Most arról fogok írni, hogy mit csinálsz a Tecsóban akkor, amikor beugrasz vásárolni. A Tecsó egy képzelt város képzelt vevőjének képzelt áruháza. Ja, és a Tecsó-szó bármiféle összefüggése a valósággal csupán a véletlen műve.

Bemész az ajtón, és megcsap a pénz illata. Neked pénzed ugyan nem nagyon van, de élvezed, hogy ezt senki nem tudja rólad. Első körben rögtön balra fordulsz, nyomás az újságospult. Ujjongsz magadban, hogy mekkora adomány a multi-korszak, már nemcsak a bódés Rózsi néninél lehet megkapni a nyúzt, drága pénzért. Te bejössz ide, és szabadon, ingyen olvashatsz. Gyakorlatilag mintha könyvtárba járnál. De te még ennél is okosabb vagy, mert a Tecsóba ingyenes a belépés, a szemét könyvtárak meg évente legalább egy ezrest elkérnek az újságolvasásért. Szóval beállsz a napilapok árnyékába és végigolvasod a kedvenc pornóújságaidat meg egy kis női magazint is, persze csak azért, hogy a férfilélekről is legyen valami fogalmad.

Feltöltődve a sok hasznos információval, továbbtolod fémketreced, amit ugye egy százasért váltottál meg kint bérbe, és persze már előre örülsz, hogy eszed ágában sem lesz odaadni ezt a százast visszafele a parkolóban a kint fagyoskodó homleszeknek. Hát nem lopod te a pénzt, mit képzelnek.

Boldogan az igazságérzet felszabadító tudatától továbbgördülsz a Tecsóban, egyenesen a zöldségespult felé. Feleséged szigorúan rád parancsolt ma, hogy vedd meg a karfiolt és a káposztát a zöldséglevesbe, s te büszke vagy magadra, hogy mekkora hős vagy, lám ezt sem felejtetted el. A feleségedtől egyébként félsz, de ezt sosem ismernéd be. Odaérsz a vegyszerrel agyonnyomott, gyanúsan tökéletes növények elé, és elkezded letépkedni a fölös leveleket róluk. Ugyan nagybetűkkel ki van írva, ráadásul magyarul, hogy NE szedd le a leveleket, mert TILOS, de téged ez nem zavar. Kicsit aggaszt, hogy odajön esetleg egy áruházi dolgozó hozzád, és utasítani fog, hogy fizetned kell a letépett levelekért, de hálistennek efféle dráma nem játszódik le most, s te megnyugodva, de azért tempósan tolod tovább a kosarad a húspult felé. Neked már semmi közöd a földön bámuló levelekhez.

És máris ott a húúús! A kedvenc kajád. Roskad a pult a sok jó hentesárutól, de te ellenállsz most is, és sorban állsz az akciós termékek kicsiny és mellőzött rekesze előtt. De tudod, hogy majd büszke leszel otthon, a rokonok előtt, amikor bécsi virslit meg bőrös marhamájast adsz nekik, hogy te ennyire hatékony vagy, hogy ezt is megteheted, és hogy mit sem sejtve ők örömmel fognak nálad zabálni a ma lejárt húsokból, kétszer annyit, mint egyébként, mert ez most nekik annyira jó veled, és mert ingyen van.

Továbblépkedsz a pékáruk felé, ahol te a pénzedért a legjobb zsemléket akarod majd. Végigfogdosod az összes számbajöhető darabot, és félhangosan fikázod a laposabbakat vagy azt, ami már megszáradt. A tíz zsemléd harminc másik összeropogtatása árán kerül a kosaradba, és baromira nem érdekel, hogy más azt viszonylag higiénikusan szerette volna megenni. Nem érdekel, mert itt te fizetsz, te vagy a fogyasztó, és neked a pénzedért előjogaid vannak. Élvezed, hogy csillog az áruház, hogy roskadoznak a pultok. De amitől a leginkább felcsillan a szemed az valami egészen más.

Az akciós pult. Imádod. A leghasznosabb dolgokat mindig itt szerzed be. A tudat borzasztóan felszabadító, hogy itt bármit leemelsz, az tuttira megéri. Igaz, van otthon szappan bőven, de most tizet fizet, tizenegyet vihet akció van. Megveszed. Hisz sosem lehet tudni. Megveszel még másik 3-4, sosem vissza térő ajánlatot. Zoknit, WC-öblítőt, törlőkendőt. S ahogy telik a kosarad, te egyre elégedettebb vagy. Hisz ezért jöttél ide. 

Elhaladsz az élő halak oxigénhiányos akváriuma előtt, de nem jössz zavarba. Ugyan pontosan tudod, hogy ott ez nekik nem jó, de efféle szociális problémákkal nem törődsz, hisz veled sem törődik senki. Nem veszel levegőt és mész tovább. A kosaradba még a pénztárnál veszel pár kötelező édességet a gyerekeknek, mintha tudnád, hogy ezért a finisben levésért némely cégek igen sokat fizettek, aztán türelmet mímelve végigállod a sorod az aktuális, képzetlen és fáradt pénztárhosztesz előtt. Árgusan figyelsz a visszajáróra, hisz neked azt tanították, hogy egy forintból jönnek az ezresek, ezresekből a milliók, amik ugyan neked sosem lesznek. De miután kilépsz az áruház mértanilag megtervezett parkolójába az üde levegőre, és elkocogsz a kocsidig, megalázhatod a hajléktalanokat, hisz ez még szinte a bevásárlás örömével jár. És elégedetten ülsz be hitelre vett járművedbe, élesztgetve a tudatot, hogy hamarosan újra jössz, hogy legközelebb is boldog lehess, itt a Tecsóban, ahol végre te vagy az úr, bár...ezt valójában csak te tudod, ezt senki nem tudja rólad.

---

Oszd meg, ha tetszett!