc Hollywood című Michael J. Fox című filmet, annak ismerős lesz a sztori. Ami engem először megfogott, az a látvány, pedig engem ez legkevésbé sem szokott érdekelni. Itt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, a kocsiknak még a keréknyomát is pontosan megrajzolták, és a táj... elképesztő. Olyan precizitással dolgoztak a rajzolók, hogy néha megfeledkeztem róla, hogy végül is rajzfilmet nézek. A másik, ami megragadott szintén egy olyan dolog, ami általában nem hoz lázba: az akció. A versenyek, a menekülés az aratógép elől, az öreg Hudson száguldása mind - mind lenyűgöztek, és minden pillanatban lekötötték a figyelmemet. Ezen kívül a Verdák az első olyan animációs film, ahol nem emberek vagy állatok a szereplők, hanem emberi tulajdonságokkal felruházott kocsik. Ráadásul igazi, nem elnagyolt karakterek. (A kedvencem Matuka, a rozoga vontatókocsi. Egyszerű, de nagyszerű.) Összeségében véve a Verdák mondanivalóját tekintve talán nem túl eredeti (a szokásos "önző vagyok, de aztán rájövök, hogy mi az, ami igazán fontos az életben" - tanulság), de a kivitelezés és a figurák egyedivé teszik az alkotást.

2007-re a Pixarnak sikerült eddigi összes sikerét felülmúlnia, és egy örökre maradandó darabot létrehoznia, Ratatouille címmel, amit nálunk L'ecsóként ismer a közönség. Remi, a patkány története nemcsak a lagnagyobb Pixar - siker, de sikerült árnyékba szorítania a Shrek kultuszát. Nem elég, hogy 96. helyen áll az imdb listán, de jelenleg minden gyerek patkányt akar karácsonyra. Hiába minden, a DreamWorks hivatalosan is legyőzetett. Hiába próbálta újraéleszteni eddigi egyetlen igazán sikeres művét, a Harmadik Shrekkel inkább csak rontott az összképen. Kár erőltetni az egyenlőtlen versenyt egy olyan cégnek, amelynek nevéhez például a Ryan közlegény megmentése vagy az Amerikai szépség forgalmazása fűződik. Ráadásul még mindig ott volt számára a Shrek (sőt még a Shrek 2. is), mint állandó hivatkozási pont, és olyan erős bázis, amelynek kár volt lerombolni a renoméját.

A L'ecsóra visszatérve, tényleg jó, bár nálam érzelmileg a Némó..., látványilag pedig a Verdák mögé kerül. Amiben különleges, az a stílus. A Gusto-ról szóló riportfilm a tévében tényleg olyan, mintha egy amerikai hírműsort néznék, Remi és Alfredo pedig jól eltalált figurák. Csak ne mondanák ennyiszer, hogy mindenki tud főzni!

Összegezve a dolgokat azt látom, hogy a Pixar egy erős kezdés után (Toy story) is képes volt megtartani nívóját, sőt egyre magasabbra tornássza a lécet. A DreamWorks viszont egy ugyanolyan erős löket után (Shrek) hanyatlani kezdett, és ötletek ellesésével okozott csalódást. Legújabb filmjében, a Mézengúzban egy méh és egy virágáruslány barátsága például erősen hajaz a L'ecsó Remi - Alfredo párosára. De nem ítélek előre, míg nem láttam.

Én azt tanácsolnám a DreamWorksnek, hogy lassítson egy kicsit, és amíg nem akad igazán eredeti ötletük, koncentráljanak inkább másik profiljukra. Hisz ne feledjük, hogy nekik köszönhetjük a Gladiátor, a Majdnem híres, a Match point vagy a Kapj el, ha tudsz mozikba kerülését. A Pixarnak pedig azt üzenem, hogy csak így tovább, és közben egyszerre várom remegve és rettegek a Toy story harmadik részétől. Eddig nem csalódtam, bárcsak most se kéne!

---

Oszd meg, ha tetszett!