Nem tudom, ki hogy van a bloggal, bennem nagyon vegyes érzelmek kavaragnak róla. Elöljáróban leszögezem, hogy nekem nincs blogom, nem is volt és nem is szándékozom indítani. Viszont olvasom őket. Rendszeresen. És ez a problémám. Mert úgy érzem, hogy mások megnyílnak előttem, legféltettebb titkaikat kiteszik, én meg mohón olvasom őket.

Persze, mondhatnánk miért lép ki valaki a nyilvánosság elé a gondolataival, ha nem épp azért, hogy azt mindenkivel megossza és nem zavarja, sőt áhítja, hogy minél többekhez eljussanak azok. Igen, az én blogolvasásom nem a blogírók problémája, hanem az enyém, az olvasóé. Az enyém, mert amikor másnap, kéthét vagy két év múlva találkozunk, akkor én tudom az ő legbensőbb érzéseit, ő meg nem is sejti az enyéimet. A kettőnk kapcsolata megváltozott. Egyenlőtlenné vált. Már nem tudok vele ugyanúgy beszélgetni. Lelkiismeret-furdalásom van vele kapcsolatban.

De azért persze leülünk egy kávéra, csak úgy dumálni. És eszembe jut valami. Ja, de ezt a blogján olvastam. Most ezt előhozhatom? Némi meditálás után úgy döntök, igen. Jaj, te olvasod a blogomat? Azt hittem senki rá se néz! Hát igen, néha, persze nem rendszeresen. És ekkor látom, hogy átfut rajta, mi mindent tudhatok róla…… És ettől egy kicsit jobb, már javultak az erőviszonyok. De sosem lesz olyan, mint régen volt...

Szerintem a legtöbben, akik blogot kezdenek írni, nincsenek tisztában annak hatásával. Kérdés: miért jobb a blog, mint napló. Mert, hogy a blog valójában napló, csak mindenki számára elérhető. De akkor minek ? A naplónak épp a titkossága volt a lényege. Csak neki és senki másnak nem mondom el a gondolataimat. De az internetes napló…fából vaskarika. Ez valami más. Mit csinált ez a tömérdek ember a gondolataival az internet megjelenése előtt? Az biztos, hogy nem naplót írt, mert akkor ma is azt írna. Valami miatt emberek milliói érzik úgy, hogy gondolataikat mindenkivel meg kell osztaniuk . De miért ?

Persze én a másik oldalon állok, a fogyasztó vagyok. Olvasok, mert kíváncsi vagyok!

Érdekel, hogy ki mit hogy él meg, át, stb. De furdal a lelkiismeret, mint egy kukkolót.

---

Oszd meg, ha tetszett!