 "Koszovó a mai naptól független és szabad!" - jelentette ki ünnepélyesen Hashim Thaci, Koszovó nemrégiben választott, független párti miniszterelnöke. Újabb fordulat. No nem Koszovó történelmében, hiszen ezt mindenki tudta, deklaráció nélkül is. Sokkal inkább újabb fordulat Josif Broz Tito sírban történő forgásában.
Ma megtörtént az, amiről minden diplomata hónapok óta beszélt és aminek jóval nagyobb feneket kerítettek, mint amennyi gyakorlati jelentősége van. Koszovó - ami máig szerbiai tartomány volt - mai napon egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Amiért nem mehetünk el szó nélkül, az paradox módon nem Szerbia és Koszovó határain belül keresendő, hanem éppen máshol. Gyakorlatilag mindenhol máshol a világon, kivéve épp Koszovót. Nem mehetünk el emellett azért sem, mert ilyen gyakorlatilag a második világháború óta nem volt.
A pici, geopolitikailag jelentéktelen, immáron állam remek eszköz volt arra, hogy a különböző országok saját belügyeiket csillapítsák, szítsák vele ízlésük szerint.
A koszovói parlament döntése ezért túlmutat Koszovón. Hatása ott lesz legkevésbé érzékelhető. Vajon a világ elszakadás-elleni blokkjának víziója a dominó hatásról valósul-e meg, vagy a függetlenségpártiak "megismételhetetlen-egyszeri alkalom-nem precedens" álláspontja, ezt nem tudhatjuk jelenleg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a jövő zenéje, ha nem tudnánk, hogy ezt a zenét az orosz medve fogja fütyülni. Koszovó függetlenségének elismerése sokkal fontosabb jelen pillanatban, mint Koszovó függetlensége maga. Az hogy ki hová teszi a voksát e kérdésben, az adott ország belpolitikájának része, és ebben a dologban egy cseppet sem releváns a kétmillió koszovói.
Összefoglalva mi várható a következő napokban. Természetesen Szerbia - mint ahogy előre, furmányosan, ám teljesen feleslegesen rögzítette alkotmányában Koszovó elidegeníthetetlenségét - kinyilatkozta a hónapokkal ezelőtt megfogalmazott szöveget, miszerint nem fogadja el azt. Természetesen az Egyesült Államok, és hű szövetségese, az Egyesült Királyság el fogja ismerni Koszovót mint államot. Józan észről téve tanúbizonyságot, ezt valószínűleg továbbra NATO megszállás alatt képzelik el, megelőzendő a revans a koszovóiak részéről az öt százaléknyi szerb kisebbséggel szemben, az 1999-es Milosevics-féle etnikai tisztogatás miatt. Oroszország vehemensen ellenzi, és így nem fogja elismerni Koszovót. A pánszláv testvériség jó nagy takaróját alkalmazva gyógyírként arra a számukra szomorú tényre, hogy a Nyugat határa geopolitikailag (mely szó egyébként a kommunista Szovjetunió külpolitikájában jelent meg először) mára szinte az orosz határokig ér, "ütközőzóna" nélkül (ld. észak-nyugaton Baltikum, nyugaton Ukrajna, dél-nyugaton Grúzia). Ezért szalmaszálként kapaszkodnak Szerbiába. Ez inkább nagyhatalmi státuszuk feléledésének momentuma, mintsem a szerb érdekek képviselete. Az orosz medve ébredezik, gazdaságilag roppant befolyással bír újra, és ennek hangot ad.
A másik fontos dolog, amiért nem engedheti meg Koszovó elismerését, az nem más mint Csecsenföld. Nem mintha a csecseneket nagyon érdekelné a koszovói példa, hiszen ők szakadárkodnak ettől függetlenül, a médiában kevés helyet kapó embertelen-kegyetlen módon, úgy, hogy az Al-Kaida szárnyai alatt működő terrorista "szabadegyetemen" , öngyilkos merénylő szakon az abszolutóriumot jelesre teljesítő terrorista a csecsenekhez képest jólnevelt kisdobos mintamókus. A vén Európa (ejtsd: mi) a mai napig vitatkozunk azon, hogy Koszovó független legyen-e vagy sem. Pontosabban elismerjük-e vagy sem. Nem téma, amikor naponta embereket pusztítottak el a Balkánon, akkor sem volt egységes, cselekvőképességet előrevetítő álláspont, miért lenne pont most. Európa akkor lesz egységes, ha valaki egybebombázza. Az érdekek széthúzása - csakúgy mint a múltban bármikor - megdöbbentő. Az Egyesült Királyság USA párti, a jelenlegi német Merkel-kormány szintén keményvonalas lett, valószínűleg elismerik Koszovót. Franciország megpróbál majd kitalálni valami olyat, amit még nem mondott senki, hogy ezzel is deklarálja a világháború óta önérzetességét. Ez De Gaulle óta így van, kompenzálandó a második világháborús megszégyenítő vereségeket, megszokhattuk már. A jelentéktelenebb országok belpolitikai szájízük szerint értékelik majd a helyzetet. Spanyolország nem fogja elismerni Koszovót, mert fél a baszkoktól, Románia, Szlovákia sem, mert fél a magyaroktól, a görögök sem, mert szimplán utálják az albánokat. Mi, megjegyzem nagyon helyesen, el fogjuk ismerni az új államot.
Koszovó függetlensége elvi jelentőségű. Gyakorlatban semmi sem fog változni. 1999 óta NATO megszállás alatt van a tartomány, biztosítandó területi, etnikai épsége. Ezekben az években a szinte teljesen tisztán koszovói albán társadalom kiépítette a saját intézményrendszerét (sőt, már jóval előbb megkezdte ezt, hiszen Tito Jugoszláviájában a Vajdasággal együtt jóval nagyobb autonómiával rendelkezett a hetvenes évek végétől egészen addig, míg Milosevics nacionalista lelkesedésében megfosztotta a két tartományt az önrendelkezés jogáztól). Koszovóban parlament működik, demokratikus úton megválasztott képviselőkkel, oktatási rendszer, éledező, ám gyenguska gazdaság. Koszovóban ezért jólehet a pillanat történelmi, egy jó berúgáson kívül semmilyen hatással nem lesz az ott élőkre. Figyelemre méltó viszont Szerbia, a sértett fél magatartása. Egyrészt mondhatnánk európainak, és mégsem. Európai, mert azt tették, amit ilyenkor egy államnak tennie kell. Belpolitikai fogyaztásra hangzatos lózungokat mondani, hogy márpedig nem, közben pedig de. Igaz, nem tudhatjuk, hogy ha lett volna rá lehetőségük, tettek-e volna mást. Felelős politikus tudja, tudta, hogy Koszovót 1999-ben Milosevics már függetlenítette Szerbiától azzal, hogy etnikai nagytakarításba kezdett, amire a NATO porig bombázta Szerbiát, és megszállta Koszovót. A mai napig tizenhatezer állig felfegyverzett KFOR katona állomásozik a tartományban, így szerb részről a katonai beavatkozás a függetlenség ellen egyenlő lenne az öngyilkossággal. Ne felejtsük, Szerbia éppenhogy kezd kilábalni a kilencvenes évek végén elvesztett háborúk miatti gazdasági recesszióból, nem hiányzik nekik egy újabb. Nem mellékesen Szerbiának szinte csak NATO tagállam szomszédai vannak. Oroszországtól katonai segítséget pedig nem várhatnak, hiszen az orosz medve csak most kelt fel, esze ágában sincs kockáztatni fényesedő bundáját. Az orosz segítség jelenleg kimerül a putyini kardcsörtetésben. Szerbia viselkedésének nem-európai volta pedig abban nyilvánul meg, hogy Koszovóért cserébe olyan gazdasági, politikai engedményeket alkudhatott volna ki a nyugati államoktól, amilyenekre nem lesz lehetősége jódarabig. Az alig két hete újraválasztott Boris Tadic szerb elnöknek ez nagy belpolitikai érdemek formájában jelentkezett volna. Jellemző módon a szerb közvéleményt nem érdekli annyira Koszovó, mint a politikusokat. Nyilván 9 év alatt hozzászoktak Koszovó kvázi nemlétéhez.
Oroszország viselkedése egyértelműen elítélendő. Az ok nélküli, hidegháborút idéző nyilatkozatok kizárólag a hisztériakeltést szolgálják. Egy nagyhatalom nem viselkedhet így. Szemrebbenés nélkül mondták, hogy ezek után támogatják Abházia és Dél-Oszétia függetlenné válását Grúziától. Persze nem azért, mert sokra tartják a népek függetlenségi igényét ( ld Szovjetúnió ), hanem pusztán azért, hogy politikai válságot okozzanak a nem orosz füttyszóra táncoló Grúziában.
Úgy gondolom a kör bezárult. A nyilatkozatok, legyenek azok bármilyenek, pusztán csak nyilatkozatok. Ebből még soha nem volt baj. A baj ott kezdődik, ha felelős államok ezek után cselekednek. Esetleg olyat, ami miatt a mindig égő, ám most közel tíz éve nyugvó Balkánon újralobban a tűz. Bízunk a legjobbakban, és bizalmunk nem alaptalan. Lezárult egy fejezet, papíron is. Talán a Balkánon is elindul a fejlődés, és nemsokára köszönthetjük őket is itt, a vén Európában.
Oszd meg, ha tetszett!   |
Publikációk 
Hozzászólások
fsf: nem tudom mik a vágyaid, de sejtem, és talán jobb is, ha nem lehet belőle semmi...
Faja...
http://www.balkanpeace.org/index.php?index=article&articleid=7582
Egyébként nézd meg a forrást, ha olvasol valamit,az objektivitás kedvéért.
Egy olyan oldal, ahol a etnikai tisztogatás (sajnos elcsépelt szó, kicsit ízlelgesd, mondd ki magadban többször, éld át, olvasd el) eredményeképpen történt 78 napos bombázást szomorú napnak állítja be, az nem kicsit szerbpárti.
Hiszen az objektív igazság az, hogy a bűnözők bűnöznek, a politikusok meg politizálnak, az üzletemberek meg üzletelnek.
Ahogy az sem politikailag korrekt dolog, hogy valaki egy hátország bombázását szomorú napoknak nevezi.
Szigorúan, kőkeményen, azonnal!
Magyarországon elkezdenéd felszámolni a fémtolvaj bandákat, és böribe csuknád őket a fatolvajokkal együtt, akkor jogosan bombáznák le Mohácson a bunyevácokat a NATO gépei, hiszen, a magyarok etniakilag tisztogattak, és származási alapon deportáltak egy bizonyos piréz népcsoportot.
Mert azzal, hogy bombázták Szabadkát, Ujvidéket, meg Zentát, pont ezt tette a NATO.
Nem vagyok szerbbarát, elitélem az etnikai tisztogatást, de nem tudom, hogy a magyarok mit szólnának ahhoz, ha egyszercsak a fenti népcsoport összegyülne Baranyában, hülyére gazdagodnának abból, hogy csepészik a heroint, ebből a heroincsempésző pénzből működtetnek egy árnyékkormányt, majd elkezdenék pedzegetni azt, hogy ők tulajdonképpen nem is akarnak Magyarországhoz tartozni, sokkal jobban esne nekik, ha inkább nem ülnének a nyakukon mindenféle hivatalok, belebeszélve a menetrendekbe, jobb esetben sápot szedve, rossz esetben ténylegesen akadályozva a normális üzletmenetet.
Szal nem tudom, hogy erre mit reagálna a magyarság, vagy a kormányunk.
Azt meg főleg nem látom be, hogy egy esetleges affér miatt miért kellene a mohácsi bunyevácokat, meg békéscsabai tótokat lebombázni, vagy ha már ez megesik, miért nem szabad szomorú napoknak nevezni ezt a dolgot...
Kicsit elkanyarodva /látszólag/ mondjuk zsigerből nem szeretem ha más országokban lesznek olyanok az igazság bajnokai, akik szintén "megérdemelnének " egy alapos bombázást, csak ők ugye az erősek, így ők mondják meg mi a frankó.
Maho, röviden olyasmire gondoltam, mint pl Erdély, Újvidék stb. ...talán ott is jól jönne valamiféle önrendelkezés, autonómia, függetlenség... ...csak az anyaország erre ugye nagy ívben sza...
fsf: tudom, hogy erre gondoltál, és tudom, hogy nem autonómiára, ezért írtam a hála a jóistenneket
Batu:
Ő is a meggazdagodott fémtolvajok geci gyereke? (www.interet-general.info/IMG/Kosovo-1999-2.jpg)
Ez egy nagyon szolid visszafogott kép...
Ezek a fényképek szörnyűek.
Azért mert a háborút ábrázolják.
Nem személytelenek, nem számok, hanem a valóság megfagyott pillanatai.
Azzal, hogy a az etnikai tisztogatást megtorló eszköznek tartod a hátország bombázását, azzal azt mondod, hogy a hátországban elesett gyerekek jogosan haltak meg.
Ezzel azt mondod, hogy Drezda bombázás jogos volt.
Ezzel azt mondod, hogy Hirosima és Nagaszaki jogos volt, ahogy jogos lenne egy NY-i, moszkvai, vagy éppen ankarai, athéni, budapesti bombázás, lévén a háborús bűnök nem évülnek el, az etnikai tisztogatás pedig az.
A fényképek szörnyűek, szörnyűek ezok is, amik Belgrád bombázásakor meghaltakról szólnak.
Csak egy valamit elfelejtesz: a bombázás után megszűnt az etnikai tisztogatás, Belgrád kvázi kapitulált. Mégegy dolog, amit elfelejtesz, az a szándék (!!!). Az etnikai tisztogatás szisztematikusa n végrahajtott emberölés. Megölni valakit (nem személytelenül, tízezer méterről bombát dobva), hanem úgy, hogy a gyerek közben a szemedbe néz) csak azért mert ott született/élt ahol, és annak született ami. Ezt akarod - számomra elítélendő módon - összemosni, párhuzamba állítani egy katonai intervenció vétlen/véletlen áldozataival. Az offenzíva (egyébként katonailag rendkívül sikeresen (!) (mégha ezt zsigerből zsidót/amerikait gyűlölők szeretik is csúnyítani) a szerb katonai, stratégiai infrastruktúra elpusztításáról szólt. Ne haragud, ez kibaszottul nem egy kategória, azzal együtt, hogy pontosan tudom, hogy egy vétlen ember halála is mekkora áldozat, annak mikrokörnyezeté ben és egyáltalán. De azért ne keverjük már össze a szezont a fazonnal, csakazért mert .... ( a pontozott rész kitültendő ).
Én most spec szerbia bombázására gondoltam, nem a többire, de azokkal kapcsolatban is van markáns, sokaknak nem tetsző véleményem, de azt itt most nem.
Milosevics térdrekényszerí tésére, aki lángba borította a Balkánt több ízben, többszázezer ember halálát, porig rombolt országokat, csonka családok millióit hagyva maga után, csak ezzel a módszerrel volt lehetséges. Richard Halbrook, a szuperdiplomata , hosszú tárgyalássoroza t után kilépett Milosevics szobájából azon az estén. Az ajtóból visszafordult, és azt mondta: "Ön nem egyezett bele abba, hogy a katonáit kivonja koszovóból. Ha kilépek ezen az ajtón, elkerülhetetlen a háború". Tehát az utolsó percig lehetősége lett volna megakadályozni mindezt. Azon az éjjelen Avianoból és a Földközi tengeren állomásozó USS Enterprise fedélzetéről elindultak az első bombázók és tomahawkok, elindítva a két és fél hónapig tartó offenzívát. Akkor kié is volt a felelősség?
Háborúpárti lennék? Igen. Öldökléspárti? A fenét. Ha valaki azt hiszi, hogy fegyverek, felelős nagyhatalmak, fenyegetés és fenyegetettség nélkül mindenki happy lenne és písz, az inkább olvasson Románát, meg helókittit.
A baranyai dologról nem nyilatkozom...ugye nem komoly? Te is tudod, hogy Milosevics nacionalista sorozatának aktuális epizódjáról volt szó 99-ben, nem pedig herointermelők elleni tisztaszívű küzdelemről.
Egyébként etnikailag mi is tisztogattunk a század elején lelkesen. Aztán csőstül kaptuk vissza, visszatisztogat tak ugyanis. Megérte?
Milosevics a bűnös?
Ő akarta a háborút, és a civilizált világ bombáz azért, hogy ne legyen, de ahhoz gyáva, hogy a bűnöst likvidálja?
Tapsolni kéne annak, hogy katonai célpontokat bombázott a NATO (ahol mellesleg nem fanatikusok, hanem sorkatonák voltak, olyanok, akiknek a nagyrésze nemcsak, hogy meghalni nem akart Srbijaért, de igazából harcolni se), de Milosevity eljutott Hágáig, Seselj vajda pedig még mindíg nem?
Hogy nem a bűnösöket, hanem a sodródókat bántjuk?
Igen, megállt a népirtás, de milyen áron?
És miért kell örülni annak, hogy ezt az árat fiztettették meg Szerbija lakosságával?
Mellesleg én úgy gondolom, hogy az erőszak érv, a genocídium pedig a megoldás, legalábbis, amíg a nemzeti öntudat soviniszta felhangokat kap, mert két soviniszta nemzet nem élhet békében egymás mellett.
A genocidiummal az egyetlen gáz, hogy nem szabad abbahagyni, amíg az célt nem ér.
Karthago nem épült fel többet, mihelyst nem volt ki építse...
Midezek mellett magát a tisztogatást, ha ez gyilkosságokban nyilvánul meg, elitélem.
A modern korban a kényszerasszimi láció sokkal célravezetőbbne k, és PC-nek tűnik.
Közoktatásnak hívják amúgy a folyamatot, amivel ez megvalósul.
Konzumálja a többségi kultúrát, onnantól kezdve meg már mindegy.
Szeretném, ha igazad lenne, és ezzel lezárulna egy fejezet a Balkánon, anélkül, hogy egy újabb, véres és szomorú napokkal terhes megnyílna, s az a 150k szerb, akik Koszovóban élnek nem esnének áldozatául sem a saját, sem az albánok sovinizmusának, és hogy Macedónia, a maga jelentős albán kissebségével nem fog Srbija sorsára jutni, vagy ha mégis, azt sikerül vér nélkül lerendezni.
Egyébként a rigómezei csatának annyi köze van a valósághoz, amennyi Tolkien tündéinek.
A genocídium és az asszimiláció baszottul nem egy fogalom. Az egyikkel nem lehet elérni a másikat. Ezért én kérek elnézést
Milosevicset likvidálni felesleges lett volna, voltak a környezetében olyanok, akik szívesen helyébe léptek volna, ld Seselj például.
Szerbiát térdre kellett kényszeríteni. Ugynaz kicsiben, mint ahogy a náci Németországot is térdre kellett. Japánt szintén...(Japánba most ne menjünk vele, nemsokára lesz lehetőség máshol...)
És nem 99ben kellett volna, hanem amikor a szerb tankok elindultak szlovéniába, horvátországba, boszniába, és a Jóistennek köszönhetjük, hogy ide nem...
...és a kapcsolat; bizony itt is civileket öltek (is öltek, kinek, hogy tetszik) magyarlakta területeket bombáztak, stb. Az ilyen tettekre nincs bocsánat, ez nagyfokú arrogancia! Megteszi, mert megteheti, nincs következménye. Egy háború számomra addig korekt, ami katona öl katonát, harcos a harcos ellen, ez így rendben is van, de nőket, gyerekeket, fegyvertelen civileket ölni, nem harcoshoz méltó magatartás, szégyen!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.