A Prokontra "főmágusa", László Levente adott interjút nekünk. A kész anyagot sorozatok formájában szeretnénk közreadni. Hogy mi mindent tudhatsz meg asztrológiáról? Most az alapokkal indítunk: mit árul el a horoszkóp? Sőt: horoszkóp-e a horoszkóp? Mi van akkor, ha azt írja a "szakma", hogy a Kos és az Ikrek nem jó reláció? Ezt és még ennél is többet csak nektek és nem csak most. Sőt: bátran kérdezni is lehet.

- Manapság minden „valamire való” női magazin vagy bulvársajtó termék elengedhetetlen kelléke a horoszkóp-rovat. Mennyire vehetők ezek komolyan? Te szakmailag hogyan ítéled meg ezeket?

- Ez csupán a szórakoztató kategória, nem lehet vele kapcsolatban szakmaiságról beszélni. Eredetileg a ’30-as években indult el, amikor az egyik újságban valaki kitalálta ezt a „horoszkóp”-rovatot, és utána lett hihetetlenül nagy népszerűsége. Az egy másik kérdés, hogy már a ’30-as években sem állt olyan szinten az asztrológia, hogy bármiféle megbízható jelleget lehetett volna neki tulajdonítani. Ami biztos, hogy mára már olyan is létezik, hogy előre elkészített adatbázisok dobják ki ezeket az eredményeket. De ha nem is ezt követi valaki, hanem próbálja tisztességesen csinálni, annak is megkérdőjelezhetőek a szakmai alapjai. Modern asztrológiai szemszögből talán lehetne védeni, mert van olyan jellegű tanulmány, hogy újsághoroszkópok készítése, de ők is elismerik, hogy ez eléggé felületes dolog. Klasszikus asztrológiai szempontból abszolút nonszensz az egész. Egyszóval szórakoztató, divat-jellegű jelenség, amelyben mindenki talál valamit, ami számára üzenet-jellegű, de ennyi.

- Szóval aki horoszkópot olvas, azért talál benne „üzenetet”, mert találni akar?

- Igen, pontosan. Mindenki talál benne valamilyen személyes üzenetet, ami ”csak neki” szól.

- Létezhet-e mégis valamiféle minőségi különbség egy női magazinban található asztro-rovat és egy asztrológiára specializálódott portál között?

- Igen, bizonyára van. Induljunk ki abból, mi ebben az optimum, amit el lehet érni. Valaki beküldi a születési adatait valahová, és ott egy gépi elemzést kap. Ami látszólag személyre szabott, hiszen az ő születési adatai alapján dolgozik. Horoszkópoknak szokták ezt nevezni, mint az újságokban a rovatot, de ez egy eléggé hibás nyelvhasználat…

- Akkor viszont máris félbeszakítanálak. Tisztázzuk: mi a horoszkóp!

- A horoszkópot más néven aszcendensnek is nevezik. A hóroszkoposz görög kifejezés, azt jelenti „időjelző pont”, ami a zodiákusnak az a pontja, ami egy adott időpontban épp felkelésben van. Az aszcendens mint megnevezés ugyanerről szól, latinul azt jelenti „felkelő”. A modern és a klasszikus asztrológia (és itt most egy kalap alá vehetjük a kettőt) attól válik asztrológiává, attól lehet elkülöníteni minden más égi jelből való divinációtól (jóslástól), hogy használja ezt a pontot. Éppen a jelentősége idézte elő, hogy ezt a kifejezést később a képlet egészére kezdték használni. Ez persze aztán továbbszármazott a bulvársajtó szintjére, de ez már a nagyon vulgáris használat, ami eredeti tartalmától teljesen eltávolodott. Ezek az újsághoroszkópok abból indulnak ki, hogy a születési Nap-helyzet alapján lehet tizenkét csoportba sorolni az embereket.

- Ez már eleve egy meredek felállás egy asztrológus számára, hogy 12 kategóriába akarják beszuszakolni az embereket?

- Igen, mivel ez leginkább azon múlik, hogy mivel a naptár is a Nap járásához igazodik, ezért ha valaki mondjuk március közepén született, akkor teljesen mindegy, hogy melyik évben, hisz ugyanúgy a Halakban lesz a napja. De már csak azért is meredek, mert a Napnak a járása csak az egyik összetevője egy képletnek. Az összes többi bolygót is figyelembe kell venni. És ráadásul ezek a bolygók mindenféle helyzetben más és más szereplőként jelennek meg. Tehát a lényeg az, hogy asztrológiai jelölők különféle színészek, amelyek – mondjuk egy születési képlet esetében – különböző színdarabokat játszanak, attól függően, hogy milyen típusú dolgot vizsgálunk benne.

- Szóval ez a tizenkét karaktertípusba való besorolás eleve nem tartható.

- Nem. Ráadásul ez a fajta modernkori karakterológia tökéletesen eltér a hagyományos karakterológiától, ugyanis a klasszikus változat karakterológiája a négy elem tanán alapult, ami a mai napig ismeretes. Ez a Hippokratész-Galénosz-féle rendszer, melynek hátterében az Empedoklész-féle négy őselem áll, melyeket aztán Arisztotelész jobban kidolgozott, és ezeket felbontotta száraz, nedves, meleg és hideg ősminőségekre, majd ez később a Hippokratész-Galénosz-féle rendszerben karakterológiává változott, melyet testnedvekkel hozott kapcsolatba. Ez a felosztás – bár nem a mögötte álló elavult fiziológia, hanem az elv – még a mai napig a pszichológiában is védhető. Az embereket alapvetően ilyen módon, temperamentumok alapján lehet felosztani. A tizenkettes mai felosztás szakmailag már csak azért sincs ezzel korrelációban, mert ezt rengeteg elem vizsgálatából kell összeraknunk. A Nap nem minden esetben lényeges elemként, hiszen azok a bolygók szerepelnek, akik valamilyen módon jelölőként léphetnek fel, és a Nap bizonyos képletekben egyáltalán nem lép be jelölőként. Tehát így már talán érthető, hogy a tizenkettes felosztás köszönő viszonyban sincs a négyes felosztással.

- Ki tudod-e jelenteni azt a te ismereteid birtokában, hogy ezeknek az asztrológia rovatoknak a szórakoztatáson kívül ténylegesen semmilyen jelentősége sincs, csak akkor, ha valaki a leírt mondatoknak jelentőséget akar tulajdonítani?

- Nem tennék ilyen kijelentéseket. Túlságosan is messzire vezetne a magyarázat, azt viszont ki tudom jelenteni, hogy szakmai szempontból ezek védhetetlenek. Tehát nincs olyan szakmai megfontolás, amely ezeket igazolni tudná.

- Miért van, hogy amikor az ember oldalakon keresztül böngészhet a saját jellemrajzában, nagyobb arányban talál magára nézve igaznak vélt leírásokat a többihez képest? Sőt sorsokat, párkapcsolatokat formáló kijelentéseket olvasunk, és sokan esküsznek ezek igazságára.

-  Az embereknek szükségük van valamilyen viszonyulási pontra, és az asztrológia sokak számára elfogadhatónak tűnik, hiszen olyan fogalmakkal operál, amelyeket mi valósnak ismerünk, mint pl. a bolygók. Az átlagember ezekről konkrétan nem sokat tud, de azt sejti, hogy e mögött van valamiféle rendszer, aminek ők a patináját látják, hisz vannak olyan elnevezések mint pl. Skorpió vagy Rák, és ez összefügg  a csillagképekkel. Tehát az egész egyrészről elfogadhatónak tűnik az emberek szemében, és komolyabb üzeneteket néznek ki belőle, mint mondjuk egy kártyavetésből. És mivel az embereknek szükségük van valamiféle igazodási pontra, ezért könnyedén megerősítheti őket egy-egy olyan megállapítás, ami ráadásul úgy van megszerkesztve, hogy mindenkire idomulhat. Amikor te úgy érzed, hogy Ikrek jegyű lévén neked pl. a jó kommunikációs készséged van állandóan kiemelve mint domináns vonás, akkor egy idő után hozzászoksz ehhez. Lehet, hogy amúgy nagyszerű otthonszerető, érzelmes ember vagy, de az évek alatt állandóan megismételt üzenettel egy idő után azonosulsz, elfogadod azt.  Ha az ember függetleníteni tudná magát a prekoncepcióitól és attól, hogy mik épültek bele hosszú idő óta sztereotípiává, akkor rájönne, hogy bármelyik ruha illik rá. A megkülönböztetés, a „karakterológia” csak illúzió.

- Nem tudom, hogy a valóságban végeztek-e ilyen kísérletet, de ha mondjuk megcsinálnák jó sok emberrel, hogy kissé átfogalmazva, panelektől mentes formában 12 leírás közül választhatna, ő melyik is ezek közül, akkor kudarcot vallana, hogy megtalálja a „saját” karakterének megfelelő leírást? 

- Igen, rengeteg modern asztrológiát mérő statisztika készült, és valamennyi negatív eredménnyel zárult. Sőt, olyan meredek dolgok is előfordultak, hogy tetszőleges számú embernek, miután felvették az adataikat odaadtak egy sablonszöveget, hogy olvassák el, mert ez az ő személyes horoszkópjuk, és mindenki magára ismert benne, pedig mindenki ugyanazt a sablonszöveget kapta. Szóval ez csak megfogalmazás kérdése. A modern asztrológia sorra nagyon gyatra eredményekkel szerepelt az összes olyan jellegű pszichológiai teszten is, amikor személyiségelemzésekkel kellett egybevetni vagy összepárosítani a saját eredményeiket. A modern asztrológia persze kézzel-lábbal védekezik, pl. a mérések tisztaságát kérdőjelezik meg, vagy hogy nem így működik az elve, nem volt kompetens az ellenvetés stb.

(folytatjuk)

---

Oszd meg, ha tetszett!