Elöljáróban csak annyit, hogy mindenki ért valamihez; szakterület. Szeretünk szakérteni. Vitatkozni; meggyőződéseinkkel megváltani másokat, de legfőképpen a világot. Viszont az jutott eszembe, hogy vajon van-e értelme olyan kérdéseken filózni, amit talán sosem tudunk majd egyértelműen megválaszolni? Talán van, hiszen ez csak a tények ütköztetése; a való világ ha úgy tetszik...

Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben mindenkinek van valami fajta nézete, amiről azt gondolja, hogy márpedig az úgy van. Nem akarok meggyőzni bárkit arról, hogy szerintem mi a fene van, vagy nincs. Arra gondoltam csupán, hogy mindkét oldal informálódhatna. Vajon akik nem hisznek az evolúcióban, tisztában vannak-e azzal a biológiai háttérrel, ami alapján ma a tudomány ezt fogadja el alapnak…? És vajon akik nem hisznek valamilyen felsőbb hatalom létezésében, ők vajon elmerültek már a szellem, a tudat, a megmagyarázhatatlan világában…? Sokmindent láttam már tanulmányaim során, ami alapján élhet bennem egy kép arról, hogy vajon mi is folyik a világban. Logika. Fizikai, kémiai, biológiai összefüggések, melyek pontosan leírhatók, kiszámíthatók, előre jelezhetők. És valahol mégsem, hiszen az ember sokszor kap a várttól eltérő eredményt; amit aztán sikerül “lenyomoznia”, hogy miért is az, ami. Ugyanakkor látva ezt a hihetetlen rendezettséget, összefonódottságot, profibbnál profibb és ötletesebbnél ötletesebb megoldásokat (amik azonban az alapok ismeretében teljesen nyilvánvaló logikai megvalósulások), az ember szája gyakran tátva marad és bizony fejet kell hajtson.

Nagy szívfájdalmam, hogy a szkeptikusok részéről a kötözködés a legáltalánosabb hozzáállás: “no de akkor mi van a fosszíliákkal, a hiányzó láncszemekkel, amiket meg kéne találni fosszíliaként?” – csak hogy a leggyakoribbat említsem. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy egyrészt sok láncszemet megtaláltak már, sokat pedig azért nem, mert egyrészt nagyon ritkák a fosszíliák (az élő anyagtömeg mennyiségéhez képest; plusz a degradáló körülmények, stb.), másrészt azt meg kell érteni, hogy a kutatások egy bizonyos elv alapján indultak el egy adott úton; és az út felénél még nem biztos, hogy célszerű valószínűtlennek hinni a megoldás valódiságát (az megint más kérdés, hogy vajon az alaplogikám és az elérni kívánt cél között milyen összefüggés van; ez azonban nem csak a tudományokra igaz). Kell bizonyos mértékű szkepticizmus, de ezt is mértékkel – és ez a másik szívfájdalmam; hogy aki nem hisz az evolúcióban, azt a másik oldal mindenáron meg akarja győzni, hogy márpedig csak ez képzelhető el.

A tényeket azonban nem szabad kétségbe vonni. Valamiért egy evolúcióban nem hívő ember is elfogadja, ha vérátömlesztéskor mondjuk 0-ás vért kap, mert attól tuti nem hal meg. Pedig a vércsoportok evolúciójának menete, eleve az adott egyén vércsoportjának kialakulása, élettana biológiailag meglehetősen részletesen feltárt. Vagy a betegségek. És egy kicsit érzékenyebb téma: klónozás – lassan már ott tartunk, hogy tudunk embert gyártani. Genetika például: ott van, látom, kézzel fogható a dolog; pl. öröklés… Nem vonhatjuk kétségbe a minket körülvevő fizikai világot, hiszen ebben élünk percről-percre. Anyaghalmaz vagyunk, mely kitölti a teret; sőt, keresi saját létének okát. Csupán az utak különböznek: spirituális kontra fizikai. Vajon kizárja egymást a kettő? Van két könyvem, melyeket mostanában kezdtem olvasgatni: az egyik az evolúciót bizonygatja, a másik cáfolja azt. Vajon a kérdések és meggyőződések világában fel vagyunk-e készülve a válaszokra…?

Utószóként pedig hadd ajánljak egy weboldalt…: http://www.tolweb.org/tree/

---

Oszd meg, ha tetszett!