Hogyan jutott eszembe a cím? Az interneten barangolva olyan fotósorozatokba botlottam, melyek szilikonnal feltöltött ajkú hölgyekről mutattak előtte-utána képeket. Borzasztó… Rögtön a miértekre gondoltam. Picit körbenéztem hát, és elképesztő mi mindenre képes az ember(i hülyeség). Ma már férfiak is szívesen fekszenek műtőasztalra annak reményében, hogy pl. nem-elegendőnek gondolt férfiasságuk új erőre kapjon. Tudok olyan esetről is, mikor valaki olyannyira megnagyobbíttatta a heréit, hogy akkorák lettek, mint egy kisebb dinnye. És mindez szerinte így jó.

A nők…: szilikonnal telepumpált mellek, ajkak; plasztikai sebész pengéi által tökéletesre (?) szabott popsi, arc és a zsírleszívó kütyü által hagyott hegek tökéletes (?) eltűntetése. Sorolhatnánk még. Egyszer egy férfimagazin hasábjain láttam egy képet; mennyibe kerül a nő (vagy valami hasonló) címmel. A lapról egy szőke démon bámult rám, felárazott testrészei azt sugallták, hogy bizony drága dolog. Annyira azonban mégsem, hogy mondjuk ha egy jólmenő ügyvédként akarok virítani egy partin, akkor ne engedhetném meg magamnak. Mondjuk még spórolok is, mert az agy kioperálását már a természet megoldotta saját hatáskörben. Mennyi is az annyi? Persze függ az elérni kívánt céltól, de egy pár millából egészen új és divatos külsőt adhatunk kedvenc barbie-babánknak.

Mi is ez az egész, miért van erre szükség...? A pszichológiai részéhez sajnos nem értek, legfeljebb az ötleteimet, benyomásaimat adhatom közre: egyrészt az ideálnak való megfelelési kényszer, másrészt a férfiak vágyainak kielégítése, figyelemfelhívás – telt ajkak, dús keblek. Mind-mind a termékenység szimbólumai. Ugyanakkor jó emberi szokás szerint általában nem tudják hol a határ. Paradox a helyzet, ugyanis az átlagférfi egyrészt nem is vágyik, másrészt viszonylag ritkán botlik ilyen nőbe, hiszen az átlagnők vagy nem akarják (hála az égnek) vagy nem tudják átszabatni magukat. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy bármilyen indokolatlan műtét elvégzése után lehetetlen visszatérni az alapállapotba, és bizony legtöbbször az elért eredmény nem éri el a kigondolt célt. Szabad-e, kell-e...? Erre mindenki maga keressen választ. Tényleg hozhat bárki ekkora áldozatot a másikért? Tényleg a másikért hozza, vagy önmagáért...?

Vajon az aberráció tényleg aberráció-e, vagy csupán egy „evolúciós tendencia”, ami azt eredményezi majd, hogy a társadalmilag elfogadott ’normális’ fogalma végül teljesen új értelmezést nyer...?

És ezzel a legutóbbi kérdéssel elérkeztünk egy másik részhez, amely ugyan nem tudom, mennyire vág ide, de szerintem érdemes (érdekes lehet) vele foglalkozni – ez nem más, mint a szado-mazo. A dolog lényege, hogy valamilyen fájdalomélmény jelenti a végső örömforrást, a kielégülést – nem szükségszerűen önmagában, hanem többnyire szexuális aktussal társítva. A mélypszichológiai részt itt is meghagyom a nálam sokkal okosabbaknak. Az élménynek alapvetően biológiai háttere is van: enyhe fájdalom hatására, vagy pl a nyaki ütőér enyhe elszorítására olyan fiziológiai reakciók indulnak el a szervezetben, melyek vagy önmagukban, vagy az aktus hatásaival társulva végül valamilyen „örömhormon” felszabadulását, vagy valamilyen jóleső érzést keltő reakciót váltanak ki. Például endorfinok (fájdalomcsillapítók), adrenalin, stb. Végső soron a társadalmilag olyan nagyon elítélt módszer nem sokban különbözik a természetestől abból a szempontból, hogy mindkettő az örömszerzést célozza meg. Az, hogy kinek melyik és mennyire ’jön be’, egyéni beállítottság kérdése lehet (ha a morális oldalt nem tekintjük). Ebből a szempontból testünk megkínzása közel sem egyértelműen rossz (lehet, hogy csupán arra kell figyelni, hogy ne váljon kizárólagos ingerlési-kielégülési móddá) – a test itt voltaképpen mint az örömökhöz jutás kapuja szerepel. Nyilván a testünkben játszódnak le a biológiai folyamatok, de a lelkünk is érzi a hatásait; éppen ezért a két fogalom nem szükségképpen választható el egymástól.

Végkonklúzió talán nincs, hiszen olyan fogalmak úsznak be, mint ’mi a szép’, ’kinek mi a normális’ – egyéni beállítottságok, melyekből mindenki maga határozza meg, hogy ép testben ép(p)en él-e...