A zamatos, friss hús! Az újdonság erejével hat, ahogy megpillantja az ember! Semmi máshoz nem hasonlítható, ízében, szagában, hőmérsékletében, színében, minden egyes rostjában különbözik az eddig megismertektől, az unalomig megrágottól. Már ahogy rápillant az ember, már abból láthatja, érezheti az ismeretlenség varázsát, amely annyi szépet ígér. Pláne, ha emellé még fiatal is az a husika! Igen, nincs mese, ez már így lesz egy darabig: új kolléganő érkezett.

Fiatal, bájos, hamvas, üde, arcán még halovány mosolyként dereng a fiatalság naiv bája, de a mozdulatai arról árulkodnak, hogy egy kész nővel állunk szemben. Fel is mérik ezt egy pillantással az igát már hosszú évek óta húzó, tapasztalt kollégák. Persze először csak tisztes távolságból, közönyt, és érdektelenséget mímelve. Mintha mi sem történt volna, mintha ez a nap is csak olyan szürke lenne, mint az összes többi. Hiszen mindenkinek meg van a maga dolga, a teendő oly töménytelenül sok, ki se látszanak belőle. Azért kikukkantani erre-arra mindig akad néhány röpke perc. Ha pedig az új kolléganő szokatlan parfümjének páráját szimatolják a levegőben, akkor meg pláne el lehet egy kicsit szakadni az egyébként sürgős feladatoktól.

S a munkaidő végének közeledtével igazán lazábbra lehet venni a figurát. Az új kollegina panaszkodik: milyen sok volt ez így hirtelen egyszerre, ez a sok újdonság, és körbeállják mint a zsákmányra leső hiénák, megértően bólogatnak, miközben a szemükben a préda elejtésének édes gyönyöre villan át. „Ó majd meglátod, nem egy fenékig tejfel…de ha bármi van, csak nyugodtan szólj!” – ehhez hasonló mondatok repkedik körül a bájos pofikát. A kollegina pedig egy hálás mosollyal köszöni meg e segítőkész megnyilvánulásokat, s még nem is sejti, hogy az igazi segítségért később ez a fizetség édes kevésnek bizonyul… De most még élvezze ki a tudatlanság örömét néhány hétig, míg ők az újdonság varázsában a mindent tudó, sokat látott kolléga szerepében tetszeleghetnek előtte.

Ó, milyen szép ez! Mennyi izgalom, cinkos összepillantások, szavak nélkül megfogalmazott pontos értékítéletek, tetszésnyilvánítások követik asztaltól asztalig, irodától irodáig az új kolleginát. A várakozás feszültsége vibrál a munkahely levegőjében: vajon mennyire lesz együttműködő…? S eme körforgás mindig elölről kezdődhet, mihelyt friss hús van a láthatáron.

---

Oszd meg, ha tetszett!