Az úgy volt, hogy megvettük ajándékba a Kitolás 1. és 2.-t, de mialatt a rejtekhelyén várták a könyvek az átadást, addig szinte elolvastam mind a két kötetet, mivel úgy gondoltam, hogy najó, csak úgy, kíváncsiságból, belenézek már egy kicsit, hogy miért szeretné például a nővérem is ennyire ezt a két könyvet... Amikor tesóm meglátta a kötelező olvasmányok egyikét a polcon, olyan őszinte részvéttel a hangjában, amit még talán soha nem hallottam tőle, azt mondta: szegény. Legszívesebben rögtön mondtam volna neki, hogy igen, köszi az együttérzést, de ne búsúlj, olyan jó könyvvel egészítem ki a harmatos ideghúzást, ami bőven feledteti a részvét-érzés okát. A bal sarokban: Gary Chapman - Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve, Harmat Kiadó, 2003. A jobb sarokban kettőzött erővel: Szily László: Kitolás - Kalauz leendő apáknak, Konkrét Könyvek, 2007. Szily László: Kitolás 2. - Kisgyerekkalauz fiatal apáknak egytől öt éves korig, Konkrét Könyvek, 2007. Előre bocsátom, sajnos pontatlanul hivatkozom a könyveket illetően, főként Szily Lászlóéra vonatkozólag, mivel már nincsenek nálam a kötetek, így nem tudok lesni belőlük, mi hanyadik oldalon van. Az összes Kitolás-idézet a Kitolás két részében szerepel, még korábban írtam ki őket onnan.

A versus-os rész - Érzelmi tanker vs. anekdotázó kalauz

Nem vagyok túl járatos a gyerekirodalom szülőirodalom terén, csak annyira ismerem a piacot kínálatot, amennyire a könyvesboltokban közel engedem magamhoz a témát. Néha viszont nem tehetünk mást, jó konfomristák hallgatók lévén el kell olvasnunk olyan könyveket is, amelyet egyébként nem biztos, hogy olvasásra a kezünkbe vennénk. Nekem többnyire nem volt bajom a kötelező olvasmányokkal, általában elolvastam őket, sőt, volt, ami kifejezetten tetszett.

A Chapman-könyv mint mondtam, teljesen eltér Szily könyvétől, utóbbin egyébként akkor sem rágnám át magam, ha kötelező lenne, hanem gondolom, ugyanúgy a tér-idő-kontinuumban elveszve szelném agyammal a lapokat, miközben persze magam előtt látom a megjelenő alakokat és könnyesre nevetem magamat.

Az ámérikái kultúra szellemiségében íródott könyvvel párhuzamosan olvasva a Kitolásokat sokkal élvezhetőbbé vált a nevelési gyerekélményi téma - a hetedik mennyországos kimeredett óriásszélesmosolyú, párás tekintetű helyes nyelvtanisággal és retorikával kommunikáló szülők képe az édes, fejhangon artikuláló gyermekekükkel kiegészülhetett Szily kisded-világával, a yetikkel, a kalandokkal, abszurd tipikus szülői attitűdök elé rakott görbe tükrök által.

A gyerek, mint a könyvben szereplő hasonlatok tárgya, az egyikben egy két lábon járó érzelmi tank, melyet öt különböző beszélt nyelven tankolhatunk csalás nélkül teli, ha jól eltaláljuk a kellő mértéket és az üzemanyagot, maradandó élményt okozhatunk a kisdedeknek és a nagy kölyköknek, csodálatos gyermekkort és jó viszonyt a szülők és a gyermekek közt, ameddig az élet csak tart.
A másik oldalakon a szörcsögő kis kínai, az állatkínzó rombológépek, az ágyat konkvisztádori ügyességgel elfoglaló gyerekek, és az Öveges professzorba ojtott Davit A. + Paliklacis hisztérikus lendülettel megáldott + Czigány György-ös pátosszal és Winkler Róbertes humorral kevert édesapák feladatai elé nézhetünk a könyvben. Átmegyünk vele szülőtípusokon meg játszótéri játék-típusokon, meg kisállattartó lehetőségeken, 1-5 éves életkori sajátosságok kirajzolása során (ez a második kötetben van). Van hobby, házibuli meg nyaralás is. Egész jól részekre szedve a témát, miközben mégsincs sterilen tematizált téma-taglaló élményed. Jó hogy, hiszen a könyv nem is ezért írodott, hogy nevelési tanácsadós segédlet legyen. Nyugalom, nyugalom, a száztizenkétezer oldalt négyszáz alá húzták. Plusz hát a másik négyszáz, ami az első kötet, az első csodálatosan szutykos szép gyermekév után.

A csodatévő könyvek?

Szily könyvében nem találkozunk tanácsokkal, akik arra vágynak, azok inkább vegyék elő a Chapman könyvet. Lesz is eredménye, Helennek is sikerült:
,,Helen barátnője, Rosie épp akkor olvasta az Egymásra hangolva című könyvet, melynek egyik fejezete a gyermekek öt szeretet-nyelvéről szól. Kölcsönadta Helennek, hátha mond neki valami újat. két héttel később Helen ezt újságolt Rosie-nak..." (Chapman-Campbell, 61. oldal)
Abszolút életszerű párbeszedédek és eseti példák alapján találkozunk azzal a jelenséggel, mikor az édesanya még nem, de később majd rátalál ifjú utóda elsődleges szeretet-nyelvére:
,,Ha ugyanis üres a gyermek érzelmi tankja, azt hiheti, hogy az ajándékot az elvárásnak megfelelő viselkedés feltételeként kapja. Így érzett Jason is, mikor édesanyjától egy új baseballabdát kapott ajándékba. Ezt megelőzően az anya érzelmi válságon ment át, melyet a fiával való kapcsolata is megsínylett. Egyik nap az anya a WC-ben talált rá a labdára.
-Jason, hogy került ide ez a labda? Nem örülsz neki?
-Bocs - dünnyögte a fiú.
Másnap már a szemetesvödörben volt a labda. Az anya ismét rákérdezett, mire fia lesütötte a szemét és csak ennyit mondott:
-Sajnálom.
Később az anya megtanulta, hogyan töltheti tele gyermeke érzelmi tankját, amire főként este, lefekvés előtt kerített sort. Nemsokára változást vett észre a fiú viselkedésében. Néhány hét múlva egy baseballütőt ajándékozott neki, mire Jason megölelte és mosolyogva mondta:
-Köszönöm, anya!" (Ch-Cl, 67. oldal)

Nem ajándék, de élménynek élmény, gondoskodásnak gondoskodás - például az ovivadászat: ,,Az ember nem lehet elég óvatos. Keresel egy hónapig, beszoktatsz kettőig, a kis tündér végre hajlandó zokogás nélkül bemenni, aztán kiderül, hogy az óvónéni valami ótvaros tahó, aki leordítja a személyi állomány fejét, ha összevizezik a ruhájukat a kerti csapnál." (Kitolás 2.)

Mindkét könyvből kiderül, a szülőknek és a gyerekeknek is fontos az együtt eltöltött idő. Persze ennek a tudásnak birtokában lenni nem szükséges előfeltétele egy könyv elolvasása, de néha, különösen sokat emlegetett rohanó világunkban, bizony nem árt néhány hasznos információt elolvasni, sztorikon keresztül megtanulva használni néhány, a gyakorlatban jól jövő szanitéci fogást, mondjuk a játszón elszenvedett kisebb harci sérülések során.

,,Ha a gyerek ötéves, akkor már egyedül kifog egy dévérkeszeget, profin dob peremfutó orsóval." (Kitolás 2.)

A mumus horgászat, mi? Hobbi, meditáció, alkalom az ivásra, de alkalom a gyerekkel együtt lenni. Ha fiad van vagy lányod, viheted horgászni. A nyolc éves, csillogó szemű Betty is mosolyogva megmondta:
,,- Múlt héten például apuval horgászni mentünk. Szerintem nem valami izgalmas a vízparton üldögélni, de nagyon szeretek apuval lenni. Anyu pedig az állatkertbe vitt a születésnapom másnapján. Az tetszett a legjobban, mikor egy majom banánt evett. Jót mulattunk rajta." (Ch-C 63. oldal)

Néha nem ilyen vegytiszta az élet és a két szórakozási forma szerencsés esetben még kombinálódhat is.

,,- Jé, a zsinórom bele sem ér a vízbe, mi a rák? - kiáltott fel Dr.I.

-Haha, nem rák, kifogtad a birkát - válaszolta az igazsgának megfelelően Miriam." (Kitolás 2.)

Szóval bármit is olvasol gyerek-témában, olvasd hozzá a Kitolás 1. és 2. -t. Sőt, akkor is jó, ha csak úgy olvasnál egy jó könyvet, ráadásul kettő is van belőle.

---

Oszd meg, ha tetszett!