 Nem mondjuk ki, mert nem szabad. Nem mondjuk ki, mert nincs. Naná, hogy nincs. Nem mondjuk ki, ahogy nem mondtuk ki több évtizede sem. Szőnyeg alatt van. Oda lett söpörve. Nem beszélünk róla nyilvánosan, pedig mindenki tisztában van vele. Ha mégis kimondanánk, bírálatok, nemkívánatos jelzők, perek a következményei. Ha kimondanám, rasszista lennék. Fajgyűlölő. Árpádsávot lengető, fasisztoid, magyargárdás, szélsőjobbos, nagymagyarországos, turul-szittyás, ópusztaszeri. Pedig nem vagyok. Cigánybűnözés ettől még van.
Mielőtt kiderülne a valóság, hogy tényleg rasszista vagyok, nézzük a tényeket. A férfi börtöntársadalom 35-40%-a roma származású. Nők esetében ez az arány jóval nagyobb. Míg a társadalom egészére vonatkoztatott arány ennél jóval kevesebb. Vagyis szignifikánsan túlreprezentált a roma elitéltek aránya. Ez egy száraz számadat. Persze továbbra is vehetjük egy kalap alá az összes bűnözőt, és kezelhetjük globálisan a bűnözést, mint olyant, csak éppen értelme nincs. Régebben az újságokban megjelenő bűnözésről szóló cikkekben még csak annyit mertek leírni, hogy a gyanúsított "K.Lajos, kreol bőrű a feltételezett elkövető". Miért is írnánk le, hogy cigány származású, mikor ezzel úgyis mindenki tisztában van. Ma már roma származásukat felfedik az újságokban, ami jó dolog, de ettől persze nincs megoldva semmi.
A közelmúlt két, nagy port kavaró bűnügye Szögi Lajos olaszliszkai lincselése, valamint Pénzes Henrietta felgyújtása is romákhoz kötődik. Természetesen ezen gyilkosságok kapcsán sem lehet cigánybűnözésről beszélni. Az Országos Cigány Önkormányzat elnöke azonnal negatív diszkriminációval és perekkel fenyegetőzött. A probléma szőnyeg alá söprése nekik is fontos.
Falvak százait tartják félelemben az ott található cigánytelepek. Ezekben a falvakban statisztikailag is több a bűncselekmény, mint azokon a településeken, ahol nincs ilyen.
Azokban az iskolákban, ahol nagy százalékban járnak roma gyerekek, az állapotok katasztrofálisak. Természetesen azonnal negatívan diszkriminálunk, "gettósítunk", ha ezekben az iskolákban alternatív megoldásként szegregálunk.
Ki ne hallott volna romák által elkövetett attrocitásokról? Ki szeretné, ha rossz életű roma család lenne a szomszédja? Ki az aki nem megy inkább az út túloldalára, ha szembe jön egy hangoskodó cigánybanda? Gondolom egyikünk sem. Aki mégis, az ugyanazt az utat választja, mint amit nyilvánosan mindenki ebben az országban. Struccpolitika. Ha letagadjuk a problémát, akkor nincs. Ha besöpörjük a szőnyeg alá, akkor ott nem látszik, nem büdös. A probléma ettől még marad, és természetesen nő. Majd szépen kijön a szőnyeg alól egyedül is egy idő után.
Megélhetési bűnözés talán? Igen, sok esetben az. A roma lakosság körében a foglalkoztatottság minimális. Ennek egyrészt az aluliskolázottság, másrészt a bűnözés intézményesítése bizonyos, cigányságon belüli társadalmi rétegben. Sok esetben ugyanis a munka lehetőségét nem elfogadva, vagy börtönből szabadulva ugyanezt a megoldást választják a megélhetésre.
A felelősség kérdése rendkívül összetett. Paradox módon pont a cigányság, összességében, mint népcsoport, kisebbség okolható legkevésbé az évtizedek óta fennálló állapotokért. A politika szokás szerint kizárólag önnön érdekeit figyelembe véve reagál a mindenkori helyzetre. A cigány szervezetek vezetői pedig hasznot húznak a jelenlegi állapotokból. Felelős mindenki, aki nem néz be a bizonyos szőnyeg alá. A mindenkori kormány, a mindenkori ellenzék, a cigány szervezetek, az EU, a hibás törvények, a szélsőséges csoportok, a gazdasági helyzet, az ombudsman, sőt, a társadalom egésze.
Egy jobboldali politikai erő elvből nem kezdeményezheti a rendszer megváltoztatását. Azonnal szélsőjobbossá válna, a baloldal számára remek lehetőség lenne egy a fasizmussal, idegengyűlölettel, árpádsávval való összemosási kísérlet erejéig. Baloldali erő szintén nem fogja kezdeményezni a rendszer reformját. Miért is? Mert akkor a baloldali eszmék elvesztésének fogná fel. Inkább segélyek osztása. Az aztán az igazi baloldaliság.
Megoldás? Vajon van-e megoldás? Természetesen van. Maradhat minden így, aztán borzongunk tovább,és gyűlölködünk titkon, baráti körökben is óvatosan. Az ombudsman végzi a dolgát, védi a kisebbséget, ez a dolga. Kíváncsi lennék, ha az ő lányát gyújtják fel tavaly, akkor is így végezné-e. Vagy ha őt verték volna halálra a kiskorú lánya szeme láttára Olaszliszkán?
Miért nem lehet felfogni, megérteni, hogy a problémát elő kell venni, szét kell szedni, akkor is ha büdös, elemezni kell, reformálni, keménynek lenni, néhány helyen engedni. Megértetni a cigány társadalommal, főleg vezetőiken keresztül, hogy igenis szükség van szegregációra az oktatásban. Ez jól felfogható saját érdeke lenne minden roma nebulónak. Hiszen sok indok miatt több időt, türelmet, odafigyelést kellene kapniuk a tanulásban, mint nem roma kortársaiknak. Sőt, akár külön tanterv, okatatási rendszer formájában is. Ellentmondásos, de a szegregáció az asszimilációhoz vezető út első lépése. A probléma hosszútávú megoldása mindenképp a roma gyerekek fejlődésében rejlik. Csak ők képesek a jövőben ezt a helyzetet megoldani, de ehhez a jelentől kell segítséget kapniuk. Ennek viszont hátrányos megkülönböztetés szaga van. Persze. Az is. De csak megkülönböztetve lehet egy különböző életvitelű, beilleszkedni képtelen népcsoportot a társadalom hasznos rétegévé tenni.
Nyilvánvalóan a probléma ezzel nincs megoldva, ehhez nagyon sok munka, erőfeszítés, tolerancia, és türelem kell minden féltől. Viszont be kellene látni, hogy csak így megy.
A minap a Magyar Gárda újabb akciójaként több faluban jelentek meg, tartottak felvonulást abból az indokból, hogy demonstráljanak hivatalosan a félelem nélküli élet mellett, nem hivatalosan persze a cigányok ellen. Az elvekkel talán mindannyian egyetértünk a fentiek alapján. A megoldást részükről azonban kicsit félresikerültnek tartom. Az erőszak, az erő (?) demonstrációja, a félelemkeltés vajon hogy oldja meg a problémát? A hortobágyi népitánc jelmezre hajazó egyenruhában masírozó katonásdit inkább nevetségesnek tartom, mint bármilyen megoldásnak. Viszont ezeken a helyeken nagy szimpátiának örvendtek, mert a probléma ezeken a helyeken kézzel fogható. Ők, és szülőanyjuk, a Jobbik nyíltan kimondják a problémát, attól függetlenül, hogy próbálkozásuk a megoldásra szánalmas, és visszatetsző. Ebből viszont politikai tőkét, népszerűséget kovácsolnak, ami személy szerint nekem, mint nem szélsőséges elveket valló embernek egyáltalán nem tetszik.
A másik véglet az egyik ilyen demonstráción (Kerepes) megjelenő, egy SZDSZ-nek nevezett, statisztikai hibahatáron mozgó támogatottságú törpepárt még törpébb ifjúsági szervezete, akik azonnal kikérték maguknak, hogy a kisebbség, meg a negatív diszkrimáció. Javaslom kérdezzék meg néhai Szögi Lajos leányát, vajon csatlakozni fog-e hozzájuk?
Mindenki érdeke, hogy cigánybűnözésről ne beszéljünk. De ne azért ne, mert nem szabad, hanem mert jelentéktelenné válik. Mindenki érdeke, hogy ez a népcsoport, melynek egyébként rendkívül színes, értékes kultúrája, valamint nagyszerű zenéje van, hasznosan vegye ki a részét hazánk fejlődésében.
Kapcsolódó írások:
|
Publikációk 
