|
 Csupán az elmúlt évek szerencséje avagy szerencsétlensége, hogy gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált az online párkeresés lehetősége. Gondoljunk bele, a szüleink korosztályának még csak a klasszikus helyszínek: koncert, színház, villamosmegálló stb. voltak a bevált fórumaik, nem is beszélve nagyszüleinkről vagy a még régebbi időkről, ahol - főleg vidéken - csupán az ünnepek alkalmával rendezett bálok nyitottak erre lehetőséget. Ezek a mai szemmel szűkre szabott keretek mégis tökéletesen működtek, ellenben manapság hiába van minden elérhető közelségben, hisz a technika fejlődésével a távolság sem akadály, egyre több az egyedülálló ember. Túlpörgött világunk egyik elhallgatott civilizációs átka az elmagányosodás általánossá válása, ebbe beleértve a társas magányt is. Írásunk a megoldással kecsegtető virtuális társkeresés jelenségét igyekszik megközelíteni.
Miért jó?
Azonnal adja a válasz magát: mert kényelmes. Az ember hazamegy a munkából az otthonába, leül a számítógép elé, regisztrál egy erre szakosodott oldalon, és hasonló státuszú emberek százai között böngészhet. Közben kinyúlt pólóban zenét hallgat, italt szürcsöl, telefonál. Megállapít opciókat, beállítja a számára szimpatikus paramétereket, és lapoz. Egyes oldalak már szinte hajmeresztő merészséget mutatnak e téren, pl. szűrhető az etnikum, az intim méretek, a havi fizetés vagy akár a szexuális szokások is. Aztán a szimpatikusnak tűnő embernek kényelmesen megírhat egy levelet, találkozókat beszélhet meg. Ha akarja, valótlan adatokkal operál. Ha nem tetsző személy keresi meg, kitiltja vagy egyszerűen nem válaszol. Csupa olyan lehetőség, ami a valóságban nem vagy nehezen megvalósítható. Egy szórakoztató, izgalmas játék, felnőtteknek, mindez az arctalanság nyugalmában. Itt minimális a kockázat, nincs felelősségvállalás, nem kell vállalni a következményeket sem. A virtuális valóság kibélelt világa megvéd ezektől egészen addig, amíg az ember csupán felhasználó marad. Szerencsés esetben hamar társra talál az ember, nem kell görcsölni, utcán fagyoskodni, drága koktélokat fizetni.
De mi a gond?
Az életszerűség hiánya. Az ideális társat ugyanis a legkörültekintőbb társkereső oldal sem tudja lemodellezni. A feromonok hiánya becsapja a legintuitívebb embert is. A valótlan adatok pedig hamis képet festenek az illetőről. Enyhén szóval kellemetlen az, amikor találkozó alkalmával derül ki, hogy kiszemeltünk egy 10 évvel korábbi képpel akarta eladni magát, amelyen 20 kilóval kevesebb volt vagy mondjuk lényegesen több hajjal rendelkezett.
De vegyük azt, hogy a felhasználó őszinte volt, legjobb tudása szerint írta le magát. Elkezdődik a levelezgetés, érzelmek szövődnek. Eljön a találkozás, és a két fél csalódottan távozik. Miért? Mert a levelek vagy akár a bemutatkozó sorok is átgondoltan, felesleges szavakat mellőzve születtek meg. Mert van idő és lehetőség arra, hogy az ember magáról a legjobbat, a legletisztultabb oldalát mutassa. Arról nem is beszélve, hogy az ember, amikor a számítógép előtt ül, és szimpatikusnak találja a levelezőtársát, akkor óhatatlanul idealizálni fogja, mégpedig a saját ideálképét vetíti ki rá, azaz a múltból a legjobbat, s hogy ez a valósággal egybe fog vágni, arra igen csekély az esély. A valóság ezt a precizitást és ezt a fajta eszményített képet képtelen hozni.
Megoldás?
Van. Próbáljuk meg minimálisra csökkenteni a levelezést, már ha valakinek komolyak a szándékai, és nem csupán a nézelődés a cél. Így el lehet kerülni azt a buktatót, hogy valós alapok nélkül felülreprezentáljuk partnerünket, ráadásul szabad utat biztosítunk a kémiának is. Sokszor bebizonyították már, hogy a szimpátia jelensége egy percen belül kialakul avagy épp nem alakul ki. Ezért piciny kis molekulák, a feromonok a felelősek. Persze a feromonok egymásra találása még nem jelenti hordozóik szimpátiáját is, hisz a többi megnyilvánulással hamar megcáfolható a beindult pozitív üzenet.
Tehát a lényeg, hogy minél előbb kiemeljük ébredező kapcsolatunkat a virtuális térből a valóságba. Csak így tudunk esélyt adni egy életképes viszonynak. A nótórius levelezők komolytalanságot, éretlenséget vagy rutintalanságot árulnak el magukról. Végülis nem levélregény írása a cél, hanem a párunk megtalálása. Nem kell tőle idegenkedni, a találatok itt is "életszerűek", hiszen különböző kvalitású hús-vér emberek rejtőznek a nickek mögött, kb. abban az arányban, ahogy az utcán találkozhatnánk velük. Csak a nagy különbség az, hogy itt az emberek ténylegesen ismerkedni akarnak, és ráadásul olyanok is elérhetővé válnak, akikkel amúgy munkánk vagy földrajzi helyzetünk okán sosem találkoznánk. A virtális társkeresés tehát egészen egyedülálló módon a véletlenek irányítása, mely abban az esetben tekinthető szerencsés civilizációs adománynak, ha okosan élünk és nem visszaélünk vele.
Kapcsolódó írásaink
Teszt: Ismét Őt választanád?
Füstbe ment szerelem, avagy a netes társkeresés árnyoldalai
Útmutató a sikeres emberi kapcsolatokhoz
Amikor már elegünk van az ellenőrzésekből
Munka/Társ + Keresés
Honnan tudhatod, hogy megtaláltad a nagy Őt?
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
