A Magyar Rádió változásai körül forgó viták még zajlanak, de máris itt van egy újabb, ám természetében mégis egészen más felháborodást övező változás. Egy műsor megszűnése, mely a nyilvánosság kevésbé széles köreiben képezi szóbeszéd vagy asztalcsapkodó viták tárgyát. Egyesek számára talán hiánypótló műsor, másoknak talán a hallgatólagosan kimondhatatlan problémák és jelenségek kimondója volt. A Szélsőközép ismét elhallgattatott.

Intró

A Szélsőközép legutóbb a Radiocafé98.6 hullámhosszán, délutáni időpontban hallható műsor volt. Korábban a hajdani BudapestRádión, - amely a Magyar Rádióhoz képest csendesebb - átalakulása után a ma már PontFm 88.1 frekvenciáján követhettük az akkoriban még Demokrácia Rt. majd Apokalipszis Rt. néven futó műsort.

Minden rádióadó kimondja a szót, azonban kevés olyan műsor van, amelyre a szókimondó jelző mindenféle marketinges és bulváros fogás nélkül ráilleszthető. Az utóbbi időben a Szélsőközép néven sugárzott műsor ilyen volt. Jó néhány ember számára kínált egy újabb alternatívát; kritikával illette a mindenkori kormányt, a mindenkori ellenzéket, az egyházakat, a közélet és a bulvár szereplőit, a társadalmat, annak lelkiismeretét és fogyasztói szokásait. Vita zajlott a stúdióban, közben mások helyeseltek vagy tiltakoztak a hangszórók előtt és néha azon túl.

Ami az egyik oldalnak tetszik, az a másik oldalnak természetesen fáj. Miért? Arra a Szélsőközép ars poeticájából kiolvasható a válasz: „A Szélsőközép arra törekszik, hogy számon kérje a társadalmi szerződés államra eső felét és kikövetelje, hogy a hatalmi apparátus végre ellássa vállalt kötelezettségeit. Legjobb tudomásunk szerint pedig ez nem a társadalmi közgyűlölet szítása a gazdasági és politikai tőkefelhalmozás érdekében. A szerződés ránk eső fele ennek hangot adni.”

A hallgatás okai?

A műsor megszűnésének okait egyelőre csak találgatni lehet: egyesek a rossz emlékű tűrt kategóriából való tiltottá minősítés reinkarnálódását vizionálják, mások egy elég hosszúra elérő kéz munkája eredményének tekintik a műsor elhallgat(tat)ását.

Racionális, konszenzusos magyarázatot adhat a Radiocafé küldetése („nem kiabál velünk reggel, mindig mellettünk áll, soha nem csal meg, nyarat  varázsol „rosszkedvünk telébe”, feltétel nélkül szeret minket, és ha néha vitatkozunk is vele, ad abszurdum: összekapunk, akkor is tudjuk, hogy ott van nekünk, s amíg világ a világ, számíthatunk rá.” ), entellektüel és barátságos arculata, melybe nem fér bele a Puzsér Róberték által képviselt intellektuális barikádharcos konfrontativitása.

A válaszokat lehet hogy sosem tudjuk meg, de az is megeshet, hogy egyszer maguk a műsorvezetők mondják el, egy újabb frekvencián, néhány percet ennek is szentelve az új műsoridőből.

Idővel talán arról is megbizonyosodhatunk egyszer, hogy nálunk mit is jelent a média fogalma – közvetítők, nyilvános fórumok összességét, netán manipuláló és manipulálható eszközt, hatalmat?

---

Oszd meg, ha tetszett!