Úgy kezdődött, hogy felemelték a bruttó fizetésemet 5.000 forinttal, amiből adódóan a nettóm a tavalyihoz képest, 2 és fél ezer forinttal csökkent. Tehát bátran elmondhatja magáról a kormány, hogy emelkedtek a bérek, de ezentúl jó lenne ha hozzátenné, hogy ebből a dolgozó semmit nem vesz észre, (hacsak azt nem, hogy kevesebbet kap), mert ezzel az igazi emelkedés nem az én bankszámlámon fog mutatkozni, hanem az államkasszában. Ugyanis ezzel a tőlem levont adó összegét növelték. Ehhez nem is kell mást hozzáfűznöm…

Tény, hogy több magyar alig pár tízezerért robotol, miközben a tisztviselők, állami vezetők néhány millió forinttal tömik meg zsebüket havonta. Ha most felsorolnám, hogy ki mennyit kap, csak uszítanám a jónépet és elrontanám az emberek amúgy is szar hangulatát.

Tény az is, hogy más Európai Uniós tagországban a mi („mi” alatt értem a hétköznapi embert: mérnök, tanár, az éhbérért robotoló bányász, kőműves, villanyszerelő) fizetésünk dupláját, ha nem a tripláját keresi a „jó munkás ember”!

Bár ha jól megnézem, itt még annak is örülnünk kell, ha egyáltalán pl. a nyugdíjas nem hal éhen. Igaz, ehhez már nyugdíjasnak sem kell lennünk…

Azt mondják, megkell fizetni azt, aki értéket teremt. Ebben az országban mi vagyunk azok, akik értéket teremtenek. Dolgozunk és ezáltal termelünk. Egy normális országban mindezt megfizetik, bár azt sem mondta senki soha, hogy ez egy normális ország lenne. De szomorú, hogy az áraink viszont uniósak.

Itt lenne az ideje uniós árat is fizetni a munkánkért!

---

Oszd meg, ha tetszett!