|
Ki szeretne a doktor úr, „a” Csernus Imre nője lenni? Nem költői a kérdés, merthogy itt a kezünkben egy könyv, A nő címmel, melyből – a szerző szándékai szerint – elsősorban azt tudhatjuk meg, hogy milyen az igazi, az ideális, a teljes nő, másodsorban viszont azt, Csernusnak milyen nő jön be. Hogy végül is melyik nő miért fizetett 3.490 forintot (merthogy Csernus vásárlói kb. 90%-ban nők), az sosem derül ki, de talán nem is ez az érdekes. Nézzük, ki lehet Csernus nője, avagy mit tud egy férfi Rólunk, Nőkről. Merthogy aki tanácsokat (mer) ad(ni), arról azt feltételezzük, hogy nagy amplitúdójú élettapasztalatait már az értő, letisztult álláspontú kívülálló szemszögéből pozícionálja. Márai is ezt próbálta, és… neki sem sikerült.
Csernus azt írja a bevezetőjében, hogy annak a titkát fejtegeti, hogyan lesz valakiből jó nő. De valójában ez a könyv nem erről szól. A beharangozás megtévesztő. Ez a könyv arról szól, hogyan kerüljük el, hogy mi is a boldogtalan, szánalmas sorsú nők sorsára jussunk, némi zsákutcából kivezető útmutatóval fűszerezve, ha esetleg a könyv olvasása során rájönnénk, hogy hoppá, ez rám is jellemző.
Magáról a „jó nőről” inkább abban a megvilágításban kapunk képet, hogy Csernus ízlésvilágában ki számít jó nőnek. Lehet, ez sem utolsó szempont, és lehet, hogy mások is hasonlóan gondolkodnak, de én a könyv egyetlen lapjában sem éreztem azt az elfogulatlan, „orvosi” álláspontot, amivel a neutralitás megnyugtatóan stabil pozíciójából mindenki felé nyitni lehetne. A könyv egy speciális réteghez szól. Nem az átlagnőhöz. Nem szól Kovács Juliskához Bugyira. Nem szól Korpa Ilonkához Bedőre. Az elithez és az elitről szól. Nem a mennyiségi alapon mért elithez persze - Csernus sem hülye - a minőségi, a magasban pózoló, a finom nő van terítéken. Akit mind nyálcsorgatva nézünk a tévében, vagy még ott sem, mert a rendező nem volt olyan érzékeny, hogy tökéletesen elkapja a karaktert. Aki nemcsak szép (mert hogy szép, az alap), hanem eszes is, meg igazi ős-nő, s persze véranya is egyben. Akiről szavak és tapasztalatok alapján csak annyit mond Csernus és a társkereső lonely wolf a hirdetésben, hogy „kisugárzása” van. Azt hiszem a magyarban az „érdekes” után ez a legsemmitmondóbb jelző.
Csernus buldózer. Buldózer abból a szempontból, hogy szemrebbenés nélkül gázol át embereken, tökéletesen kizárva látóköréből azt, hogy az illető épp milyen lélektani pozícióban helyezkedik el. Csernust ez nem érdekli. Mégpedig azért nem, mert Csernusnak alapállása van. Ez az alapállás nem rossz, de roppant mód támadható. Sokakat ráadásul irritál, mert az alapállása alapvetően egocentrikus, tehát mindenkit a saját mércéjével mérő, és rögtön-könnyen ítélő. Az ember nem hiszem, hogy ilyen. Az ember esendő. Ő ne tudná? De az ember fejlődő is. Emberek, akiket Csernus a végletekig kioszt, épp életük útját járják. Jól vagy rosszul, de energiákat fektetnek a döntéseikbe, ráadásul élettapasztalatuk, temperamentumuk adta meggyőződésből. Csernus valamiért mégis azt sugallja, hogy az ő nézetei az emberi életek kusza szövevényében egyfajta objektív álláspontot képviselnek, azaz mércét, melyhez bárkit mérni lehet. Szóval Csernussal az a bajom, hogy a kizárólagos tuti jogát vindikálja magának. Meggyőzően és meggyőződéssel állítja, hogy az a helyes, ahogy ő lát dolgokat. Pedig a világ és a benne lélegző pórnép igencsak heterogén és változásra képes. Csernus maximákat nyilatkoztat ki (nem Maximákat, a hasonszőrű női magazinokat, mivel azokat kőkeményen üti). Istent játszani ennyire konkrét kérdésekben bölcs emberek nem igazán szoktak. Vagy nem így. S nekem nem a pregnánsággal van a gondom. Mert szép a lényegre találás. De amikor ez abban nyilvánul meg, hogy azért rossz az egyedülálló anyaság, mert nekik uniszex gyermekük lesz, az azért – valljuk be így általánosságban – kemény.
De kezdjük elölről. Bemész a tecsóba, tej kell meg kenyér, a gyereknek csipsz és a többi, hisz ezt ismered. Meglátod a roskadozó, épp most rendkívüli ajánlatokat, melyek csak neked, csak most állnak készen, s köztük Csernus könyvét. Ha te az egyszerű konzumáló vagy, már itt bedőlsz. Ha nem ez a kategória vagy, akkor azért állsz meg, mert te más vagy. Te kritikus szemmel figyelsz oda a média termékeire. Megállsz, mustrálod, belelapozol kicsit, s polgári énedet azonnal pofon vágja a sok pina, fasz, kúrás, dugás stb. kifejezés, de ne legyünk álszentek, bevallhatod, hogy épp ettől lesz izgalmas az egész. Sandán a hátlapra pillantasz: úúú, háromezerötszáz, a fenébe, lecsapod a literatúrát, dühösen tolod arrébb a fémketrecet. Teszel pár indulatos kört, próbálod magad mögött hagyni az élményt, persze nem megy, így hamar visszakeveredsz a könyvespolchoz, még egyszer belelapozol, most már a mondatokra is figyelve, na, gyorsan döntesz, behajítod a könyvet a kosárba, és sebesen továbblépsz. Azon jár az agyad, hogy a mára szántak közül cserébe mit nem veszel meg, ha máris kifolyt 3.500 a kezedből, gyorsan lebeszéled magad a luxusdolgokról, akciósat veszel, és ezúttal nem vagy magaddal bőkezű, már fizetsz is, kivételesen gyorsan haza szeretnél érni, mert olvasni akarsz, felfalni a könyvet mohó kíváncsisággal, kárpótolandó rosszul sikerült életed. Várod a tuttit, nagyon kéne, annyira rádférne, hisz te szinte mindent megtettél, s mert te megérdemled.
A könyvet lazán fogod azzal a sebességgel végigolvasni, mint ha jó regényt vettél volna. Sodor a vulgaritás. Tetszik ez a megmondás, ritkán látsz leírva ilyet. Merthogy a hangnem közel sem ájtatos, de ezt egy Csernustól senki nem is várja. A latinos műveltségű, idegen szavak hálójában vergődő nagykutyák, azaz a szakma aranykeretbe foglalt tekintélyei eleget írhattak türelmes, élére csiszolt stílusban mindarról, aminek rád nézve semmilyen hatása nem lett, ez már a te szemedben nem az ő idejük, hisz nekik is ott volt a pálya, mégis nyomorban hagytak lelkileg. És ilyen előzmények után egyre nagyobb a bizalom a doktor úr stílusa iránt. Hátha a titkos recept a havervulgarizmusban rejlik.
Falod a könyvet, és ha igényed van az ilyesmire, akkor zavarni fog, hogy a lektori munka komoly kívánnivalókat hagy maga után. Nem tudom, mi okból nincs tisztességesen átfutva a szöveg. Talán szoros volt a határidő; tudjuk: utolsó percben nehéz korrekt munkát végezni, de vegyük úgy, hogy sietni kellett, hiszen várták a nők a sorsfordítást. Az hogy élőbeszéd jellegű az egész, az is belefér. Szerintem Csernus a leadás előtt két nappal leült a diktafonja elé egy barát(nő) társaságában, és elkezdett beszélni. A diktafon felvette, Gizike pedig lejegyezte. Aranyszájú Imre. De hogy szmájlik a corpusban, az gáz. Ennyire Csernus se legyen jó fej. Nádor Péter felejthető illusztrációinál meg talán jobb lett volna, ha nem kérnek fel senkit. Ez amúgy sem egy olyan könyv, amit mindenáron, erőből illusztrálni kellene.
Szóval ha engem kérdezel, s főleg ha nő vagy, azt mondom: vedd meg a könyvet. Nem kapok belőle jutalékot – sajnos. De ha úgy vesszük, hogy ezt a könyvet csak annak nem kellene elolvasnia, akinek évek óta tökéletesen harmonikus énképe és kiegyensúlyozott párkapcsolata van, és él ma Magyarországon kicsit több mint 5 millió nő, ebből potenciálisan szerintem kb. 2 millió olvashatná a könyvet életkorilag, élethelyzetileg, akkor nem járnék rosszul, akkor se, ha csak egy forintot kapnék könyvenként. Hogy ennek hiányában mégis arra biztatlak, hogy ezt a vételt nem fogod megbánni, az valószínűleg azért van, mert hiába kritizálunk, hiába sóvárgunk, hiába hazudozunk magunknak: ebben az írásban mégiscsak több van rólunk, Nőkről, mint az utóbbi években megjelent hasonszőrű művek bármelyikében.
Dr. Csernus Imre: A nő. Jaffa kiadó, Bp. 2007.
Kép: gportal.hu
Kapcsolódó írásaink:
A nő
Egy asszony sorsának a megfordítása - könyvkritika
Oszd meg, ha tetszett!  |
Hozzászólások
Gondolkodtam rajta, hogy megveszem, valahol, valamikor, valamilyen ajánlóban olvastam, hogy férfiaknak is érdemes elolvasni, mert...mert a miértre már nem emlékszem, de akkor és ott nyomós oknak tqnt.
no de mér mazo? mellébeszélősdn i nem ér.
Na, ha ettQl se tudom meg mi kell a nQknek, akkor tényleg nem köll. ...pedig azt hittem. ...pénzem marad a dunna alatt.
A nő. sajnos, még nem volt lehetőségem elolvasni, bár itt figyel a polcon egy ideje. de amennyi bizton lejött, az a hatásvadászat, a tehetség...és a korlátoltság. azok alapján, amit írtál Judit: uniszex gyerek?! ööö...ilyenkor elgondolkozom, hogy tán bajok lennének a doktor úr identitásával?
természetesen korszakalkotó A Mű. a kritikai él az én irányomból: a soha nem nyugvó, maximalitást hajkurászó hozzáállás. többet. még. ez nem elég.
Judit kedves, nagyon jó írás, azzal a szellemiséggel és szellemességgel , amit már megszokhattunk. részemről szeretem azt a spirituszt, ami többet láttat és ritka tulajdonság. köszönjük.
Az írás remek, ebben egyetértünk.
"Minden forma múlandó, minden ragaszkodás szenvedés."
...végül is nem olyan mindegy minek hivjuk, ha kb mindenki sejti mire gondol? dr Cs. egyébként maga is keményen kompenzál ez látható, valószínq ennek is van oka... ez tény.
Én nem kedvelem az ürgét. Lehet, hogy jók a módszerei és ez a fajta vulgáris odamondás kell a mai világban az embereknek ahhoz, hogy ráeszméljenek a tutira.
Lehet, hogy nem merünk szembenézni saját magunkkal, és menekülünk magunk elől is. Lehet igaza van Csernusnak.
De nem hiszem, hogy receptet lehetne adni az "igazi nő"-höz.
Minden férfi és minden nő másként látja az igazi nőt. Éppúgy, mint az életet és a boldogságot.
Tiszteletre méltó kedves Judit, hogy felülkerekedtél a női sértődésen és szakmai véleményt tudtál mondani. Én viszont maradok a zsigerből jövő véleménynél.
Csak neked és csak most...
Nagyon nincs mit ragozni a dolgon, mert Bogi és ElCamino elmondtak mindent - igazuk is van. Annyi kiegészítés, hogy számomra eleve abszurd, hogy egy férfiként élő ember próbálja megmondani a nőknek, hogy hogyan is kéne NŐnek lenni. És itt azon van a hangsúly, hogy megmondani. Ugyanis más lenne a helyzet, ha az írás arról szólna, hogy Dr. Csernus Imrének mit jelent a NŐ. Számomra picit olyan volt a könyv, mint azok a tv-s halottidézések - valakire biztosan ráhúzható...
Judit, ismét nagyot alkottál; köszönjük.
Természetesen sokminden múlik az anyán, valószínüleg vannak sikeresebb egyedüálló anyák is, mint az Ő anyja, szóval nem azt mondom, hogy mindig minden esetben, de a saját helyzetem kapcsán kissé körbenéztem a világban és biza azt tapasztaltam, hogy soxor meglátszik a fiúkon az apjuk hiánya....persze vannak üdítő kivételek is.
Most így röviden (hosszabban inkább személyesen) nem mindig, vagy gyakran nem kellően férfias/ügyes/praktikus/stb viselkedés, megnyilvánulás, a másik nemhez való problémás viszony /hogyan is kezeljük a nőket/. -ilyen szempontból még a családban élő, de anyuka kedvenc fiacskája is mutat hasonló jeleket-
...persze mindenkinél más és más, hogy mit gondol elvárhatónak...
válassz:
Biszexualitás
Heteroszexualit ás
Homoszexualitás
Leszbikusság
Aszexualitás
Autoszexualitás
Kinsey-skála
Monoszexualitás
Pánszexualitás
Parafília, azon belül:
edificofilia, algolagnia, amaurofília, aszfixiofília, autoginefília, biasztofília, cassiofília, dendrofília, efebofília, exhibicionizmus , fetisizmus, agalmatofília, dulciafília, galaktofília, emetofília, hematolagnia, koprofília, xülofília, mekafília, müzofília, plüsfília, szitofília, trikofília, urolagnia, frotteurizmus, gerontofília, harpaxofília, hübrisztofília, incesztofília, infantilizmus, kéjgyilkosság, klizmafília, makrofília, majeziofília, melesofília, nekrofília, nekropedofília, nekrozoofília, pedofília, piktofília, szadomazochizmu s, rotafília, szkatofília, szkotofília, telefonfília, transzformációs fetis, vorarefília, voyeurizmus, xenofília, zoofília
ezek a szexualitással kapcsolatos fogalmak. az uniszex jelentése: nemek között különbséget nem tévő.
(nem hiszem el. az ellenőrző kód: s 2 e x)
Talán nem volt elég egyértelmű, mikor azt írtam, hogy költői túlzás, akkor arra gondoltam, hogy nem feltétlenül csak direkt a szexualításban jelenik meg/jelenhet meg. ...persze ott is, ha máshogy nem, mert eleve problémás lehet a nőkkel való viszony -ismerkedés, udvarlás szinten.
Igen, ismerem az uniszex jelentését, csak azt gondolom nem minden esetben kell szó szerint értelmezni a dolgokat. lásd töketlen esetén nem arra gondolok, hogy hiányozna ténylegesen az, ami.
...persze az is lehet, hogy én gondoltam túl érző lénynek doktor Csét, és valóban úgy és komolyan gondolta, de azért ezt kétlem.
Sajnos én csak körülírni tudom, amire gondolok, pontosan meghatározni nem, de szerencsére nem is vagyok szexológus, sem agyfürkész, így ez talán nem is akkora gond.
Judit, nem vontam kétségbe a profizmusát, csak az érem másik oldalát feszegettem.
Pedig szerintem ez inkább szórakoztató kategóra, szakkönyvet nem kapsz a Tecskóban és az aluljáróban. --meg se veszi a "pórnép". Persze van benne igazság (mint pl a Hogyan legyünk boldogtalanok c könyvben, amit sok-sok éve vettem szintén, nem szakkönyv, de jókat röhögtem mikor magamra ismertem pár helyen), de alapvetően nem szakmai publikáció. Az, hogy milyen néven fut? Arról a boltosok tehetnek csak, meg a fórumosok attól, hogy az égre azt mondom zöld még kék fog maradni. Annyi baromságot láttam már pszichológia néven futni könyvesboltban, fórumokon a sok önmegvalósító vacaktól kezdve...
...ha majd felvételi feltétel lesz az eltére, mint a nagy Atkison könyv, akkor talán mondhatjuk, hogy szakkönyv. Kezeld bulvárként, mert az.
A pszichológia (az ógörög ČĹÇŽ [pszükhé] lélek és ťżłŻą [logía] tudomány szavakból áll) jelentése = lélektan: az emberi gondolkodással (mentális folyamatok) és viselkedéssel, a lelki jelenségek mibenlétével, felépítésével, működésével, fejlődésével, zavaraival foglalkozó tudomány.
Magyar Pszichológiai Társaság http://mpt.hu/index.php?option=com_content&task=blogcategory&id=23&Itemid=124
A pszichiátria (a görög ČĹÇšąÄÁšşŽ [ľŔšĂÄŽźˇ], pszihiátrikí [episztími] a lelki betegségek tudománya, psziché a lélek/szellem és iatrós az orvos) az orvostudomány egy ága, amely a pszichés zavarok, pszichés betegségek diagnózisával, terápiájával és megelőzésével foglalkozik.
Wikipédia http://hu.wikipedia.org/wiki/Pszichi%C3%A1tria
Reldom: google itt is van, köszi
...de nem győzött meg.
Na ez egy konstruktív kérdés volt, köszönöm!
Picit bővebben:
* pl. olvastam pár könyvet régebben -e "tudomány" nagy művelőitől és igen gyakran hiányoltam a tényleges tudományos alátámasztást, gyakran csak találgatást, blöfföt, mellédumát láttam.
* másodsorban a jelenleg élő kis művelői közül is volt szerencsém párat ismerni, akik az esetek nagy részében nem voltak meggyőzőek, hogy finom legyek, ennél mélyebben max személyes beszélgetsében. (nem véletlen tudom, hogy a belépő -legalábbis régebben- az Atkinson féle könyv volt)
* ugyanakkor, bár nem olyan mélységben, de volt módom pszichiátria szakkönyveket is olvasgatnom és pszichiáterekke l beszélgetni, na az tudomány. -a pszichológiához képest legalábbis-
...na most böktem egyet oda is, asszem készülhetek egy frontális lobotómiára is
Most vagy én gondolkodom túl lazán, vagy tényleg ilyen nehezen viseli mindenki a froclizást.
De most komolyan, szüksége van a pszichológiának az én elismerésemre? ...ha igen, ott már nagy a baj.
Csernus egy pozőr, az a tipus, amelyik kisbaltával próbál embert faragni a másikból.
Ez néha sikerül is.
A médiacsernus jelensége megint más, ott azért fizetnek, hogy hülyeségeket beszéljen, kimondja a tutit, és vulgáriskodjon, de az ágybavizelésre mindentől függetlenül ott se nem a vécénalvást javasolja.
A pszichológia, mint tudomány kérdésköre pedig roppant furi.
A behaviorizmust vagy az szociálpszichol ógiát nehéz nem tudománynak tekinteni, a pszichoanalízis t pedig nehéz annak, látszólag*! de majd kihullik az ocsu és magmarad a korpa, mint az nagy bölcsen meg lehet jegyezni ilyen esetekben...
A működő pszichológusok nagytöbbsége valóban nem tudós, hanem lélekgyógyász, kb. olyan viszonyban a pszichológia-tudománnyal, mint a körzeti orvos az orvostudománnya l: felhaszálója az okosok eredményeinek.
* A pszichonalízisb en az a furcsa, hogy amilyen elszált magyarázatokat adnak dolgokra, meg amilyen körmönfont logikával érvelnek, pont annyira működőképes modell.
Elvileg cáfolható, vizsgálható, a valóságot hellyel-közzel működőképesen leíró, a gyakorlati -ez a nagyon fontos!- használatra megfelelő szimbólumrendsz er, egy pragmatikus fordítónyelveze te a tudattalan tartalmaknak, azok hatásainak.
Maslaw-ról meg az egyéb lényekről pedig szó se essék.
A pszichiátria pedig egészen mással foglalkozik, mint "A" pszichológia. Ezekneknek csak a neve hasonlít egymásra.
Persze nincs szükség a Te elismerésedre, ahogy a Nap sem a hited miatt kel fel, úgy a pszichológia tudomány volta sem a hited függvénye.
Azért nem lehet 120 kilós Ilonka Igazi Nőként boldog a Sanyival, mert ha Igazi Nő lenne, akkor nem kellene neki egy olyan Sanyi, akinek kell egy 120 kilós Ilonka.
Egyszerű.
Ne haragudj, de megint kötözködnöm kell... Mi van akkor, ha pl. Ilonka valamilyen betegség miatt 120 kiló...? Ez alapból feltételezi, hogy belőle sosem lehet igazi nő...?
Egyébként szerintem az Igazi Nőség feltételez(het) i az Igazi Férfiság meglétét - abban hol tartunk...?
Így az Igazi Nő nem féllábú, nem kancsal, nem kopasz, nem beteg, hanem úgy néz ki, mint aki képes szülni.
Sokat.
Az Igazi Nő ennek ellenére nem a nőiségnek a kivirulása, hanem a férfinak az ékszere, egy olyan státusszimbólum , mint a Rolex, csak könnyebb megszerezni.
Szerintem a párválasztási stratégiákat és a kihogymiértszül het-témát most hagyni kéne ( ennél jóval több van benne ), ez csupán a könyvről szól... viszont azt mondod: az igazi nő nem beteg - mi van a lelkibetegségge l, ugyanis a könyv alapkoncepciója szerintem ennek a kezelése, boncolgatása lenne...
az igazi nő - rolexes meg... na szerintem ez a hímsoviniszta duma... ( btw. az igazi nő fogalma nem biztos, hogy egyenlő a jó nő fogalmával... )
Batu: ne akard az embert társadalmi lényétől leválasztva biológiai lényként kezelni. Pár szor leírtam, hogy ezt akkor tehetnénk meg, ha az utcán ürítenénk, amikor épp ránkjön. Egyébként a hipergámia emberi, mégha az állatoknál ehhez hasonló viselkedés fel is lelhető, az nem az.
Hogy mennyire emberi: A mai Igazi Nő ha visszamenne 300 évet, a kutyának sem kellene...
A borz vagy a kutya sem oda szarik, és akkor, amikor rájön, hanem az ürítőhelyére.
Nem attól ember az ember, mert nem piszkítja össze az udvart, vagy mert jól behatárolt ürítő és higiénés szokásai vannak.
Ez sokkal inkább köszönhető ragadozó őseinknek, és a felegyenesedésh ez tökéletlenül idomult anatómiánknak, mint annak, hogy civilizáltak vagyunk.
Vannak az emberségnek nagyon mélyről fakadó evolúciós gyökerei, amin a kultúrális máz nagyon vékony.
Ilyen a párválasztási preferencia vagy az ürítési szokások.
Az egyikben majmok vagyunk, a másikban inkább farkasok.
A társadalom maga sem létezhetne ez nélkül az alap nélkül, és az is (a társadalom) vizsgálhatatlan , ha eltekintünk attól, hogy elsősorban biológiai lények vagyunk, egy ragadozó attitüdökkel rendelkező főemlősfaj tagjai, melyeknek meglehetősen szigorú dominancia-hierarchia rendszere van.
A mai jó nő kép, és a háromszáz évvel ezelőtti jó nő kép összehasonlítha tósága/összehasonlítha tatlansága érdekes kérdés.
Pompadour, a majdem akkori kor egyik ideálja ma sem lenne egy rusnyaság, és a Milói Vénusz sem az, akit kidobnál az ágyadból, miért gondolod, hogy a mai ideál a kutyának sem kellene?
Az ember nem ragadozó, és nem is ősnövényevő, ne menjünk bele sokadjára. Nincs benne több ragadozói hajlam, mint más mindenevőkben. A farkasok viselkedésben, anatómiailag, vadászásban, hierarchiában, mindenben teljesen mások. Ürítési szokásokban is...
A párválasztási preferencia nagyon is emberi, és mára jól felülírta a társadalom az ösztönöket. Mai párválasztásunk nem udódnemzés alapján történik, mint ahogy Te is leírtad néhány kommenttel alább. Sőt, az ősembernél és majmoknál működő hierarchia dominencia rendszer sem állja meg a helyét mai társadalmunkban semmilyen formában.
Attól mert valamit sokszor elmondasz, még nem válik igazzá.
Ami tény az, hogy az őseink elindultaka ragadozóvá válás rögös útján, és majd a felét, kétharmadát meg is tették ennek, s ez nem csak emésztőrendszer én, hanem a táplálkozási és ürítési szokásain is nyomot hagyott.
A farkasok étkezési és ürítési szokásairól nem tudom, mennyit tudsz, ahogy az sem, hogy az emberéről egy etológus szemével milyen képet kapsz.
Az ember eszeget is meg lakomázik is. Az első a főemlős hagyatéka, a második a ragadozóvá válni készülő ősé -nincs mégegy olyan főemlős, amelyik lakomát tart és hülyére eszi magát, csak az ember.
Az ember széklete büdös, majdnem annyira, mint egy igazi ragadozóé, ellentétben a többi főemlősével, ami ha nem is orgonaillatú, de közel sem annyira penetráns, mint a mienk, és ugyanúgy, ahogy farkas, úgy mi sem szarjuk össze a hálóhelyünket. Ez nem elmondható se a gorlillákról, sem a csimpánzokról, se az orángutánokról. Ezek a jószágok simán odaszarnak, ahol esznek, alszanak.
Egy farkas, vagy egy ember természetes körülmények között sosem tenne ilyet.
Az kevéssé képezi a vita tárgyát, hogy az ember ürítési szokásai sokkal jobban hasonlítanak a farkaséra vagy a borzéra, mint a legközelebbi rokonaira, az emberszabású majmokéra.
A lakóhelyünk is inkább egy ragadozó oduja, mint egy növényevő, vagy egy majom fészke, ezt a bolhánk bizonyítja, lévén az ember az egyetlen olyan majom, amelyiknek vannak bolhái.
A párválasztási preferenciáinkb a a társadalmi kovenciók nagyon kicsi mértékben szólnak bele.
Az ellenkező nemü szülővel való templátos illeszkedés/nem illeszkedés annál inkább.
Az ősember hierachiarendsz eréről fogalmunk sincs, nem tudjuk, hogy az milyen volt, a mai ember a társadalmában alapvetőenkonce ntrikus.
Van ő, a közvetlen környezete (a családja), a külső köre (barátai, munkatársai), és a törzs, amibe tartozik (ezek azok az emberek, akikkel érintkezik, átlag 2-300 ember). Ezekkel áll interakcióban, ezekkel van valódi társas viszonyban. Ebben a körben a szerepek nagyon világosan le vannak osztva, megvan bennük mindenkinek a helye, funkciója, a tozsalkodások rikák, és ha vannak is, nagyon ritkán fajulnak tettlegességig. Általában kimerül a pózolásban, fenyegetőzésben , üvöltözésben, aljaskodásban.
Ebben a farkasokra és a majmokra egyaránt hasonlítunk.
Az, hogy a társadalmunk fejlettebb, és van benne még néhány szerveződési szint, ami túlmegy ezen a természetes közegen, az már "csak" a kuturális máz, ám az, hogy képesek vagyunk elfogadni a dominanciát anélkül, hogy a domináns egyed jelenlenne, ez már inkább a farkasfalkához közelíti a majomlétünk.
Enélkül a fontos képeség nélkül nem lennénkképesek arra, hogy országként, nemzetként, polgárként vagy alatvalóként létezzünk, nem lennénk képesek a társadalmi hierarchia kialakítására, ahogy a demokráciára sem.
Az, hogy Pompadour szép volt-e, szép lenne-e a mai világban az egész jól meglehet itélni a róla készült szobrokból, festményekből. Abban igazad van, hogy azt nem tudjuk megitélni, hogy pl. Denise Richards tetszést aratott volna-e a Napkirály udvarában, de összehasonlítva ezt a két nőt, bennem nem sok kétely marad ezügyben.
Bogi
A nőkről, a Nőről nem a nőknek kell vitatkozni, mert ha ez történik, abból középeurópai vörös színü haj keletkezik mindenféle idétlen cipőkkel, bumfordi nadrágokkal.
Egy olyan nőtől kaptam kölcsön a könyvet, aki a férjétől kapta ajándékba. Vicces, mert kíváncsi lennék, a pasi nem-e magának vette bízva abban, hogy asszonypajti majd ebből megtudja a tutit. Ha tudta volna, hogy ebből a bizniszből milyen szarul jöhetett volna ki, biztos nem vette volna meg.
"Bár Csernus egyetlen nőjét sem tettem még részben sem magamévá"
honnan tudod?
"médiacsernus"
nagyon tetszik a kifejezés, lenyúlom. kb. azt olvastam egy Cs. interjúban, hogy ő azért hagyta ott a téjvét, mert a multik tolerálhatatlan mértékben ugattak bele a módszereibe, az elképzeléseibe és nem akart csicska lenni. ha ez tényleg így volt, azért az tiszteletre méltónak tűnik, vagy nem?
"felhaszálója az okosok eredményeinek."
nos, ez érdekes. kissé negatív felhangot éreztem ebben, pedig nem hiszem, hogy akár a pszichológián, akár más tudományterület en a legtöbb user több kellene, hogy legyen üllőnél. a kalapácsok annyira ritkák, hogy azokat már nobel-díjazzák, hisz ők építik tovább a praxist, és ők döntenek paradigmát. az átlag orvos vagy az átlag pszichomakker is kreatív kell, hogy legyen egy adott szinten, hiszen az analógiás gondolkozás kötelező, mivel minden eset egyedi. a hangyák ide azért kevesek lennének.
"Maslaw-ról meg az egyéb lényekről pedig szó se essék."
Maslow-t én rendre ott döntöm meg, amikor pl. baromi éhes vagyok, de mégis leülök a prokontra miatt a gép elé kirakni egy cikket
"A pszichiátria pedig egészen mással foglalkozik, mint "A" pszichológia. Ezekneknek csak a neve hasonlít egymásra."
hát azért ennyire ne sarkítsunk. sztem mindkettő a harmonikus lelkiegyensúly kizökkenését próbálja orvosolni. de mondjuk itt már segítséget kérnék: nagyon egyszerűen nem az van, hogy a pszichológus az enyhe lelki megborulásokkal , a pszichiáter meg a durvább esetekkel foglalkozik, amikor már borul a kémia is, súlyosabbak a testi tünetek, vagy szociálisan már tolerálhatatlan abb esetekről van szó? (csak tapogatózom)
"Azért nem lehet 120 kilós Ilonka Igazi Nőként boldog a Sanyival, mert ha Igazi Nő lenne, akkor nem kellene neki egy olyan Sanyi, akinek kell egy 120 kilós Ilonka.
Egyszerű."
hmmm. szóval ezzel kb. azt mondod nagyon szellemesen és kissé körmönfontan, hogy egy 120 kilós nő nem lehet elégedett önmagával, kvázi nem jó nő. de miért is nem?
(hemzsegnek a szemhúzogatós megjegyzések)
"Így az Igazi Nő nem féllábú, nem kancsal, nem kopasz, nem beteg, hanem úgy néz ki, mint aki képes szülni.
Sokat. "
na ezzel is kb. az a bajom, mint Csernus maximáival. tudod milyen meghatóan szép művészfilmet lehetne csinálni abból a témából, hogy van egy bármi okból féllábúvá lett nő vagy egy beteg, és ez a féllábú, beteg hölgy nagyon nő a vásznon és nagyon tud szülni... sztem ehhez nem is kell moziba ülni. nem azt állítom, hogy ez a többség, ahogy százlábú ilonyka kapcsán sem, de hogy van ilyen, és nem kevés, azt be kéne építeni ezekbe a kinyilatkoztatá sokba. csak ha megtennéd vagy a doki, akkor máris finomabban hangzana az überige, pedig lehet, többen kajálnák az életszerűség miatt.
"Az Igazi Nő ennek ellenére nem a nőiségnek a kivirulása, hanem a férfinak az ékszere, egy olyan státusszimbólum , mint a Rolex, csak könnyebb megszerezni."
sztem a te igazi nődet vagy csernus igazi nőjét nehezebb megszerezni, mint a kütyüt. bár... tisztázni kéne, mit értünk megszerzés alatt.
"igazi nő fogalma nem biztos, hogy egyenlő a jó nő fogalmával"
1000-ből hány az igazi és hány a jó, ha nem egyenlő?
"miért tetszett? Mert azt mondod alapvetően tetszett. Melyik vonal volt az erősebb, ami megfogott, a szakmai vagy a bulvár/biznisz?"
őszinte leszek (mint mindig)
1. mert az az illúzióm támadt, hogy foglalkoznak velem.
2. ezt egy olyan pasi tette, aki - bármennyire is ütjük - különleges személyiség.
3. nagyon értékesnek tartottam a játszmás részeket, illetve az azokról való lepel lehántást.
4. a biznisz része hidegen hagy. bár belegondolva, ha mondjuk Bogi meg én összeülnénk, és ledobnának elénk egy diktafont, kb. hasonló bestsellert dobnánk le a plénum elé, mint ez a könyv.
igazad van, rosszul kérdeztem. kérlek definiáld nekem a te inerciarendszer edben, ki a jó és ki az igazi nő.
a mai jó nő és a 300 évvel korábbi. jó felvetés. jobban hajlok afelé, hogy egyet értsek veled. de ezek csak a kosztümök. sztem az ember a legtechnokratáb b korban is ösztönlény marad biológiai szinten. nő kell neki, anya. a nőnek meg pasi. ez lehet izompolesz meg tanga, meg push up melltartó és 32-esre sorvasztott gésaláb is akár külsőségeiben.
és a feromokkal amúgy mi lesz? én már ezen is gondolkodtam. hogy mi dönti el a szimpátiát: tényleg ezek a kis molekulák, vagy sokkal inkább sajátos, preferált archetípusok, melyeket vagy viszontlátunk a magunk számára egy arcélben vagy egy szemöldökben vagy egy mellben, vagy nem.
Attól, hogy valamit okos összetett mondatban írsz le és igaznak vélsz, még nem válik azzá.
"Ami tény az, hogy az őseink elindultaka ragadozóvá válás rögös útján, és majd a felét, kétharmadát meg is tették ennek, s ez nem csak emésztőrendszer én, hanem a táplálkozási és ürítési szokásain is nyomot hagyott."
Ez nem így működik. A rendszertani fejlődés nem a növényevőtől a ragadozók felé haladó út. Vannak ragadozók, vannak növényevők, vannak mindenevők. Nem fejlődik egyik a másikká. Az erről szóló lapok ennél sokkal korábban le lettek osztva.
"A farkasok étkezési és ürítési szokásairól nem tudom, mennyit tudsz, ahogy az sem, hogy az emberéről egy etológus szemével milyen képet kapsz. "
Eleget. Volt/van szerencsém az átlagnál sokkal többször "farkasokkal táncolni". Az embert nem szeretem etológiai szemmel nézni viszont. Sokkal inkább emberi szemmel. Van értelme szerinted?
"Az ember eszeget is meg lakomázik is. Az első a főemlős hagyatéka, a második a ragadozóvá válni készülő ősé -nincs mégegy olyan főemlős, amelyik lakomát tart és hülyére eszi magát, csak az ember. "
Az eszegetés szerintem nassolás kategória, civilizációs betegség nem ösztönös kényszer. Semmi bajod nem lenne, ha nem eszegetnél. A főemlősök eszegetése 80-90%os növényevésüknek köszönhető. A növényevés sokkal folymatosabb mint a húsevés, természetszerűl eg. Ettől függetlenül a majomcsapat táplálkozási szokásaitól is függ, hogy épp lakmározik-e. Mert lakmározik. A majomhordák vándorolnak. Elfoglalnak egy új helyet, ami tele van kajával. Akkor eszegetnek. Aztán ez elfogy, de még nem állnak odébb, mert elég táplálék van akciórádiuszon (sic!) belül. Ehhez viszont oda kell menni, belakni, és visszamenni.
Az emberi széklet (és minden széklet, egészséges gazdát feltételezve) elviselhető/etlen volta kizárólag attól függ mit eszel.
A főemlősök sem szarnak fekhelyükre, pláne nagy hányaduk fán lakik...
"... ezt a bolhánk bizonyítja, lévén az ember az egyetlen olyan majom, amelyiknek vannak bolhái. "
Ez nem igaz. Minden élőlénynek megvan a maga kis élősködő kultúrája. A csaknem négyszáz bolhafaj közül jut a majmoknak is. Sőt tetvek esetében vannak olyanok, amik kifejezetten majomfajok szőréhez alkalmazkodtak.
"A párválasztási preferenciáinkb a a társadalmi kovenciók nagyon kicsi mértékben szólnak bele. "
Érdekes kérdés, szerintem valakiknél nagyon, valakiknél kevésbé...
Amit a ő, munkatársak, család, barátok, stbről írtál nem hierarchiarends zer, hanem az egyént körülvevő mikrotársadalom . Ebben nem a állatvilágból ismert hierarchia alapelvek a mérvadóak és nincs köze a majmok , vagy farkasok esetében tapasztalható dominancirendsz erhez. A majmoknál például "illik" a nőket alázni, ha csúnyán néznek, az alfahím van a középpontban (Te az egyedet írtad középpontban, pozíciótól függetlenül), stb.
A régi festményekről nem kapsz objektív képet. Jópár nőről kiderült (főleg uralkodó szinten) , hogy számára előnyös képeket csináltatott, miközben olyan ronda volt, hogy az oroszlán sírva enné meg.
btw. Bogival leülve ennél százszor jobbat dobnátok össze...
a jó nő az én interpretációmb an nem csak puszta test. az én értelmezésem szerint a jó nő a tágabb halmaz, az igazi a szűkebb. a jó nő viszont a potenciális igazi. dettó ez pasiban. Bogi azt mondta egyszer, hogy igazi csak egy van. én ezzel vitatkoztam. az igaziból sztem van jó pár szerte a világon, bár lehet, sosem talákozunk vele. annyiféle lehetőség van emberben összemixelni a számodra legjobbat, hogy képtelennek tartom, hogy ez csak egyetlen személy lehet. a lehetőségek többek, mint mi. tudásunk sincs sokszor arról, mi jön (jöhetne) be. Judit szerény.
A jó nő nem női kategória, bár a nőkről szól.
Ha egy nő önmagában jó nő akar lenni, olyan, aki jólérzi magát a bőrében, akkor vagy szerencsés, és szép, vagy lemond arról/nincs szüksége a férfiak elismerésére.
Ez is egy út, de az nem a jó nő útja, hanem egy másik.
Egy 120 kilós leányzó megtalálhatja az élete párját, azt a társaságot, aki őt úgy szereti, ahogy van, de a jó nő titulus az többségi, kvázi objektív vélemény.
A jó nő nem a legjobb nő a világon. Itt azt hiszem nem voltam egyértelmű. A jó nő, az nem a szépségideál, nem 10-20 van belőle összesen, hanem rengeteg.
Mint a Rolexből.
A felhasználója az okosok eredményeinek címü kiszólásomba nem szándékoztam negatív felhangokat keverni, az egyszerű ténymegállapítá s volt, arra vonatkozólag, hogy ismeretalkalmaz ó a háziorvosok, pszichiáterek, pszichológusok nagyrésze.
"A" pszichológia az ember egyéni és társas működésével foglalkozik. A pszichopatológi a ennek egy kicsike része. Persze a "normális" civil ember ezzel találkozik. A pszihiátria pedig konkrétan patológiákat vizsgál, kezel.
A pszichiáter orvos, a pszichológus alapvetően nem.
A pszichiáter gyógyszert ír fel, a pszichológus az öngyógyulást teszi lehetővé, segíti. Ennek a kettőnek illene együtt dolgoznia, működnie, ahogy leírtad a kémia borulása, adjunk rá dopamint, hadd örüljön, a pszichológus meg elmeséli neki, hogy milyen jó is ez, és gyógyultan távozik.
Ha profán akarok lenni.
A pszichiáter nem csak gyógyszerel. Egy klinikai szakpszichológu s pedig nem csak beszél (nem gyógyszerelhet, mivel nem orvos, de javaslatot tesz)
Saját tapasztalatok sajnos.
Azok a lapok nem véglegesen vannak leosztva.
A barlangi medve kizárólag fűevő volt, egy nagyon közeli rokona, a jegesmedve ragadozó.
A párosujjú patások java növényevő, vannak közöttük mindenevők, és volt nem is túl régen egy ragadozó disznófaj Amerikában.
Az orángután szinte kizárólag növényevő, a csimpánz ezzel szemben csúcsragadozóké nt is viselkedik, ha úgy tartja kedve.
Egy mindenevő élőlény előtt nyitva áll az út a ragadozás és a növényevés felé egyaránt.
A teremtés még nagy vonalakban sincs befejezve, és nem is volt ezelőtt 1-3-5 millió évvel.
Az emebrt etimológiai szemmel szemlélni sokkal érdekesebb, és mélyebb, mint emberivel. Ha eltekintünk attóla téveszmétől, hogy a teremtés koronája, feltárul előttünk az igazi különbséga a mi viselkedésünk, és a többi állat viselkedése között.
A nassolás nem kényszer, hanem örökség. Hogy örömet lelünk a szotyizásban, ez a főemlős örökségünk. Nem a mi civilizációnk találmánya az egész nap evés, ez megvan a természeti népeknél is.
A gorillák rendszeresen beleszarnak az általuk épített fészekbe, és fekásan ébrednek.
Valamint sohasem lakomáznak.
A társválasztási preferencia statisztikai dolog.
Igen, van, aki kevésbé olyat keres, mint az anyja, apja, de a statisztika azt mondja, hogy fontos dolog a templátos ilesztés, baromi magas szignifikanciáv al.
Bolhái csak annak a fajnak vannak, melyek eleget tartózkodnak ahhoz egy helyen, hogy ki tudjanak kelni az új bolhák.
Majmok közül ezzel a dicsőséégel egyedül az ember rendelkezik.
A többi majomnak csak tetvei vannak, nekünk bolhánk is.
Az egyén mikrotársadalmá ban az egyén áll a központban. Nem biztos, hogy az alfa helyen -ez a valószinű-, de potosan tudja, hogy hol a helye, ahogy mindenki más is tudja. A leosztott csípéssorrendde l, szigoú hierarchiával nincs ok arra, hogy folyamatosan alázd a másikat, éreztesd a dominanciádat, és hódolja a dominánsnak.
Ahogy a farkasfalkában sem folyamatosan verekszenek az egyedek az alfa pozícióért, vagy a csipánzcsapatba n a groomingsorrend ért, úgy az ember sem folyamatosan az előrejutásért harcol.
Annak is meg van az ideje.
Ezek a nagy összeveszések, kibékülések.
A régi festményekről valóban nem kapok képet arról, hogy X.Y. hogyan nézett ki valójában, ám arról igen, hogy szeinte hogyan kellett volna kinéznie.
Ez pedig elég, hogy eldöntsük, hogy az, akit tényleg szépnek tartottak akkor, ma szépnek számítana-e.
most nincs időm mindenre válaszolni , bár szerintem nem is akarok
Homoki bolha pl..Dermatophilus penetrans, tipikus majombolha faj a sok közül...
Az etológia és az etimológia nem egy dolog. Ne keverd őket.
A majomhordák MINDEN NAP verekednek a helyezkedésért. Hímek nőstények egyaránt...
Feleslegesnek látom a további vitát. Ellenmondást nem tűrően mondasz valótlant.
Azonban ha kicsit kilép az ember a falkába verődött hímek nyálcsorgató beszélgetéseibő l, és úgy igazán belegondol, akkor a jó nő kap egy másik értelmet is, ez lesz az, aki nekem jó nő!
..és Ő az, akivel jól érzem magam, aki derűt hoz a napjaimban, aki kívánatos és szép, mindamellett okos és kedves és aranyos és tündéri, aki jó feleség, barátnő, testvér, anya és gyermek egyszerre, akit nekem teremtett az Isten, aki nélkül az ember hiányt érez és csak az űrt tapogatja magában. A személyes jó nő, több mint kémia, a személyes jó nő maga a csoda.
...persze ismerek olyat, akinek minden nő jó nő volt, de valószínüleg ez nem a nők erénye/hibája volt.
Feleslegesnek látom a további vitát. Ellenmondást nem tűrően mondasz valótlant.
Ezt még idézni fogom.
Hát kinek ez, kinek az!
Sztem semmilyen emberrel kapcsolatos dolgora nincs egyértelmű definíció vagy kategória, mivel nincs 2 egyforma ember, akit össze lehetne kötni. Tehát minden szubjektív, és vitatkozni lehet, de a végén senkinek nem lesz igaza. Csak véleménye.
A könyv pedig nem nektek szól! Azoknak a háziasszonyokna k, akiket csal a férjük, azoknak a kislányoknak, akik apa nélkül nőnek fel, azoknak az középkorú özvegyasszonyok nak, akik
azt hiszik, már nincs értelme az életüknek.
Tessék mindent a megfelelő helyen kezelni. Csernus könyve nem szakácskönyv, hogy végy két tojást és süsd meg, azt nesze neked rántotta....Bár ilyen egyeszerű lenne a pszihológia....
Amúgy A Férfi c. könyve sztem jó. Nekem inkább a stílusával van bajom, mert sztem Csernus rossz író,
de a tartalom nagyon is a helyén van.
hangulat, íz, illat, benyomás, idő, megszokás, alkalmazkodás, változás.
1. mondat: AMIKOR A MUNKÁT ELKEZDTÜK, bementem a kiadóba, és beszélgettünk a témáról az ott dolgozó nőkkel (?!) Miért írja nagybetűvel az első tagmondatot? Talán bizonytalan és így kompenzál? Miért van kérdőjel és felkiáltójel? Csernus doki, nem tudja eldönteni, hogy akikkel a kiadóban találkozott azok nők-e, vagy férfiak?
2. mondat: Kedves Olvasó láthatja, milyen határozott, következetes válaszok születtek a következő kérdésre: A nő mitől nő? Mit gondolsz, mitől vagy te nő? kérdeztem. Hiányzik egy névelő. A kedves olvasó, vagy ha akarja, A Kedves Olvasó talán nem tudta eldönteni, hogy a kedvest kicsi, vagy nagy betűvel írja, ezért hagyta el a névelőt, igy mondtakezdőként nagy betűvel írhatja, nem kell döntenie Csernus doki nagyon bizonytalan. Ez látszik abból is, hogy nem tud kettőig számolni. Két kérdést tesz fel, de egy kérdésről beszél.
És ez így folytatódik a Bevezetés utolsó mondatáig, amely így szól: Én úgy gondolom, hogy a nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.
Ez tévedés Csernus doki. Az a nő is nő, aki éppen nem büszke magára, mert éppen olvas, vagy főz, vagy szeretkezik, vagy akármit csinál, csak éppen nem büszke; sőt, Csernus doki, az a nő is nő, aki szégyelli magát, aki nem tett meg mindent, vagy éppen hogy elcseszte, elrontotta a dolgokat. A vesztes nő is nő (a vesztes férfi is férfi), nem kell mindig győzni , de lehet, hogy ez túl magas Csernus dokinak.
A Bevezetés érdemi részéhez azt még hozzá kéne fűzni, hogy először precízen meg kéne fogalmazni a kérdést, amit fel akarunk tenni a partnereknek, különben persze hogy zavarba jönnek, mert nem tudják, hogy mire kell válaszolni.
Első fejezet 1. mondat: HA MEGNÉZZÜK a gyerek személyiségfejl ődését legyen az lány vagy fiú , valójában a külső és belső erő szabályozza a fejlődést.
Miért írja nagybetűvel az első két szót? Nem is tagmondat, mint volt az előbb! Miért kell a mondatba a betoldás legyen lány, vagy fiú? Ha nem volna akkor valaki esetleg csak a fiúkra gondolna (gyerek=fiú)? Miért valójában? Valaki az ellenkezőjét állította? Milyen belső erő? Az erő vele van, mint a Csillagok háborújában? Milyen külső erő? Gravitációs? Mágneses? Netán arra gondol, hogy a személyiség fejlődését öröklött és környezeti hatások befolyásolják? Akkor miért nem ezt írja?Szükséges nekem ilyen hülyeséget elolvasni? Nem. Befejeztem. Megkönnyebbülte m.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.