álmosan kóválygott a két szempár. elfáradtak, nem akartak beszélni. nem is volt mit mondani. lustán pislogtak, gazdájuk meg már rég aludt. kifogást persze mindig könnyű találni. a hajnal is csak halványan volt hajlandó derengeni - szerette ha azt mondják rá "dereng"; az olyan misztikus. mintha kísértet lenne, ami ural valamit - majd ő eldönti, hogy jön-e vagy sem. hát úgy döntött jön. óvatosan lépdelt, nehogy megzavarja az alvók álmát. persze mindig akadt valaki, aki titokban megleste, hiszen annyira gyönyörű volt. ezt nem szerette. ha csupán alig néhány percet tölthet a földön, úgy gondolta jár neki a magány szabadsága, itt...

megharagudott, mikor meglátta a félálmos szempárokat. azt hitte őt fürkészik. de nem. ügyet sem vetettek rá. ez furcsa volt, és kicsit bántotta. "hát nem miattam vannak itt?". aztán meglátta a testet. csupasz volt, láthatóan nagyon fázott, annyira remegett. megsajnálta. finoman odahajlított egy napsugarat. kellemes volt, jó érzés. felébredt a csiga, nyújtózott egyett, majd tovább pislákolt apró szemeivel. "hát nem engem jöttél megbámulni? én vagyok az, a hajnal..."; "tudom ki vagy."; "és?"; "és mi?"; "mindegy, menj tovább és hagyj békén!"; "de hiszen te ébresztettél fel"; "mert megsajnáltalak"; "miért?"; "mert... fáztál"; "köszönöm"; "nem vagy valami beszédes"; "hát nem"; "miért aludtál itt a mezőn? nincs hol laknod?"; "de. volt. régen. nem tudtam elfogadni a világot, ezért úgy döntöttem inkább a hátamra veszem és úgy élek tovább. egy idő után nagyon nehéz volt cipelni. megijedtem, bementem, hogy körülnézzek, rendet rakjak. rohangáltam fel s alá, bejártam minden kis kanyarulatát, de addigra minden megváltozott. de én a legjobban, ígyhát eljöttem"; "és nem hiányzik?"; "de igen, néha". a hajnal észrevette, hogy már rég nem szabadna itt lennie. valami kiülhetett az arcára, mert a csiga csak annyit mondott, hogy menjen nyugodtan. de nem akart. arra gondolt, inkább vinné a csigát magával. az csak nézte őt. sok helyen megfordult már, minden bele volt írva a szemébe. "mit szólnál, ha magammal vinnélek?"; "miért?"; "mert szeretném"; "most még"; "később is. mi lenne, ha felépítenénk neked egy házat?"; "gondolom kevésbé fáznék"; "jaj, ne legyél már ilyen!". nehéz volt egyszerre megérteni és lelkesíteni. mint mikor régen a testvérével sorsot húztak, hogy melyikük mikor keljen - a fények ugyanazok, csak fordítva. a másik énje. jelen lenni úgy, hogy közben mégsem. "és miből építenél nekem házat?"; "mit szólnál, ha a hegyeket kérnénk meg, hogy adjanak a könnyeikből? majd megkérnénk a szelet, hogy adjon neki formát"; "nem rossz ötlet"; "az álmaidat szépen összehajtogatjuk, gondosan. és ha majd kész a ház, szabadon eresztjük őket bent"; "nem lesz abból baj?"; "neeem. hiszen belakják majd, az övék lesz. és a tiéd"; "rendben van, de innen is szeretnék magammal vinni valamit"; "miért?"; "hogy emlékezzek"; "és ha fájni fog?"; "tudom milyen az, el tudom viselni. nem akarom elfelejteni a mosolyt". hosszan hallgattak, nem tudták mit kéne bepakolni. először arra gondoltak, hogy mindenből egy kicsit. az nem lesz jó, az túl sok. "mi lenne, ha beköltöznék hozzád?"; "ugyan ne viccelj. miért akarnál beköltözni?"; "mert láttam a világod, hiába is próbáltad összegyűrni picire, mint egy fecnit. és ott otthon vagyok"; "rendben van, de akkor én pedig összetöröm ezt a világot, és a szilánkjaiból varrok neked takarót, hogy reggel mikor csak azt magad köré tekerve indulsz el, később ledobhasd és így add vissza az embereknek az álmaikat - minden nap mást, ahogy éppen kitöltik a hiányzó részeket"; "jól van". elkérték hát a könnycseppeket, a szél boldogan formázta spirállá őket. azt mondta azért, mert így sokminden elfér majd benne - "nem kell spórolni a hellyel, még ha szerények is az igények". na igen, ő ehhez volt szokva; a végtelen terekhez, időhöz. értette is a dolgát, szó mi szó. a csiga közben nem csak varrt, hanem gyönyörű kaput is készített, hogy majd legyen mivel bezárni a bejáratot. elkészült végül a ház, beköltöztek mindketten. télen, mikor kint hideg van, a hajnal is később jön csak elő; nem szereti, ha fázik. viszont tudja, hogy hamar visszbújhat, és a kapukat becsukva élhet a világában, otthon...

---

Oszd meg, ha tetszett!