Mondhatnánk, itt a tavasz, dagad a... szívünk, lelkünk, ifjonti hévünk és a pénztárcája lassan az ajándékárusoknak. Még a tél idején, de mikor már érezzük a tavaszt, eljön február közepe, a tizennegyedikei dátum. Huszonnégy óra, ami előtte és utána néhány napra megosztja az embereket, mint megannyi más aktualitás és örök érvényű törvény, talány, szokás, üzlet vagy közélet. Számtalanszor képezte múlékony, ám mégis mindig visszatérő viták alapját, hogy mi a Valentin nap lényege, üzlet-e vagy az ember érzelmi megnyilvánulásainak egyike? Fogyasztói társadalmunkban árucikké váltak szimbólumok, érzésekhez vagy akár figyelmességhez köthető ünnepnapok, s sokan úgy érzik, február tizennegyedikén szeretni kényszerítik az embereket, a szerelmeseket.

Bármiről is szóljon ez a nap, talán manapság – is – érvényes lehet egy gondolat, miszerint nem vihetjük vásárra az érzelmeinket, érzéseinket. Nem árusíthatjuk ki őket egy naptári napra időzítve.

A Valentin napot szokás szeretni, utálni, figyelmen kívül hagyni. Divat megtartani, közömbösséget hangoztatni és legalább ennyire tiltakozni ellene. Sokan anti-valentin-nappal bojkottálják, mások egyenesen várják ezt a napot, hiszen végre jön valami, amikor megint boldog pózba lehet vágnia magát a trendeken edződött embernek.

Sok nőből előbújik a konzumdomina, figyelmességet vár el erre a napra és ajándékokról álmodik a rendelés leadása után, noha jónéhányan közülük amazoni erővel tiltakoznak a hagyományos női szerepek és igények, valamint a Valentin nap ellen.

Persze akadnak, akik szigorúan meghatározott jelzőkkel és igékkel dolgozó magazinok tuti tippjeivel és trükkjeivel felvértezve várják otthon a „kedvest”. Jön is „Ő” estére, ahogy az egész napos üzenetváltás alatt megbeszélték - számtalan, maréknyi színes-szagos bon-bonnal hódít, plüssnyuszik, piros szívalakú, fehér csipkés díszpárnák és még megannyi más „ajándéktárgy” cserél gazdát, amelyet egyébként talán soha nem tennénk ki a polcainkra. Mégis, elérkezik ez a nap, mikor eljön a sarokban pihenő, nyuszival töltött lufik ideje és habos virágcsokrokba bújtatva hódítják meg vele az ismerős (?) szíveket.

Kivonulhatunk az utálatos nap alól, de ugyanúgy legyinthetünk egy másik, ilyenkor szívesen emlegetett – ám a hétköznapokban néha kicsit elfelejtett gyakorlati megvalósulású – gondolattal is: akik szeretik egymást, azok megölelik a szívüknek oly kedves, szeretett személyt ezen a napon is, függetlenül attól, hogy várták-e ezt a februári dátumot, vagy éppen elrohantak a napok felettük.

---

Oszd meg, ha tetszett!