JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Zene arrow Amikor a csellók sírnak - Apocalyptica
Amikor a csellók sírnak - Apocalyptica PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 2
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Maholányi Zsolt   
2008. January 2.
ApocalypticaZenéről fogok írni. Először és talán utoljára. Kevés zenei formáció gyakorolt nagy hatást rám, egy kezemen meg tudnám számolni, még akkor is, ha asztalosműhelyben dolgoznék nem túl ügyesen. Akikről most írni fogok, egy különleges finn csapat, melynek tagjai a kilencvenes évek közepén létrehozták a máig egyedülálló kuriózumot: a csak csellistákból álló rock együttest. A hangszer, mely nálam magasan viszi a pálmát, a négy konzervatóriumot végzett fiatal kezében igazi csodafegyver. Apocalyptica.
A kezdeti formáció tagjai (Eicca Toppinen, Antero Manninen, Paavo Lötjönen, Perttu Kivilaakso) a Helsinkiben található Sibelius Akadémián végeztek. Mindannyian szerették a heavy metal zenét, így elhatározták, hogy nagy volumenű metal csapatok dalait "csellósítják". Kezdetben kizárólag ezzel foglalkoztak, aztán az évek múltával rájöttek, hogy a profi módon kezelt hangszerekkel saját szerzeményeket is lehet játszani. Ennek megfelelően a későbbi években (2000) jóformán csak saját zenét gyártottak, megfelelően tisztelve és ápolva a kezdeti feldolgozásokat is.

1996-ban adták ki első nagylemezüket a Plays Metallica by Four Cellos. Az album címéhez híven Metallica feldolgozások vannak rajta, színtiszta cselló játékkal előadva. A nagysikerű albumot követték az újabb feldolgozásokat és saját alkotásokat is tartalmazó lemezek. Inquisition Symphony (1998) ,Cult (2000), Reflections (2003), Apocalyptica (2005), Worlds Collide (2007).
2003-ban a csapat kiegészült egy dobossal, valamint Antero Manninen már csak időnként tart a csapattal.
Az Apocalyptica zenéjéban hallható hangok kizárólag csellókból szólnak. Ennek megfelelően a hangszerek ha kell sírnak, ha kell üvöltenek, brummognak, énekelnek. A fantasztikus zenét rendkívül hatásos klippekkel teszik katarzist adóvá.

Érdekesség, hogy a tagok nem énekelnek. Így a legtöbb számuk ének nélküli, ami egyáltalán nem zavaró, mert a csellók beszélnek az ének helyett is. Amelyik számukban ének hallható, az mindig egy vendég énekesnek köszönhető, rendszerint ének nélküli formában is megtalálható csellós alappal.

Jómagam nem vagyok egy nagy rock, vagy metál imádó. Azért lettem nagy rajongójuk, mert egyrészt a cselló a kedvenc hangszerem, másrészt pedig megtalálom a zenéik közt minden lelkiállapotomnak megfelelő muzsikát. Akkor is ha épp rossz a kedvem, és akkor is, ha száznyolcvannal megyek az autópályán.

Néhány ízelítő:


Path (ének nélkül)
Path Vol2 (ének: Sandra Nasic)

Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Kapcsolódó írások:
Utolsó frissítés ( 2011. February 25. )
 

Hozzászólások  

# Bogi 2008-01-02 21:35
öhm. ne menjen kiló nyolcvannal a pályán. cselló, mint kedvenc hangszer közös. örülök. köszönjük!
# maho 2008-01-02 21:41
nem fogok, megígérem :-)

a csellóról: tudom, már egyszer kitárgyaltuk :-)

amihez valaha lett volna kedvem hangszerileg, az a cselló. A hangok, amik jönnek belőle...hát erősen a katarzis és az orgazmus közötti a hatás :-)
# Bogi 2008-01-02 21:52
cselló erősen női testre hajaz formailag. nem csodálom orgazmus.
# maho 2008-01-02 22:07
maga szerint miért a kedvencem? ;-)

nem is akármilyen nőre, sőt, konkrétan meg lehetne fogalmazni
# justmemory 2008-01-02 23:16
Örülök nagyon az írásnak, köszi Maho. Az egyetlen "bajom" talán az Apocalypticával , hogy a feldolgozások... megpróbálja persze az ember félretenni az elvárásait, de... mindegy. Nem is ez a lényeg, hiszen ha az ember nyitott, akkor szeretni fogja azokat is; csupán teljesen más a két dal, hiába "ugyanaz". De ez így is van rendjén, hiszen a két hangszer nemkicsit különbözik ( régebben csellóztam, most gitározom - innen tudom... ). Ezért tartom talán szerencsésebb megoldásnak a Metallica "kezdeményezését " - az S&M albumot, mikoris a San Francisco Symphony Orchestra-val együtt adtak koncertet. Na az zseniális... ( bevallom a számok azon változatai sokkal jobban tetszenek, mint az eredetiek ). Na; de vissza a témához...: mindenképpen nagyra értékelendő a srácok kezdeményezése, mert egy klasszikus hangszert rockra és metálra használni merész dolog. A lassabb, mondjuk, hogy lírai számoknál nincs is baj, hiszen a cselló hangzása erre több, mint ideális. Az egyedüli probléma az "ütősebb" nótákkal lehet, hiszen sose lesz olyan hatása, mint pl. egy torzítóval szanaszét szedett elektromos gityónak. Persze nem is az volt a cél, ezért szeretjük az Apocalypticát. Izlések és pofonok, ugye... Szerintem kezdetben szokni kell a szokatlan hangzásvilágot, de mindenképpen megéri...!
# maho 2008-01-02 23:49
No, Balázs, rettentő jót írtál. Amiért engem ez cseppet sem zavar, az az, hogy tőlem távoláll a kemény zene. Vagyis, én az eredetieket nem ismerem. Ezért nekem nem kellett semmit megszoknom, és épp ezért imádom őket.

A csellóskodásodé rt irigyellek :-)
# justmemory 2008-01-03 00:05
ööö... köszi ( a sok katarzis és orgazmus határán való mozgásomat irigyled e...? :-) ). egyébként a Metallica S&M-jét tényleg tudom ajánlani; annyira azért nem kemény, persze kinek mi... de szerintem legalább a Nothing else matters megér egy próbát... ( de nem rádumálás ).
# Tóth Judit 2008-01-03 12:46
én nagyon nem vagyok fán, de igényes, elismerem.
# kergezerge 2008-01-04 13:53
Pont ma, úgy egy órája jutott eszembe, hogy de rég hallgattam őket, kösz. ;-)

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >
[ Vissza ]