Naponta újabb és újabb bűncselekmények történnek hazánkban, az elkövetők életkorának csökkenése azonban egyre inkább szembetűnő. Lehet-e esélye a bűnmegelőzésben is sokszor szélmalomharcot vívó civil és önkormányzati gyermek- és ifjúságvédelmi szereplőknek támogatók szerzésére, sikerülhet-e intézményes és társadalmi összefogásnak létrejönnie most, amikor egyre-másra terjednek a hírek a fiatalkori bűnözés korhatárának egyre alacsonyabbra tolódásáról? Egyáltalán, valóban súlyosabb lett-e az utóbbi néhány évben a fiatalkori bűnözés problémája, vagy csak a szenzációra is hajtó, konkurenciaharcot vívó híradások lettek nyitottabbak az efféle történésekre, netán reménykedhetünk, hogy a riportok és tudósítások valóban az ifjúkori bűnözés súlyának érzékeltetésére helyezték figyelmüket a probléma köztudatba emelésének és változtatási törekvések céljával?

Mit érdemel az a bűnös... - a jog hézagos útján

Míg e sorok születtek, újabb és újabb áldozatok jelentkeztek vagy húzódtak menedékbe az elszánt kis támadók elől, vagy éppen fiatalok csoportja egy újabb autó tulajdonosának s a rendőröknek, biztosítóknak okoztak nyűgös adminisztrációt a hajnali órákban.

Azt hiszem ez utóbbinál egy komolyabb probléma, hogy sok bűnelkövetés nem kerül nyilvántartásba sem, s hogy az eddig adminisztrált kiskorúak által elkövetett, egyre szaporodó bűnesetek száma arra készteti a jog urait, a törvény őreit, hogy szigorúbb szankciókkal álljanak elő a mondhatni gyermekkorú bűnözők felelősségre vonásánál, kezdve a büntethetőségi kor alsó határának kitolásának javaslatával, azonban az egyéni eseti elbírálást is figyelembe véve az eljárási módok során. Kérdés azonban, hogy utóbbinak valóban lehetősége nyílna-e a gyakorlatban a megvalósulásra.

A jelenlegi jogi helyzetben a 14 éven aluli elkövetők büntetőjogilag nem vonhatók felelősségre, a magyar gyermekvédelmi rendszer feladata lenne – mint ahogy neve is sugallja – a védelembe vételük. A külföldi állampolgárságú kiskorú elkövetőket pedig az anyaország feladata lenne keblére venni. Csakhogy az utóbbi időben egyre szaporodik a még 14. életévüket sem betöltő személyek által elkövetett bűncselekmények száma, a külföldi kiskorú bűnözőkért pedig országuk nem jelentkezik. Bármilyen bürokratikus vagy kemény jogi viták alakulnak ki – mely csak egy része az egyébként meglehetősen összetett problémának -, áldozatok addig is minden nap születnek.

Rés a lágy pajzson

Kérdés azonban, hogy kit tekinthetünk áldozatnak? A jogos sértettséget félretéve be kell látnunk, hogy a fiatal bűnelkövetők sok esetben maguk is egy megbomlott egység áldozatai. E kijelentés persze nem glóriát kíván helyezni a fiatalkorú bűnözők fejére, pusztán utalás arra, hogy a fiatalokat mintakövetésükben, személyiségük alakulásában talán jobban segítette a szebb napokat is látott család, a valaha biztosabban álló oktatás-nevelés, a korábban szorosabb kortárscsoportok és a kevésbé fogyasztás-orientált, pénzigényes szabadidőeltöltés. A széteső szocializációs egységből a fiatalok szép lassan egyre korábban kicsúsznak, s ahelyett hogy egy védőhálóba pottyannának, rácsok mögött találják magukat, amint elérik a büntethetőségi korhatárt.

A védőháló hiányzó darabkái

A bűnmegelőzési kezdeményezések, ugyan nem akkora számban, mint manapság magával a konkrét bűnelkövetésekkel kapcsolatos hírek, de szárnyra kaptak az ország különböző pontjain. Néhány program, ha nem is minden fiatalnak, de valódi segítséget adhatott. Azonban a kezdeményezések kifulladásának oka általában sajnos nem a bűnözésre hajlamos vagy bűnelkövetői magatartást tanúsító fiatalok pálfordulásában, s ezáltal az adott projekt maximális sikerében keresendő, hanem sok esetben a pénzhiány vet véget a talán még a cél felénél sem járó programoknak, ezzel is egyfajta védettségből kitéve a fiatalokat.

Szintén kevésbé hangoztatottak azok a lehetőségek, melyek elvileg a fiatalok rendelkezésére állnak nap mint nap; a közösségi terek, a fiatalok számára nyitott ifjúságsegítő – civil – szervezetek, melynek munkatársai, önkéntesei nem őrangyalok ugyan, de akár jó barátaivá is válhatnak a fiataloknak, ha nem is teljesen, de némileg betöltve azt az űrt, mely körül fentebb már kapargattunk a léket kapott pajzs felszínén. Egy-egy konkrét személyes találkozás a fiatalok számára kapaszkodót nyújthat, netán maradandó segítő-baráti kapcsolatok is születhetnek. Sikeres, pozitív példák pedig már léteznek, csak nem kerülnek be a hírekbe.

Ugyan létezik már országgyűlési határozat is a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról, hozzárendelt hangzatos cselekvési programja pedig kiterjed a gyermek– és fiatalkorú bűnözés megelőzésére, csökkentésére, a civil szervezetek pedig mindennap megvívják harcukat a fiatalok érdekében is, de ne feledjük, bármilyen jól kidolgozott is egy-egy bűnmegelőzési program, mit sem ér, ha maguk a fiatalok kimaradnak belőlük, netán elvésznek bennük, s hiábavaló, ha nincs valódi társadalmi összefogás sem körülötte.

---

Oszd meg, ha tetszett!