 Amíg Trent Reznor a Grammyt szabotálná, addig itthon összegyűlt kicsi és nagy, fiatal és idős, múlt és jelen a Millenárisban és otthon a tévé előtt. Kiosztották a Fonogram Magyar Zenei Díjat, több kategóriában. Végül is a zene szót nem kell idézőjelbe tenni, bár néha erősen gondolkoztam azon, hogy megtegyem, vagy kérdőjelet írjak magamban utána zárójelben. Szerencsére azonban megmutatkozhatott a zene igazabb oldala is az este folyamán.
Az este a Bon-Bon fellépésével kezdődött, az énekesnek még mindig jó hangja, bár zenéjükkel kevésbé vagyok kibékülve. A közönség egy részének azért hallhatóan tetszett a Nem vagyok cukipofa refrénű opusz.
Az első kör rögtön az év hazai világzenei album kategóriája volt, elsőre az volt az érzésem, hogy gyorsan összeraknak néhány jó magyar együttest, rövidre zárják a kategória győztesének díjazását, aztán viszlát, jöhetnek a többiek, akik a zeneinek nevezett tévécsatornákból és rádiókból ömlenek. Néha továbbra is fennmaradt ez az érzésem, de valamilyen oknál fogva a műsor egésze során csepegtettek nekünk örömöket a tényleg zenének nevezhető világból. A kategória győztese egyébként a Napra zenekar lett, de ebben a kategóriában indult még a P.A.S.O. is.
Eztán fellépett a The Moog, újabban oly nagy sikernek örvendő gitárzenekar, félresöpört hajukkal és kalózos fellépőruhájukkal a rebeatlesizált zenei vonalat lovagolják. Külföldi rockzenekarok közül a legkirályabbnak az Eagles-t választották meg, magyarock között pedig a Bikini viszi a prímet, legyőzve például az Ossiant.
Egy rendezői fordulattal megdobogtatta a rajongók szívét a jól fésült vagy dauerolt Márk, bocsánat, Mark, ekezet nelkul, egy frenetikus Curriculum Vitae felvezető után. Gyanúsan jelezte a műsorvezető, hogy vele több kategóriában is találkozhatunk még...
Kihirdették, hogy a legmenőbb kézrázós rapper külföldiek között a Kanye West, mi magyarok pedig a Belga sikerének örülhetünk. Copy Con jelentette be az utóbbi jó hírt, bár kissé már elharapta a szavakat, sebaj, biztos jót mulatott még ezután is a reklámozott afterpartyn.
Ki tudja, milyen ihlettől vezérelve, de teret adtak Zagarnak és az Underground díváknak a Wings of Love szárnyalására. Ez a szám három női vokál hanggal is igen rendesen szólt, ez a kis produkció volt az este egyik legjobb pillanata. A zanzásított verzió volt, mint megtudhattuk a híres rádiós kommentálásából, hát kérem, ez így is remekül szólt.
A legtutibb külföldi modern-rock zenekar a mostanság híres Avenged Sevenfold lett, a másik híres Fall Out Boyt legyőzve, akiket szintén nem ismerek. Egyenlő esélyekkel indult még mellettük a Linkin Park is, bár ők lehet hogy már öregnek számítottak, azért nem nyertek, de lehet hogy nem elég trendire nyírott a hajuk.
Jött az év hazai modern-rock zenekar albuma. Valahogy valamilyen megérzés által egyszerűen kicsúszott a számon, hogy Subscribe és mialatt lefutottak a jelöltek és velük nyitották meg a nomináltak videó-listáját, már borítékoltam is magamban a zenekar nevét, sejtésem fél perc múlva be is igazolódott.
Még mielőtt elragadtatnánk magunkat a rock and roll szárnyán, csak úgy mondom, hogy Lola is fellépett, valami extradurva tupírséróval, tornacipőben, bőrkabátban, Andrew Eldritchtet megszényenítő felturbózott külsővel, bár gondolom a Bill Kaulitz hasonlat sokaknak sokkal jobban esne. Elénekelte, hogy mit kellene kezdenünk a féktelen pillanatról szóló számmal, amiből megtudhatjuk, mit csinál az igazi férfi, de mindegy, lehet hogy ezt a kósza gondolatot hivatott feledtetni az iskolásruhás fiúkkal és lányokkal előadott koreográfia. Maradt a domina-vonal a női ruhatárakban, nem kis örömére a műsorvezetőnek, aki Csukás Istvánnal adta át az év gyerekalbumának díját a Kaszás Attila életművét kezelő hölgynek.
Ezután jött néhány igazi hang a torokból: Herczku Ágnes énekelt Nikola Parov és a zenekar kíséretében, fergeteges volt. Persze a Wings of Love is, mint már írtam, klassz volt, de Parovék ugye más műfajban nyomják, ami szintén igen jól szólt.
Az év hazai DVD-je, vagyis zenei dvd-jének nomináltjai között első helyen Ákost mutatták meg a kis videón, akkor megint valahogy sejtettem, hogy felírhatom őt a kis lapra, mint nyertest. Milyen meglepő, meg is nyerte a díjat a maga kategóriájában. Pátosz nem volt, hanem jött nem sokkal ezután Fekete-Kovács Kornél és kiosztotta a legjobb hazai jazz albumnak járó díjat: Loop Doctors - High Voltage.
A beígért Subscribe jött, azt hittem, ez majd felszántja a helyet, de sajna elég cingáran szólt minden, amitől Subscribe a Subscribe, úgy önmagában, egészében, zeneileg.
A hangosítás talán már ráállt a következő kategóriára, amiből nem érkeztek fellépők, annál inkább már önmagában a díjátadó személye is elég volt; a tavalyi győztes, a méltán népszerű Balázs Pali konferált himnikus-heroikus bevonulózene után az év hazai szórakoztató zenei kategóriájában - a krémek krémje, a szerelmetes házaspár, Szinetár Dóra és Bereczky Zoltán lemeze nyert. A díjat Dóra anyukája vette át, édesgyermeke és veje levelével tolmácsolva a nyertesek örömét.
Számomra érdekes - és kis öröm - volt, hogy a Budapest Bár is jelölt volt lemezével a kategóriában. Az élet az országban nem élet az év külföldi dance vagy elektroalbum kategóriája királyának megválasztása nélkül - az agyonjátszott David Guetta számos album nyert. A mindenhonnan ömlő dal lemeze olyan előadókat nyomott a padlóra, mint Roisin Murphy vagy a Chemical Brothers.
A nagynevű Hamvai PG szorított kezet Zságer Balázzsal az év hazai dance vagy elektro album kategóriájában. Végre belehasít valami, ha csak egy kis időre is az átlagos dance/elekro-köztudatba, hogy tessék, lehet dolgozni az elektronikus zenével így is, barátaim. Egyébként a Josh és Jutta mellett a Neo is jelölt volt, de most Zságer Balázsék nyertek.
Folkendroll pörgött a színpadon, jött a darutollas föveges és TJ Hooker pólós Kerekes Band, amely zenekar a kultúrák közti párbeszéd nagykövete is. Óriási volt, végtelen tüdőkapacitással nem csak énekesként, hanem fúvósként is viheted a zenekart.
Ami szintén nem hiányozhat idehaza és a nagyvilágban, az az év külföldi popalbum részlege, ahol Amy Whinehouse nyert, akit mindenki szeret.
Hazai vonalon a kiskosztümös Péter-Szabó szende Szilvia jött díjat osztani, vajon ki lesz a nyertes? "Nem tudom, de nagyon izgulok, de őszintén."- mondta a mikrofonba P.Sz.Sz. és na kinek a nevét olvasta fel, na kinek a nevét? Markét! Igen, Marké az év hazai popalbuma, legalább annyira megszeppent ő is, mint P.Sz.Sz. a konferálás idején, de őszintén, és legalább annyira csodálkozott, mint mi, mikor világossá lett, hogy ő nyert. Őszintén, tényleg csodálkoztunk, tényleg meglepődtünk? Ja, Ments meg szerelem, ez az albuma címe.
Csendes-ülős pillanatok jöttek, némi kis karrierismertető után belehúzott a húrokba a Kispál és a borz. Zár az égbolt nótájukat játszották, "véres patakokat karistolva a szívekbe".
 A magasztos pillanatokat fokozandó, egy rövid és érzelmes beharangozó után életműdíjjal jutalmazták Balázs Fecót. Az emelkedett pillanatot Dolhai Attila tolta magasabbra, amiből végül Dolhai Attila - Balázs Fecó duett lett, sőt, Balázs Fecó még a zongoristával is rögtönzött egy szolid négykezest.
Ezek már kilenc óra után történtek, gyanússá vált, hogy nyolc és kilenc közt lezavarják a fiatal reménységeket, a kis rajongók elmennek aludni és utána jönnek a meghittebb pillanatok a kidolgozottabb zenékkel. Persze a dramaturgia is így kívánja; először az újdonság öröme, az ifjonti hév és aztán haladunk az emelkedett, meghitt pillanatok felé. Mondjuk ennek ellentmond a majd még visszatérő Mark, de előbb beszéljünk egy kicsit Ákosról.
Ő is visszatért, méghozzá övé lett az Év dala. Kapott némi milliót reklámra, amit jótékony célokra fordít majd, borászatról és a hazáról nem esett szó, ellenben elhintett némi megjegyzést az ajándékcsomag méretére vonatkozólag, amit nem igazán értettem, most melyik táblára célzott, de nem gond, nyert, örülnek a rajongók, menjünk tovább, mert türelmetlenül és megszeppenve toporog ismét a színpadon Mark, az év felfedezettje! A kis Fonogram átadója Kiki, aki nem huszonöt éves, de a zenekara az, volt is vicces bekiabálás a kérdésre, hogy "na ki az év felfedezettje - az Első Emelet", háhá, de nem, Mark az, s ő az, ki megköszönte mindenkinek, hogy énekelhet.
Uram bocsá', mi már talán öregek vagyunk, de nekünk is nagy felfedezés volt ez a Mark gyerek, miután annyit kérdeztük hónapokig, hogy "Ki a csuda az a Márk?" Hát a klipje végülis utolérte hírét és nem régóta már mi is tudjuk, ezután meg pláne tudjuk, hogy ki A Mark.
Az est zárásaként visszatért az idén a legjobb magyar rockzenekarnak választott Bikini, beröffentették a gitárt és jobban szólt, mint a Subscribe. Három nótát játszottak, ugráltak is a kőkemény félresöpörthajú gyerekek fényképezős mobillal az első sorban.
Végül a műsorvezetők egyike lezárta a díjátadót a jövő zenei magját elvetve; csodálatos alkalom ez, hogy a műsort néző gyerekek elgondolkozzanak azon, milyen jó lenne hangszert fogni, zenét írni, dalokat szerezni, koncertezni és majd egyszer a színpadon állni és akár egy díjat is átvenni.
Azért a Guns posztert még nem kell letépned a faladról!
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.