 A
média gyakori közlése alapján vérmésékletünk szerint szomorodhatunk el,
fakadhatunk sírva azon, ha egy-egy híres vagy kevésbé híres állat a
kihalás szélére sodródik. Együttérzünk a gorillákkal, jegesmedvékkel,
tigrisekkel, amik elvesztése tényleg óriási veszteség lenne. De mi a
helyzet határaink innenső oldalán? E címmel fémjelzett írásaimmal a
Magyarországon élő, vagy élt, keveset látott, vagy épp kipusztulni
készülő állatokra szeretném felhívni a figyelmet.
Magyarország
természeti értékei - beleértve az állatvilágot - rendkívüli kincsek,
melynek sokszínűségéről az átlag állampolgár sajnos keveset tud.
Számunkra legalább akkora érvágást kellene hogy jelentsen egy állatfaj
eltűnése az országból, még akkor is, ha másutt vígan szaporodik, mint
egy messzi földön pusztulófélben levő faj.
Az első részben a Magyarországon őshonos két mérgeskígyófajt szeretném közelebb hozni, megismertetni.
Keresztes vipera
A keresztes vipera (Vipera berus) a föld egyik legelterjedtebb
mérgeskígyója. Őshonos gyakorlatilag az egész eurázsiai térségben. Nem
fenyegeti kipusztulás, amiért mégis foglalkoznunk kell vele, az a
rejtett életmódú állat megismerése, tévhitek eloszlatása, értékének
óvása. Magyarországon sok helyről kipusztult, így mára csak bizonyos
területeken él elszórtan az országban. Ilyen területek Somogy, Zala,
Veszprém, Nógrád megyék, Kisalföld, Tiszahát, Zempléni hegység, de
mivel nem válogatós az élőhelyre, kisebb populációival bárhol
találkozhatunk.
Kistermetű kígyófaj, hossza ritkán éri el a 90 cm-t. Vaskos, jelegzetes
alakja van, a nőstények színe barnás-vöröses, a hímek kékes-szürkések.
A fejtetőn jellegzetes Y vagy X alakú sötét folt van, a gerinc mentén
pedig sötét cikcakkos vonal. Étrendjét gyíkok, békák, pockok, egerek,
madárfiókák alkotják. Október végétől március végéig telel, gyakran
csoportosan, föld alatti járatokban, tuskók alatt, sziklarepedésekben.
Telelés után párosodnak, majd a nőstény hozzávetőleg 100 nap elteltével hozza
világra a viperagyerekeket (eleventojó). Nagyon rejtőzködő állat,
veszélyt érezve azonnal menekül, így marása rendkívül ritka. Marása
egészséges felnőttre nézve veszélytelen, ám mindenképpen óvatosan
kezelendő, mivel erre allergiás embernél akár halált is okozhat.
Ellenszérum létezik, de mivel beadása esetlegesen többet árt mint
használ, kizárólag kórházi megfigyelés alatt adható be. Marás esetén
két apró fognyom látható. Gyakran összekeverik különféle honos
siklókkal, ám ott a jellegzetes méregfog nyomok nem keletkeznek.
Tünetei a fájdalom, ödéma, szédülés, fejfájás, súlyosabb esetekben
hányás, vérnyomás csökkenés, légzészavar, tachycardia, beszédzavar.
Rendkívül ritkán keringési összeomlás halálhoz vezethet.
Rákosréti vipera
 A
rákosréti vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a parlagi vipera (Vipera
ursinii ursinii) mára kizárólag Magyarországon élő alfaja. Korábban
jellemző volt Ausztriában, Romániában, Bulgáriában, jelenleg azonban
csak a Duna-Tisza közén, valamint a Hanságban él két néhány száz
egyedet számláló elszigetelt populáció.
Kistermetű kígyó, mérete alig haladja meg a fél métert. Színe a
világosbarnától a világosszürkéig terjedően igen változatos, gerincén
sötétebb sáv húzódik. Fején V vagy Y alakú minta díszeleg. Táplálékuk
rendszerint rovarok közül kerül ki, sáskák, tücskök, ritkábban hüllők,
kisemlősök fiatal példányai. Októbrertől április elejéig telel.
Párosodás után a nőstény nyár végén hozza világra a mindössze 15 centis
viperabébiket.
Marása felnőtt emberre veszélytelen, méhcsípés kategóriájú (ne
felejtsük azonban, hogy extrém esetekben a méhcsípésbe is bele
lehet halni!). Ellenszérumot ennek megfelelően nem gyártanak.
A viperák, mint az eredendő gonosz megtestesítői gyakran esnek
áldozatul az emberi tudatlanságnak. Természetesen amennyiben más
lehetőség nincs, hogy elkerüljük egy keresztes vipera marását,
önvédelemből tegyük a dolgunkat. Ám kergetni, bottal ütögetni,
eltaposni teljesen felesleges és szánalmas cselekedet. Magyarországon
az összes hüllőfaj, így a viperák is védettek. A keresztes vipera
eszemei értéke 50.000 Ft, a rákosréti viperáé 1.000.000 Ft (!).
Végezetül egy idézet a könyvespolcomról:
"Több tíz- vagy százezer éve csúsznak hangtalanul sokat változott
környezetükben és tűnnek el egyre másra, ember által szétroncsolt
élőhelyeikről. Valójában egy hatalmas "képtár" műalkotásai ők, ahol a
mester az evolúció volt, a galéria pedig maga az őstermészet. ízlésünk
azonban egyoldalú és kiforratlan. A tollakkal ékített madár vagy a
szirmokkal kérkedő virág esztétikus, a pikkelymozaikos, lábnélküli
kígyó fogyatékos csúfság" Benke Zoltán
Írásomat ajánlom Benke Zoli emlékének!
Oszd meg, ha tetszett!   |
Hozzászólások
komolyra: JM, tényleg megoldás, ha idegen testet építenek be az élő szervezetbe?
Maho, köszönjük!
Izzy; én úgy tudom nincsen. egyébként a kígyóknál az anyai gondoskodás ha jól tudom csupán addig terjed, amíg a tojások kikelnek, illetve az elevenszülő fajok világra hozzák a kicsiket, akik aztán mennek a maguk útjára.
ezen agyalnom kell egy kicsit.
Mint írtam jelenleg két, egymással sosem találkozott populáció él a Kiskunságban illetve a Hanságban. Genetikai állományuk valószínűleg nagyon "fáradt" lehet, sőt, tércsökkenésük oka sem elsősorban az ember. Egyébként létezik ilyen program valóban. http://www.rakosivipera.hu
Izzy: a szülők nem gondoskodnak a bébikről, semmi kapcsolat nincs az anya és a kicsik közt. Mérsékeltövi fajoknál annyi talán, hogy a telelőhelyet a kicsik az anyjuk szagáról azonosítják.
amúgy van még egy kérdésem: ha a nat.geo kirakat, akkor az animal planet szerintetek milyen?
Izzy; amit Bogi írt... ugyanakkor azt hozzá kell tennem, hogy ettől még nem lesz minden hülyeség, mert nem az; csupán a felszín... elnézést, egy kis magán...: nemrég ( sajnos nem tudom pontosan mikor ) megjelent a natgeoban egy cikk a függőcinkékről; mind a fotóst, mind a kutatókat és a témát is ismerem. a cikket elolvasva persze, jó, meg érdekes, és szép, viszont közel sem adja vissza azt a mögöttes tartalmat, amit ez a munka jelent. ez nyílván nem hiba, valamit mutatni kell az olvasóknak, így van ez mindennel - a probléma ott kezdődik, mikor átmegy szenzációhajhás zásba, hatásvadászatba , stb... pl. a fotós srác iszonyatosan jó képeket csinált, segítettünk is neki ahol tudtunk, viszont sok esetben a képet a natgeo főhadiszállásán nem tartották megfelelőnek, hanem olyan képeket vártak, ami tényleg baromi jól néz ki, de gyakorlatilag lefotózhatatlan - végső megoldásként már olyan tölcséreket meg mindenfélét építettünk, ahonnan a madarat kiengedve pont abban a helyzetben lesz majd; de még úgysem... és hiába mondta, hogy ő érti, mikor azt mondjuk, hogy ilyen pózban soha nem fogja tudni ezeket a madarakat lefotózni, de az anyacégnek ez kell...
Ránk sor... Akarsz róla beszéd formájában megnyilvánulni, vagy a fantáziánkra hagyod?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.