JoomlaWatch Stats 1.2.9 by Matej Koval
Főoldal arrow Publikációk arrow Kapcsolatok arrow Mikor jöttél rá, hogy meleg vagy?
Mikor jöttél rá, hogy meleg vagy? PDF Nyomtatás E-mail
Felhasználói értékelés: / 1
LegrosszabbLegjobb 
Írta: Orosz Norbert   
2008. March 23.

kep410Ez az első kérdés, amit feltesznek nekem minden alkalommal, amikor az elvártnál őszintébb vagyok a szerelmi életemről. Mivel külföldön élek, természetesen a két kultúra közötti különbség most sokkal szembetűnőbb.

 


 

 

Minden ember beleszületik egy bizonyos állapotba. A klasszikus keleti vallások ráadásul úgy tartják, hogy a karma határozza meg, milyen formában születünk, tehát a lélek "szándékosan" jelenik meg egy adott fizikai formában - ezt akarja megtapasztalni. Különböző bőrszínnel jövünk világra, eltérő testi adottságokkal, más-más országban és társadalmi csoportban. A valóság, amiben felnőttem, a tapasztalatok, amiket megéltem, a nevelés, amit kaptam, ez formálta ki a személyiségemet. Az énem segítségével viszonyulok a világhoz, önmagam vagyok a kiindulópont, saját tulajdonságaim természetesek nekem, rajtuk már senki sem tud változtatni, ezért nem lehet megvetni, megkülönböztetni, kigúnyolni. Az országban, ahol most élek, reklámok emlékeztetik az embereket arra, ha valakit szexualitása, bőrszíne vagy hátrányos helyzete miatt megkülönböztetnek, az bűncselekménynek minősül. Sajnos, aki gúnyol, megvet, megkülönböztet, ritkán érzi magát bűnösnek, hiszen önmagát, mivel valószínűleg ő tartozik a többséghez, a "normális" kategóriába sorolja - számára én "más" vagyok. Persze az neki is természetes, hogy az alma lehet akár piros és zöld is, hogy az autó gurul, a politikus pedig ritkán becsületes. Azonban nem sikerül elfogadnia, hogy egy meleg férfi vagy nő számára az a jó, ha a vele azonos neművel akar szeretkezni, élni, netán házasodni, vagy ha például egy kisebbség tagja magát egyenrangú félként kezelve nyilatkozik. Rá kellett jönnöm, hogy noha politikailag rendszert váltottunk és igyekeztünk a nyugati országokhoz felzárkózni, a nyugati térség melegekkel kapcsolatos állásfoglalásának átvételére nem fordított senki sem figyelmet jó ideig.


A legnagyobb döbbenetet számomra az okozta, hogy amikor kinyilvánítottam: szexualitásom szempontjából a kisebbségbe tartozom, a szüleim és a nálam pár évvel idősebb unokatestvéreim, illetve nővérem reakciója között elenyésző volt a különbség. Tény, hogy édesanyámmal ellentétben a nővérem nem akart orvoshoz vinni, hogy gyógyszert írasson, de ő is éppúgy sokkhatás alá került. Ez abból fakadt, hogy benne is a homoszexualitás csupa negatív asszociációt hozott elő. Hozzátette, hogy sohasem gondolta volna, hogy meleg vagyok. Miért is? Szerintem azért, mert alig hallott erről a témáról: a rendszerváltás előtt pláne nem, és igazán a helyzet később sem változott. A velem egykorú, tehát a 80-as években született barátaim sem gondolkoztak egyáltalán modern fejjel, van, aki nem bírta elhinni (!). De tény, hogy ezen a ponton nagy különbségek vannak egy vidéki város és Budapest fiataljai között. Mindenesetre a DOLOGból TÉMA lett.


A dolog nem téma abban az országban, ahol most élek, és ez fantasztikus érzés. A minap kerültem egy új céghez, elvégeztem a három napos tréninget, és most először szembesültem egy olyan környezettel, amely a lehető legnagyobb természetességgel kezeli a "nemtémát". Az első nap első órájában, azon a ponton, amikor mindenki egyénileg bemutatkozott, sokan megemlítették, hogy van feleségük vagy éppen azonos nemű partnerük. Mivel nem titokként kezelték, senkinek sem volt igazán érdekes, hogy erről a továbbiakban faggatózzon: "no és milyen melegnek lenni? Mikor jöttél rá? Nem is voltál depressziós?"


Egy ilyen kulturális háttérben a melegek javarésze nem rájön, hanem csak egyszerűen az, ami. Az ilyen országok azonban ritkák, az emberek nagy része kulturálisan sokkal kevésbé nyitott országokban él, tehát a legtöbb meleg kénytelen elnyomni szexualitását, amely így az esetek nagy részében egy lappangó időszak után tör a felszínre. Ez az "egyszer csak rájöttem, hogy meleg vagyok" felismerés egyébként nagyon jellemző az erősen vallásos kultúrákra.
Onnantól kezdve, hogy felfedeztem, mire jó a péniszem a pisilésen kívül, a szexualitás a mindennapi életem részévé vált. Igen, hiszen a nemiség az emberi élet része éppen úgy, mint az evés, a gyaloglás stb., és egy ideálisabb társadalomban ezt mindenki a legnagyobb természetességgel kezeli. Meggyőződésem, hogy sokkal kevesebb problémánk lenne, ha mindenki szabadon meg tudná élni szexualitását - és itt nem csak arra értem, hogy ki hetero-, homo- vagy biszexuális. Sohasem sikerült elfogadnom, hogy miért nem lehet például nevén nevezni a nemi szerveket, miért tabutéma a szex, ugyanakkor miért van az, hogy senki nem találja különösképpen botrányosnak a "felkoncol", "kiszúrja a szemét", "felvágja az ereit" kifejezéseket. Ha ellenben leírom, hogy behatol a farába, elélvez, kinyalja elölről, akkor mindenki egy perverz fiatalembernek tart majd, és megkérdezi magától, hogy ne jelentse-e fel az újságot, hogy ilyen dolgokat publikál! Ugyanakkor a filmek korhatár-besorolásakor is ez a helyzet: az erőszak kamaszkorban már nyugodtan megtekinthető, miközben a szexuális jeleneteket tartalmazó filmek mind a "18 éven felülieknek" kategóriába kerülnek.


Kezdetek óta sikerült természetesnek vennem azt, ami mindenki más számára természetellenes volt. Először a barátaim kérdéseire válaszoltam, most pedig már egy-egy családtagom is bátrabb és kíváncsibb. Onnantól kezdve, hogy én magam nem csinálok titkot abból, hogy meleg vagyok, és amikor beszélek róla, nem kezdek el halkabban beszélni, ezt a természetesség-érzést közvetítem számukra is. Amikor aztán egy újabb meleggel akadnak össze, már nem is lesznek olyan kíváncsiak, mert hát valóban, mi van ebben annyira érdekes?!


Abban is biztos vagyok, hogy a budapesti melegek, azok, akik a gaypride-on sokkolják az öreg néniket, pontosan azért ennyire radikálisak, mert ők azok, akik a túlnyomásos szelepet kinyitják. Továbbra is nagy a társadalmi zárkózottság a melegekkel szemben, érthető tehát, hogy aki kinyilvánítja homoszexualitását, annak hangosabban kell kiabálnia. Amikor a melegség már nálunk sem lesz téma, nem lesz igazán szükség gaypride-ra, ha pedig mégis, az csupán egy össznépi buli lesz. Buzikkal és szkinhedekkel! :)

 

(Fotó: Lőrincz Edina)

 

www.mentropia.hu

 

 



Oszd meg, ha tetszett!
Facebook! MySpace!
Utolsó frissítés ( 2008. March 27. )
 

Hozzászólások  

# Bogi 2008-03-25 10:54
Ha erre járna egy "mentropiás", kérem közvetítse üzenetem a szerzőnek (amennyiben ez bárkit is érdekel). Kedves Norbert, nem a te "őszinte melegségeddel" van bajom. Hanem -ahogyan te is levezetted- talán az elnyomásra ítélt "kirakatba tevős" homoszexualitás sal. Még akkor is ha értem a mögöttesét. Ráadásul rengeteg manapság (előre is elnézést a kifejezésekért) a divatbuzi illetve az érdekbuzi vs ribanc. Az utóbbi független attól, hogy nő vagy férfi, homo- vagy hetero. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevésbé beszélhetünk nőkről és férfiakról, mindenki látja, hogy a szerepek megfordulnak. A pasik egyre femininebb jegyeket viselnek magukon, a csajok meg masculint. Ez önvédelem is, reakció is a társadalmi és egyéb problémákra, illetve kortünet. Én pedig végtelenül sajnálom. Ugyanis (konzervatív) liberálisként el tudom fogadni a másságot (higgy nekem, rengeteg kollegám, sőt közvetlen családi példám is van- sőt azt kell mondjam, a fiatalember szintén külföldre menekült a probléma elől, szóval eseted nem egyedi...), de a tendencia nem szimpatikus. Hisz a természetes nem ez az állapot, mert egyetlen dolgunk van a világon: emberhez méltó életet élni (ez eddig rátok is igaz), majd továbbadni az életet. Na ez az, ami nálatok kiesik. Mondhatnánk, hogy ez egy természetes szelekció, hisz úgyis túlnépesedtünk. De nem így van, főleg nem a mi kis elöregedő Európánkban. Az pedig kimondottan visszatetsző, ha egy meleg pár akar gyereket. Amúgy pszichológiaila g. Sosem volt ennyi lelkileg sérült ember a világban (itt most nem a homoszexualitás ra gondolok, hanem depresszív, hisztérikus, skizoid- illetve mániákus tüneteket produkáló emberekre) és nem hinném, hogy az segítene, ha "ferdülünk" egyik vagy másik irányba. Szép dolog a felvállalás, nektek egy teherrel kevesebb, de meg fogod látni, hogy ezzel csak időszakosan oldottál meg valamit, nem a gyökerénél kezelted a problémát. A homoszexualitás nem betegség, csupán nem természetes állapot. A nagy többség mindig is ezen az állásponton lesz, hiába tanulja meg a liberális hozzáállást, vagy vetkőzi le évszázadok (ezredek) kollektív megítélését. De ennek ellenére te légy büszke magadra, mert megléptél valamit, amire szükséged volt, ámbár én ezt nem kenném a karmára, mert ennyi erővel (nagyon sarkalatos lesz a példa) egy gyilkos is mondhatná a bíróságon, hogy bocs, ez volt megírva.
Remélem nem bántottam senkit, nem volt szándékomban. Lehet vitatkozni.
# elegem van a divatmajmokból, és sajnos őandras.tozzi 2008-03-25 11:27
Igaz, amit Bogi ír. A napokban kapcsolgattam a tv-t és feltünt, hogy tele van divatmajmokkal a média. Festett szem, kiszedett szemöldök, nőies ruhák, annyira keresztbe rakott lábak, hogy egy nő erre nem is lenne képes - ez mind - igen - egy férfitől...
Na ne, hová fordult a világ???
Mindenki olyan a magánéletében, amilyen, azzal bújik ágyba, akivel akar, de ne ferdítsük el a világot rossz irányba. És ezt még a média is közvetíti. Sajnálom.
Nem a melegséggel van baj, hanem azzal, ahogyan sokan tálalják, divatot kreálnak belőle, és ezt terjesztik.
Kérdezem én: mit eszik egy nőies melegen egy meleg férfi? A nőt? Akkor legyen heteró!

A hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak engedélyezett!

< Előző   Következő >