Már csak pár nap, és megkezdődik a filmes díjkiosztók legfontosabb állomása, az Academy Awards, vagy ahogy mi ismerjük az Oscar-díj átadó ünnepség. A jelöltek névsorát olvasva eszembe jutottak 2007 azon kiemelkedő alkotásai és alkotói, akik méltán szerepelhetnének a listán, valamiért mégis kimaradtak. Íme azok, akik idén biztos nem részesülnek a legnagyobb filmes elismerésben:

A legjobb filmek között a legnagyobb favorit a Nem vénnek való vidék. Jelölésén egyáltalán nem csodálkoztam annak fényében, hogy előzőleg minden szemlén dicsőitették, és a kritikusok is egyöntetűen felmagasztalták. Amin meglepődtem, az inkább ez a tény. Valahogy nem találtam benne azt a lenyűgöző varázst, ami miatt sokan piedesztára emelték. Pedig nagyon igyekeztem (elsősorban egyik kedvenc színészem, Javier Bardem szerepeltetése miatt), néztem, néztem, de nem láttam azt a különlegességet, ami állítólag benne van. Egyáltalán nem rossz, de nem is forradalmi. Szerintem egyszerűen nem áll közel hozzám a Coen testvérek rendezői stílusa és témaválasztásai. (A Fargot sem tartottam soha igazán kiemelkedő alkotásnak. Nyugodtan elővehetik a paradicsomokat, tojásokat, a durvább lelkületűek a köveket. Vállalom a tetteim, véleményem következményeit.) A Nem vénnek való vidék helyett sokkal inkább érdemesnek találom a jelölésre Ben Affleck első rendezését, a Hideg nyomont. Sok mindenben hasonlít a két film. A szenny, bűn, mocsok, gyilkolás központi szerepet játszik mindkettőben, és elismerem, talán a Nem vénnek való vidék cizelláltabb, viszont a Hideg nyomon érzelmi mélységben, csavarosságban, hatásában übereli. Felkavaró mű jóról és rosszról, moralizálásról, helyes és hibás döntésekről és kompenzációról, emberi karakterekkel és erőteljes színészi alakításokkal. Hál' Istennek Ben Affleck jobb rendező, mint színész. Öccse, Casey (a főszereplő) pedig jobb színész, mint bátyja, így jöhetett létre eme nagybetűs FILM.

A másik kérdéses pont nálam a Vágy és vezeklés. Hasonló elismerésben és pozitív kritikában részesült, mint a Coen testvérek munkája. Sokáig esélyesnek is tartották az Oscarra, de a legutóbbi fesztiválokon való mellőzése lecsökkentette esélyeit. Hasonlóan érzek eziránt is, mint a Nem vénnek való vidékkel kapcsolatban. Nem leltem meg a titkot. Bár itt azért több dolgot találtam, ami tetszett. Például az idősíkok változásának megoldása, a zene vagy az a jelenet, amikor a főszereplő körbesétál a fronton, és a kamera követi: hosszú perceken át zajló megdöbbentő vágás nélküli képsorok, látlelet a háborúról. De ha választanom kell sokkal inkább raknám a legjobb öt közé az Egyre távolabb című megható alkotást. Sarah Polley (a valamikori Sara Stanley a Váratlan utazásból) első rendezése szívszorító történet egy Alzheimer-kórral küzdő szellemes, okos és erős nőről és szenvedő férjéről, akinek meg kell küzdenie a feledhetőség démonával. Fájdalmas és gyönyörű, amikor arról beszél, hogy ez talán büntetés, amiért nem volt mindig hűséges a feleségéhez, és csendben, a háttérből figyeli, ahogy párja az otthonban újra szerelemre lobban egy idegen férfi iránt. A témaválasztás nagy buktatókat rejteget magában, születhetett volna belőle egy giccs, de a mindössze 28 éves tehetséges rendezőnő gondosan ügyelt az arányokra, amit a két főszereplő (Julie Christie és Gordon Pinset) rutinos és érzékeny játéka is erősít. És az is nagyban hozzájárult egy igényes alkotás születéséhez, hogy a történet nem elsősorban az Alzheimer - kórról szól, ez úgymond csak mellékszereplő, a hangsúly inkább az önzetlen, tiszta szerelem bemutatására helyeződik. Olyan szerelem ez, amely nem ismer kétségeket, sem feltételeket. Egy ritka kincs gyönyörű ábrázolása a vásznon.

Ha jósolnom kéne, azt mondanám a Nem vénnek való vidék fog nyerni (nem is kell hozzá oly nagy jóstehetség). De ha azt kérdik, kinek szurkolok, akkor egyértelműen a Junot mondom. Könnyed eleganciája, szerethető karakterei és pozitív életszemlélete nagy kedvenccé tette számomra ezt a kicsi, kedves filmet (ahogy ezt a Teher vagy áldott állapot? - Juno vs. 4 hónap, 3 hét, 2 nap című írományomban is kifejtettem). Rögtön hozzá is teszem, hogy a Vérző olajat még nem láttam, és állítólag óriási film. Ha lehet ellenfele a Nem vénnek való vidéknek, akkor az az.

A legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjeivel kapcsolatban nem merültek fel bennem kétségek. Mindegyikük maradandót alkotott (sokadszorra) idén, egyet értek a listával. Egyetlen személy hiányzik nekem közülük: Casey Affleck. Ott van a legjobb férfi mellékszereplők között a Jesse James meggyilkolása - a tettes a gyáva Robert Ford című filmért, gondolom a bizottság úgy volt vele, hogy egy jelölés épp elég lesz neki, hisz fiatal, és gyakorlatilag csak a tavalyi évben vetette észre magát. Viszont nem mehetünk el szó nélkül a Hideg nyomon című filmben nyújtott emlékezetes alakítása mellett. Tökéletesen magára húzta az ifjú és sokszor naív magándetektív szerepét. Patrick Kenzieként egyszerre kemény és érzékeny, sokat látott, mégis tiszta, kompromisszumokra képtelen becsületes "hős", erős hittel, jó és rossz választásokkal. Ember.

And the Oscar goes to... Daniel Day-Lewis - mondja majd a tavalyi győztes, Helen Mirren. Mint már azt említettem a Vérző olaj című filmet még nem láttam, így tehát nem tudom megítélni, hogy jogos lesz-e az ítélet (színészi képességeit ismerve, szerintem igen), de van itt valaki, akiért kicsi szívem régóta hevesen dobog, akiért még akkor is izzadó tenyérrel fogok izgulni, ha Day-Lewisnek gyakorlatilag már most odaadhatnák a szobrot. Ő pedig nem más, mint Johnny Depp. A Sweeney Todd - a Fleet Street démoni borbélya című filmben nyújtott alakítása lenyűgöző. Egy összetett figurát kelt életre, akit szeretni és gyűlölni is lehet. Egyrészt bosszúra szomjas, kegyetlen gyilkos, másrészt viszont családját vesztett, szenvedő férj és apa, aki az egész világban csalódott, és végső soron a földkerekség mocskát akarja elmosni féktelen öldöklésével. Ezt a képet kapjuk Johnny Depp prezentálásában. Egyik legárnyaltabb alakítását láthatjuk, de még ha ezt figyelmen kívül is hagyjuk, akkor is járna már neki egy Oscar. A Karib-tenger kalózai című kalandfilm valószínűleg egy színtelen, szagtalan, átlagmozi lett volna nélküle. Csodálatos volt transzvesztitaként a Mielőtt leszáll az éjben és Ed Woodként csak úgy, mint Donnie Brascoként vagy Hunter S. Thompsonként a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmben. Folyamatosan jobbnál jobb szerepeket, filmeket kapunk tőle, és ez még csak a harmadik jelölése (ebből az egyik az Én, Pán Péter, amiben véleményem szerint az egyik legszürkébb alakítását láthatjuk... érdekes döntések születnek néha...). Szóval érik az, érik, de az aratás még odébb van.

A legjobb férfi mellékszereplők közül Tommy Lee Jones-t hiányolom, mint Bell sheriff a Nem vénnek való vidékben. Mellőzését hasonló dolgok indokolhatják, mint Casey Affleck-ét, nevezetesen, hogy szerepel a legjobb férfi főszereplő jelöltek között. Plussz ebből a filmből szerepel egy másik jelölt a kategóriában, az abszolút esélyes Javier Bardem (hajrá, hajrá!). A film legnagyobb érdeme Bardem szerepformálása pszichopata gyilkosként (vérfagyasztó, tényleg féltem tőle... brrr), de közvetlen mögötte bandukol alig lemaradva Tommy Lee Jones, aki sokkal inkább érdemelne egy Oscar - t ezért az alakításért, mint mondjuk anno a Szökevényért.

A legjobb női főszereplő kategória jelöltjei közé várták sokan Keira Knightley-t (Vágy és vezeklés) és Angelina Jolie-t (Hatalmas szív). Ez utóbbiról nem tudok nyilatkozni, nem láttam ugyanis a filmet. Viszont határozottan elutasítom, hogy Knightley kisasszony szerepeljen a legjobb öt között. Maga a szerep sem elég markáns ahhoz, hogy megformálásáért a főszereplők között jelöljék, de elképzelhető, hogy valaki más elég karakteressé tudta volna tenni (lásd: Judi Dench, aki 1999-ben egy alig 9 perces alakításért vehetett át szobrocskát). Keira Knightley azonban szürke és jellegtelen marad. Nem rossz, nem is jó. Semmilyen.

A legszorosabb verseny egyébként ebben a kategóriában várható. Julie Christie a legnagyobb esélyes, de mióta Marion Cotillard a Piaf-ért megkapta a BAFTA (Brit Filmakadémia) díját, az ő nevét is sűrűn emlegetik. Nem véletlenül. Gyakran mondják, hogy a szép színésznők azzal nyerhetnek Oscar-t, ha eljátszanak egy csúnya szerepet. Jelen esetben sokkal többről van szó. Cotillard olyan szinten átlényegült, hogy tényleg Edith Piafot láttam a vásznon. Minden mozdulata, arca, testtartása, beszédhangja olyan volt, mint a sanzonénekesnőnek. Emellett viszont sikerült emberközelivé tennie egy legendát. Zseniális. De nem szabad megfeledkeznünk a 21 éves Ellen Page-ről sem a szabad szellemű, őszinte és élettel teli Juno megformálásáért. Itt van még Laura Linney (The Savages), akinek filmjét ugyan nem láttam, de ismerem a színészi képességeit, és látatlanul is elhiszem, hogy ismét árnyáltan ábrázolta figuráját. Cate Blanchett inkább a mellékszereplők között esélyes, mivel most az Elizabeth második részéért jelölték, és már az elsővel sem nyert (bár 100%-ot nyújtott), ráadásul a folytatás jócskán elmarad az első rész nívója mögött. De ebben a kategóriában még lehetnek meglepetések.

A rendezők között mindenek előtt Tim Burton ismételt (sokszori) mellőzése szúrt szemet. Az Akadémia tudomást sem akar venni a létezéséről, holott filmjei egyedülállók, és olyan egyedi hangulatot teremtenek, amire sokáig fognak emlékezni az emberek. Tim Burton gyakorlatilag saját világot alkotott, kézjegye könnyen felismerhető bármely munkáján. A Sweeney Todd ugyan nem éri el a Nagy hal színvonalát, de mindenképpen különleges értelmezése és prezentálása egy Brodway musicalnak. Sötét, "börtünös" látványa, elfajzott, zord jellemei kivételes példánnyá teszik egy egészen más szabályokat követő műfajban.

A legjobb rendezőnek járó elismerést valószínüleg Ethan és Joel Coen fogja kapni a Nem vénnek való vidékért. Egyedül Paul Thomas Anderson képes megszorongatni őket, de nagy valószínűség szerint a győztes akkor is a testvérpár lesz. Talán ha Julian Schnabel (Szkafander és pillangó) amerikai filmet készített volna vagy legalább angol nyelvűt, akkor ő is esélyes lehetne, de ő autentikus maradt a film alaptörténetéhez, és francia környezetben, francia színészekkel forgatott. Pedig az Akadémia imádja a megható sztorikat (az Elle magazin lebénult főszerkesztője csak a bal szemén keresztül tud kommunikálni az emberekkel), pláne, ha igaz történet. Én megintcsak a Juno, illetve rendezője, Jason Reitman mellé tenném a voksom, de képtelenség, hogy vígjátékért kapjon valaki rendezői Oscart.

Így néz ki az idei Oscar az én látószögemből. A többi február 24-én kiderül...

---

Oszd meg, ha tetszett!