Szombat éjjel a Prokontra is képviseltette magát az ausztrál őslakókért tartott egy éjszakán és több kontinensen átívelő virrasztáson. A Fonó Zeneház előadótermét didgeridook hangja töltötte meg a műfaj legnevesebb hazai zenészeinek a prezentálásában. Hallhattunk egyes törzsekre jellemző technikákat, különböző hangszereket külön-külön és együtt is megszólaltatva. A műsor végével éppen csak néhány percre szakadt meg az akusztikai élmény, sőt, az igazi koncert még csak akkor kezdődött el. Akik hoztak magukkal didgeridoot, kört alkotva a színpad tövénél letelepedtek. Valaki elkezdett egy ütemet, beszállt egy másik, egy harmadik és így tovább, csörgővel, tikkfával, egy végtelen jamboree vette kezdetét. Tetszés szerint bárki beállhatott, lelkes amatőr, haladó és profi együtt játszott órákon át megállás nélkül. Igazán különleges élményt nyújtott a babzsákok és gyertyák között elnyúlva átadni magunkat a hangszer misztikus hangjának és jótékony rezgéseinek.

Hogy ez miért fontos, és hogyan éri el a célját arról a rendezvény főszervezőjét, Kerekes Jánost kérdeztem.

Honnan származik a virrasztás ötlete és mi a célja?

- Az ötlet egy kedves barátomé, Szendrey Józsefé volt pár évvel ezelőtt. Ausztrál utazása alatt találkozott Canberrában az Aboriginal Tent Embassyval. Ez egy Őslakosok jogait védő szervezet, melynek január 26-án van a születésnapja. Mi ezzel a rendezvénnyel fejezzük ki tiszteletünket előttük és az Aboriginal kultúra előtt. Egy másik fontos dátum ami szintén ehhez a naphoz kötődik az Australian Day, az ausztrálok nemzeti ünnepe.

Saját erőből hoztátok létre ezt a programot, vagy volt segítségetek?

- A rendezvény nagy része saját erőből ment. Viszon nagyon sok segítséget és ötletet kaptunk - mely nélkül nem jöhetett volna létre az est ebben a formában - a Fonó részéről, valamint az Ethnosound Világzenei Hangszerbolt részéről.

Hogyan értékeled az eseményt, sikeres volt?

- Igen! Több mint 200 vendég volt a rendezvényen. Azt hiszem a műfaj - ha lehet így fogalmazni - egy bizonyos rétegnek szól; ehhez képest a 200 fő nagyon jónak számít. Nagyon örülök, hogy minden korosztályból voltak érdeklődők.

Nagyon régóta játszol már a hangszeren, megjártad Ausztráliát is. Van valamiféle életérzés, világnézet ami a didgeridoohoz kötődik?

- Azt hiszem, ha valaki sokat foglalkozik valamivel, az kihat az életére és a gondolkodására is. A didgeridoo egyrészt megad, másrészt megkíván egy életérzést, ami egy idő után vezeti az embert.

Ahogyan azt a virrasztáson jelen levők is tapasztalhatták, az út, amin a didgeridoo vezet barátsággal, alapvető emberi értékekkel és jókedvvel van kikövezve. Kevés az olyan rendezvény, ahol ha körbe nézel kivétel nélkül jó embereket látsz, és nem félsz bent hagyni a kabátod, táskád, hangszered amíg kimész egy kólára vagy cigire. Úgy gondolom, hogy az ilyen és hasonló közösségekre nagy szüksége van nem csak az ausztrál őslakóknak, de kis hazánknak is.

Köszönöm Janának az interjút!

---

Oszd meg, ha tetszett!