|
 A „reform” kifejezés napjainkban közismert fogalom. Képviselői számos kiadványban hirdetik a reformtáplálkozás „legújabb” eredményeit, s mivel az emberek médiakampányok és propagandák hatására újabban különösen nyitottak az efféle témák felé, sokan igen jól élnek a nagypéldányszámban eladott életvezetési tanácsadó könyvekből. A „reform” azonban egy igen relatív fogalom. Viszonylagosságát az idő adja, melyhez képest újdonságnak számíthat egy-egy felfedezés. A korunkban ismert és népszerű „reformtáplálkozási” hadjáratok azonban nem érdemlik meg ezt a jelzőt. Több, mint száz évvel ezelőtt ugyanis ezzel a címkével illették ugyanezeket az elveket, mind az orvostudományban, mind a táplálkozástudományban. Nem véletlenül gondolom tehát, hogy hibás lenne olyan dolgokról állítani az újszerűséget, amely már lényegesen korábban is nyilvánvaló volt. Lássuk csak!
A századelőn több olyan kiadvány jelent meg, amely azzal a céllal íródott, hogy ráébressze az embereket helytelen táplálkozási szokásaikra. Ezek közül talán az egyik legfontosabb mű Farkas Zsigmond Igazi vegetáriánus szakács és gyógyfőzőkönyve. A szerző első mondata ez: „Főzz, étkezz és pedig kitűnően (lehetőleg) hullahús, tojás és az összes izgatók, erjesztők és puffasztók nélkül.” Kiindulási alapja, mint oly sok szakembernek, az ősember táplálkozása, melyben őt ösztönei vezették, de amelyet mi mára már rég elveszítettünk. Állításai szerint a modern korban élő emberek túlságosan sok ételt vesznek magukhoz, melyet falánkul és mohón fogyasztanak el, de kritizálja a rossz konyhatechnikákat is, a túlfűszerezett s ártalmas ételeket. Mit nevez ártalmasnak? A húst elsősorban, melyet következetesen „hullahúsnak” nevez. A benne levő tápanyagok szerinte rossz minőségűek, melyeket az emberi szervezet is rosszul hasznosít. A hús, tisztátalansága folytán ártalmas és sokféle betegség forrása lehet. Emellett túl sok fehérjét fogyasztunk, arról nem is beszélve, hogy az állatok leölése önmagában kegyetlenség. Írja: „Egyes tudósok bebizonyították már , hogy az emberi szervezetben csak tisztán növényi táplálék emésztetik meg, húsneműeknél csak az állati hulla rothadási folyamata játszódik tovább le.” Szerinte a húsfogyasztás növekedésének hátterében gazdasági, pénzügyi okok húzódnak, azért csinálnak ekkora propagandát eme egészségtelen szokásnak. Farkas azt tanácsolja, hogy „az állati termékekből csak a jó és kifogástalan tejet és mézet vehetjük fel”, melyeket viszont hosszan dicsér. Elítéli az állati zsírok használatát, helyette növényi olajakat javasol. A következőkben az izgatószerekre tér rá. „Az izgatóknál csak fokozatosan állapíthatsz meg különbségeket, de romboló és veszedelmes mindenikük. Ide tartozik az alkohol, dohány, kávé, tea, paprika, bors, só, ecet. Valóságos démonok ezek, melyek sokszor már a bölcsőben az első méregcsírákat a szervezetbe belopakodják és hamis cégérek alatt, hogy t.i. csak élvezeti és luxuscikkek, igen sok életet megrontanak, sőt egyenesen tönkretesznek. Kiírtani ezeket teljesen már alig lehet. Hanem azok használatát legalábbis a minimumra fokozni – mindenki erre törekedjék. Mindezek ugyanis mérgeket tartalmaznak, melyek az agyvelőre, az idegekre kisebb-nagyobb mértékben ingerlően hatnak és a vérkeringést is gyorsítván a szív működését is forszírozzák, idővel megerőltetik s így elgyengítik azt…. Ne adjátok ezeket az izgatókat gyermekeiteknek, ne szoktassátok a tanuló ifjúságot sörre, borra. De ne még nikotinra, paprikára, borsra, ecetre, sóra sem, valamint kávéra és teára sem, mivel mindezek egy húron pendülnek. Egyszóval semmi olyasra, mi a szervezetre nézve rombolóan izgató.” Ezeken túlmenően is lefektet néhány alapelvet, melyben a korabeli nemzetközi kutatási eredményeket is felhasználja. Így például: „Ne együnk addig, míg az igazi éhség nem jelentkezik, amely azonban nem a gyomor korgásában nyilvánul meg, mert más az étvágy és más az igazi éhség… És együnk akkor is mértékkel.” Az alapanyagokat öblítsék át rendesen, a főzéshez kevés zsírt és fűszert használjanak. Egyenek teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret, s olykor a koplalás vagy diéta is nagyon hasznos.
Farkas Zsigmond munkáját több szempontból kiváló. Egyrészt azért, mert rendkívül alapos, másodsorban, mert korunk tudományosan is igazolt reformétkezési programjainak elődje, s nem utolsó sorban azért, mert nagyszerűnek tartom azt a bátorságot, mellyel fellép a hagyományos étkezési struktúra ellen egy olyan korban, ahol épp az étkezésben van a társadalmi tradícióknak és dzsentri ál-eleganciának a fellegvára.
Oszd meg, ha tetszett!   Kapcsolódó írások: |
Publikációk 
