Manapság egyre többen távoznak külföldre. Több száz évvel ezelőtt már bevett szokás volt az ifjú legényeknek tapasztalatszerző, mesterségüket csiszoló vándorútra kelni, manapság pedig a különböző felsőoktatási programok keretében vállalkozhatnak a tehetősebb fiatalok a kalandra. Munkavállalás terén sem utolsó lehetőség néhány évet, vagy néhány szakmai fejlesztő hetet külföldön eltölteni. Az átmeneti kint tartózkodást egyesek nyelvtanulással, vagy netán én-kereső zarándoklatokkal töltik. Sokan azonban egy egész életet kívánnak valamely más országban megteremteni. Mi ennek az oka? Az anyagi jólét egy meglehetősen erős domesztikáló tényező a külföldre vetődött magyar ember számára a sokszor gördülékenyebb életmenet mellett.

Amiért és akitől

Akadnak néhányan, akik megunják a fizetésük morzsáit a számlák felett pöckölgetni, s alapos előkészítő munka vagy a felgyülemlő indulatok hirtelen kitörése után elindulnak élni egy olyan helyre, ahol kisebb a szorongató anyagi gondok és a mindennapokban minket érő megütközések mértéke.

A hosszabb-rövidebb idő, melyet hazánk egyébként egy ideje lebontott határain és még azon is túl töltünk - érzelmi mélységeinktől és magasságainktól függően - előidézhet olyan, nem mindig egyszerűen elhessegethető kényelmetlen érzéseket, mint a család, a barátok távolléte.

Könnyen lehet, hogy egy-egy szomszédot szívesen hagyunk hátra, de a családtagok, barátok, jó ismerősök nem mellettünk léte nem mindenkinek jelent könnyebbséget a megváltozott mindennapokban. Akadnak, akik ezt nem bírván hazatérnek, de vannak, akik rajtuk kívül álló okokból vagy saját döntésükből a hazalátogatásoknál maradnak. Ezekbe a napokba vagy hetekbe besűrítenek néhány kötelezően visszatérő, jóleső vagy elkerülhetetlen kört, úgy mint családlátogatás, baráti összejövetel és a csaták a hazai bürokratikus mezőkön.

Ilyenkor egy különleges perspektívából a külföldről hazalátogató hazánk gyermekei megtapasztalhatják a sokoldalú, híres magyar vendégszeretetet.

Vendég veterán nosztalgia-körúton

A látogatások és ügyintézések terepeit nem mindenki tudja bevenni kocsival, marad a harcra edző tömegközlekedés. Néhány kint eltöltött év után ugyanolyan értetlenül pislog a kék metrón látogatónk, mint bármely más tic-kettel rendelkező turista, mindaddig, míg fel nem rémlenek előtte a hajdani mindennapos, ma már veterán közlekedési emlékek.

E pillanatok egyenes ágon folytatódnak a világhálón lévő ügyfélkapu küszöbén való elbotlás után, így nosztalgikus élmény lesz ismét az ügyintéző kis- és nagyasszonyokkal monoton, a megértés és a felháborodás határán lenyelt gombócokkal csatát vívni. Ezek az élmények alighanem ismerősek lehetnek majd akkor is, ha ne adja Ég, véletlenül becsúszna egy végtelen várakozás utáni gyors zsebbecsúsztatás az orvosnál.

Útközben, mikor már mindenki betelt a csodálatosan kivilágított épületek és hidak mély, de azért mégis sietősen befogadott látványával, megnyugtató beszerzőkörútra igyekezhetünk a csillogó plázákban, de felhívhatjuk a rokonaink, barátaink figyelmét arra is, hogy a plázák aljában, netán más üzletekben jutányosabban beválthatják forintjaikat a kiegészítőkre, ruhákra és szuvenírekre, emellett diszkréten célozhatunk arra, hogy más már onnan nem nagyon kell, mivel úgysem olyan nélkülözhetetlen dolgok ezek.

Persze ilyenkor éppen olyan elegánsan, már-már azért persze kacsintva füllentünk, mint olykor egy-egy kommunikátor a tévében, hiszen mi már tudjuk, amit hazánk fia még nem. Naná, hogy bekészítettünk kisebb-apróbb, hasznos és haszontalan, mókás és komolykodó dolgot és egy kis háztájit meglepetésnek.

Külföldi otthonod felé tartva a kocsiban, repülőn, buszon vagy vonaton az ajándékokkal - ruhákkal, étellel-itallal, edénnyel, fotókkal, bennfentes poénnal bíró ajándékokkal és egy kis háztájival megrakodva visszatekinthetsz az elmúlt napokra – mi hiányzik majd neked belőle... és kinek hiányzol majd Te.